naivdiva

Szóval, kedves 10 évvel ezelőtti, kétségbeesett Naiv, épp 13 hetes terhesek vagyunk a 3. gyerekünkkel.

Bárcsak tudnád!

Bárcsak visszamehetnék hozzád, miközben a 3. nem sikerült inszemináció után sírsz, és elmondhatnám, hogy az Úristen, az Univerzum, meg mindenki, akit épp teljes tehetetlenségedben utálsz, ott van, figyel is, csak lassan kapcsol.10 év késéssel.

Ó igen. Ő itt a hasamban egy,a szó legjobb értelmében vett meglepetés-gyerek. Ő az "úristen, terhes vagyok", akivel annyit viccelődött a szülészem. Ő a"sose gondoltuk volna, hogy nekünk védekeznünk kell". 10 év alatt soha nem estem teherbe, akkor sem, amikor nagyon akartuk.

Hát most, amikor minden síkon berendezkedtünk a kétgyerekességre, vettünk egy pont elégnagy lakást, lecseréltük a nagy, babakocsi-kompatibilis autót kisebbre, két év alatt visszarázódtam a munkába és a legnagyobb megoldandónak a Mici beiskolázása ígérkezett erre a télre, most teherbe estem.

Pontosan akkor fog megszületni, amikor sorba kellene állnom az iskolában (de melyikben?) a beiratkozásnál.

A logisztikáról ne beszéljünk. Mert ahelyett, hogy oké, valahogy megoldjuk a munka után két helyre menést (ovi, iskola, vagy fordítva, mittomén, hogy legyen ez), az lesz, hogy valahogy megoldjuk a két helyre menést (ovi, iskola, vagy fordítva, mittomén, hogy legyen ez) plusz találunk időt, hogy a féléves is aludjon délután.

És minden alkalommal, amikor úgy igazán van időm belegondolni, hogy pár hónap múlva megint itt lesz egy újszülött, aki cuki lesz, puha és illatos, pillangók röpködnek a gyomromban az izgatottságtól. 

Ki van ez találva, na.