csütörtök, október 13, 2011
Rémületes kérdés vetődött fel bennem az imént: mi lesz, ha a gyerek nem tudja szopni az ujját, mert kesztyű van rajta?
A séták felét ilyen álmodozó ujjszopással tölti, pedig itthon csak akkor nyomja be a kezét a szájába, ha már hulla fáradt, vagy el van kámpicsorodva (mert szembejött az ajtófélfa pölö. Ez viszonylag rendszeres.) Meg alváshoz.
Rengeteg félpár kesztyűt és pirosra fagyott kezeket vizionálok...
Ezzel együtt továbbra is tartom, hogy inkább az ujját szopja, mint, hogy cumizzon (tessék, végre én is beszállok az egyik örök hitvitába), nem mintha nem lett volna ez az ügy lejátszva a születése pillanatában, nagyjából onnantól dolgozott egyfolytában azon, hogy betuszkolja a kezét a szájába.
A séták felét ilyen álmodozó ujjszopással tölti, pedig itthon csak akkor nyomja be a kezét a szájába, ha már hulla fáradt, vagy el van kámpicsorodva (mert szembejött az ajtófélfa pölö. Ez viszonylag rendszeres.) Meg alváshoz.
Rengeteg félpár kesztyűt és pirosra fagyott kezeket vizionálok...
Ezzel együtt továbbra is tartom, hogy inkább az ujját szopja, mint, hogy cumizzon (tessék, végre én is beszállok az egyik örök hitvitába), nem mintha nem lett volna ez az ügy lejátszva a születése pillanatában, nagyjából onnantól dolgozott egyfolytában azon, hogy betuszkolja a kezét a szájába.
// bejegyezte: naiv @ 5:20 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]