naivdiva

Mici a szokásos rugalmasságával pánikolni kezdett az autóban, hogy kint sötét van, hogy fogunk így hazamenni (épp a nappali fényárban úszó rakparton araszoltunk ezredmagunkkal).

- Jaj Mama! Sötét van! Nem találunk haza!

Megnyugtattam, hogy haza fogunk találni, mutattam neki, hogy mennyi lámpa világít, az mind azért van, hogy mutassa nekünk az utat, az autónak is van lámpája, az is nekünk világít. 

A Szabadság híd közepén még tartott a pánik, egyre ismételgette, hogyígy nem fogunk tudni hazamenni, én meg mondogattam, hogy mindjárt a Gellért téren vagyunk (azt már megismeri, minden nap keresztül megyünk rajta hazafelé).

Végül átevickéltünk a hídon, rákanyarodtunk a térre.

Hátulról megkönnyebbült sóhaj:

- Nézd Mama! Mégiscsak hazataláltunk! Ügyes voltál!

Nem mondhatni, hogy sok kreditem lenne a gyereknél.