péntek, október 25, 2013
Szuperklassz kis hányós-fosós tarolta le a teljes klánt, majdnem egy héttel a kezdő incidens után (Mici hatszor dobta ki a taccsot vasárnap reggel 7-től 11-ig) ott tartunk, hogy a Dönci már csak szolidan fosik, ellenben undorkodva tol ki kábé minden kaját a szájából (még jó, hogy van rajta tartalék), Mici a közepes (éppen kibírható) szintnél csak kettővel hisztisebb, én pedig szeretnek új idegredszert, rögtön kettőt is, ha lehet.
Mert az ember állatira sajnálja a gyereket, amikor sugárban hány, igyekszik mindent elkövetni a helyzet szebbé tételére (milyen ügyesen hánytál a vácébe, drágám!), meg berohan vele este 11-kor az ügyeletre, amikor fél órán belül háromszor okádta végig magát is meg engem is (ez a kicsi volt), de amikor napok óta csak nyígni bírnak, illetve felváltva hisztiznek csapkodva a konyhakövön, akkor... akkor... akkor bassza már meg és legyen vége meg reset és egyenek és aludjanak a gyári beállítás szerint.
// bejegyezte: naiv @ 11:09 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]