naivdiva

Milestone: Micike túl van az első szülők nélküli ottalváson, mi meg egy bűnrossz Quimby-koncerten.
Igen, ez volt az ok, hogy Anyuéknál aludjon, hogy mi közben rockkoncertre megyünk, ami sokkal kevésbé volt menő, mint amilyennek gondoltam, amikor kéthónapos korában arról álmodoztam, hogy egyszer majd bekövetkezik.

A gyerek szuperül vette az akadályt, megint egy lépés a leválás felé, amit én viseltem rosszabbul, szerencsére. Ő átaludta az éjszakát - Apu, aki felnevelt három gyereket és aktívan nevel két unokát, kétszer is kiosont megnézni, hogy tényleg alszik-e - reggel mosolyogva ébredt, benyomta a tápszert*, és viháncolt az ágyban.
Én ugyan szintén átaludtam az éjszakát (ami maradt belőle a koncert és az utána beiktatott kocsmázás után), viszont amíg ébren voltam előbb öt-, majd tízpercenként csekkoltam a telefonon (igen, a koncert alatt is), és eléggé el voltam kámpicsorodva, amikor hazaértünk a töküres lakásba.
Ugyanakkor volt a tegnap estében többször tízperc, amikor egyszer sem jutott eszembe, hogy van-e elég csirkekocka lefagyasztva, és elég cukkini, édeskrumpli, cékla vagy sütőtök a következő ebédhez, vagy, hogy kell-e mosni, hogy holnap is legyen tiszta partedlije. A kocsmában (ahova százerezeréve járunk, és még nagy hassal is többször megjelentem, amikor még ki lehetett ülni), amikor megkérdezték, hogy hogy van a gyerek, csak annyit válaszoltam, hogy tökjól, és nem kezdtem el mutogatni a róla készült képeket a telefonomon, hanem kértem mégegy mojitót - szóval azért megvolt az 'oké, funkcionálok Naiv Dívaként is, nem csak a Micike Anyukája vagyok' feeling is.

*krúsöl: a gyereknek a kajálás a vészjelző-rendszere, ha kicsit is meg van borulva, nem eszik, és féléves koráig nem is fogadott el se kaját, se innivalót senkitől az apján és rajtam kívül, úgyhogy, amikor megláttam az üres cumisüveget, tudtam, hogy minden simán ment.