szerda, november 23, 2011

Hát tegnap körülbelül 3 másodperce voltam a bőgéstől a gyógytorna végén, amikor 60 perc hüppögve zokogás után a hullafáradt gyerekem négykézláb odavánszorgott hozzám (ez a végén a feladat, hogy a gyógynéni elviszi 5 lépés messze, és vissza kell jönnie), az ölembe vetette magát és a vállamon zokogott tovább.
De aztán erős anyu voltam és nyeltem három nagyot és mosolyogva dícsérgettem, hogy milyen ügyes volt, és inkább most bőgök miatta, amikor alszik.

Megjegyzések:
Édeseim! :) Hősök vagytok, mindketten!
 
Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]