naivdiva

Szörnyű nehéz Micinek lenni az utóbbi napokban, egyrészt van ez a felmászik-lemászik korszak, fel a combomra vagy épp egy méretes dobozra, párnára, a macskákra csak azért nem, mert elszaladnak, le a túloldalon, ami minden tizedik alkalommal egy méretes arcon landolással végződik (elfelejt kitámasztani az érkezésnél), ami szerintem tökjó arány, a Mici szerint viszont egy sértés. Ilyenkor iszonyú nagy bőgés van, nem azért mert fáj, hanem mert mellre szívja, ezt onnan tudom, hogy megnyugszik, abbahagyja a sírást, aztán két perc múlva eszébe jut, hogy ja? ő az imént taknyolt egyet, és megint elkezd zokogni. Egyébként az apja is ilyen, hogy direkt meg van sértődve, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezte.

(Csendben teszem hozzá, hogy a gyerek nem rohanja el a mozgásfejlődést, most kezdett el négykézlábra állni, közlekedés továbbra is kúszva, én meg hüledezve olvasok gyerkekről, akik ilyenkor már állnak. On the other hand, olyanokról is hallok, akik egyévesen álltak négykézlábra, plusz még egy orvos se mondta, hogy iszonyúan el lenne maradva, szóval várok türelemmel, gondolom az esküvőjére megtanul járni, milyen kár lenne azért a szép menyasszonyi ruháért, amit tönkretenne, miközben kúszva vonul be az apja oldalán.)

Szóval a másik kihívás a Mici ötödik foga, ami a jobb felső kettes, nem barátom, meg a Micinek se, még egyik foga sem gyötörte meg ennyire, napok óta nyűglődés van, és fel-felsír amikor feszíti, és ma délután csak úgy tudott elaludni, hogy ebéd után bekentem Dentinoxszal (preventíve, miután se tegnap se  tegnapelőtt délután nem aludt) szóval tökjó lenne, ha kijönne már, és most egy kicsit rápihennénk a következőre, mert mióta kibújt az első, egyfolytában stomatológiai helyzet van. Bár elvileg már csak 15  hónap, és teljes lesz a fogsora, juhéjj.