szerda, november 23, 2011
Hát tegnap körülbelül 3 másodperce voltam a bőgéstől a gyógytorna végén, amikor 60 perc hüppögve zokogás után a hullafáradt gyerekem négykézláb odavánszorgott hozzám (ez a végén a feladat, hogy a gyógynéni elviszi 5 lépés messze, és vissza kell jönnie), az ölembe vetette magát és a vállamon zokogott tovább.
De aztán erős anyu voltam és nyeltem három nagyot és mosolyogva dícsérgettem, hogy milyen ügyes volt, és inkább most bőgök miatta, amikor alszik.
De aztán erős anyu voltam és nyeltem három nagyot és mosolyogva dícsérgettem, hogy milyen ügyes volt, és inkább most bőgök miatta, amikor alszik.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]