naivdiva

A szülészem, akinél a gyerekeket szültem, nagy röhögve közölte amikor terhes lettem a Dádival, hogy "az első lombik, a második inszemináció, a harmadik meg meglátja, a jesszus terhes vagyok lesz!" (Súlyosan háromgyerek párti, mert neki annyi van, minden alkalommal bíztat, hogy na még egyet, ettől még nagyon szeretem, biztonságban a világra segítette a kölykeimet, és velem is mindig jófej volt.)

Na ez a mondat kísértett itt az elmúlt tíz napban, mert kábé minden terhességi tünetet produkálok, a rosszullétet leszámítva. Az elején teljesen bevettem, és azon morfondíroztam, hogy az Univerzumnak, a Jóistennek, meg a csatolt részeiknek nincs sok időérzéke, én a sajátból összehozott gyereket 8 (!!!) évvel ezelőtt kértem (najó, meg utána még sokáig), most meg 2 hét választ el a munkába állástól, szóval időzítésből egyes, leülhet (bár, ha világmindenség meg az idő egymáshoz mért izéit nézem, akkor a 8 év, az simán hibahatáron belül van).

Többször is gondoltam, hogy elújságolom Mr. Simpsonnak a hírt, de aztán mindig arra jutottam, hogy várjunk azzal még, anyai ösztönök ide vagy oda, legyen biztos, ami tuti mielőtt hozzásegítem egy infarktushoz.

De a rosszullétek nem akarnak jönni, márpedig én mind a kettővel 3 hónapig megállás nélkül émelyegtem, sőt a Dádickival egy kicsit tovább, azóta is csodálom, hogy egyszer sem hánytam telibe a Micit, miközben cseréltem a kakis pelenkáját (bocs).

On the other hand, le akar szakadni a mellem, középidőben pont fájt úgy a hasam, mint amikor a másik kettő beköltözött (jó, összesen három, ugye, a végeredmény szempontjából kettő), és valamelyik nap úgy elaludtam a kanapén 2 órára, hogy a legmélyebb álmomból vert fel az anya-alert, és épp, hogy odaértem a kölykökért az intézménybe, pedig csak fél órára akartam ledőlni, azt se szoktam.

Arra jutottam, hogy valószínűleg eddig tartott, hogy a két szülés rendbe tette a hormonjaimat, és mostantól megint kezdődik a minden ciklusos hormonális hullámvasút, de vicces lesz, esküszöm akkor inkább lassan várni kezdem a menopauzát (nem).

Ha valaki mégis olvassa a blogot, nem kell a "tuti terhes vagy" komment, csak muszáj volt leírnom valahova, a férjemet nem akarom azzal túráztatni, hogy "képzeld, azt hittem, terhes vagyok, de most azt hiszem, mégsem" volt már ebből elég neki, másnak meg nem is akarom elmondani, egyáltalán.