csütörtök, szeptember 29, 2011
Nagy szerencse, hogy a gyerekünknek van egy apja is, aki felvetette, hogy a Mici azért nyűgös napok óta, mert ugrik egyet kajaügyben, így ma délelőtt ahelyett, hogy egy matrciaüzemmódban nyígó kisbaba seggét ráztam volna, egy röhögve dobozoló és egyedül eljátszó gyereket nézegettem párás szemmel, aki miután tegnap este és ma reggel is emelt mennyiségű tápszert döntött magába az utolsó cseppig, betolta az eddigi tízórai másfélszeresét.
Mentségemre legyen mondva, hogy a Mici alapjáraton is embertelen mennyiségeket eszik, a gyerekorvos szerinti 'najó, annyit még mehet' 2,5-3 deci főzelék simán tűnik el benne minden ebédkor (lekopog), és a
többi velekorú gyerekek anyukáitól rendszeresen hangzik el az 'azt mind meg fogja enni?' kérdés, szóval valahogy nem jutott eszembem hogy azért van szar kedve, mert éhes.
Noch dazu, továbbra is kétszer belefér széltébe minden cuccba, ami hosszába éppenhogy jó rá, konkrétan kockás a hasa, de mit csináljak, ha egyszer ő hosszába akar nőni ugye. Puttómodell nem lesz már belőle, az tuti.
Mentségemre legyen mondva, hogy a Mici alapjáraton is embertelen mennyiségeket eszik, a gyerekorvos szerinti 'najó, annyit még mehet' 2,5-3 deci főzelék simán tűnik el benne minden ebédkor (lekopog), és a
többi velekorú gyerekek anyukáitól rendszeresen hangzik el az 'azt mind meg fogja enni?' kérdés, szóval valahogy nem jutott eszembem hogy azért van szar kedve, mert éhes.
Noch dazu, továbbra is kétszer belefér széltébe minden cuccba, ami hosszába éppenhogy jó rá, konkrétan kockás a hasa, de mit csináljak, ha egyszer ő hosszába akar nőni ugye. Puttómodell nem lesz már belőle, az tuti.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]