naivdiva

Ahogy akarni sem lehet igazán. Vagyis lehet akarni, csak minek.

És az idő mindent megold. Elhalványít. Elveszi az élét. Elveszi a fájdalmat. Vagy legalább egy részét. Apró, pici darabokban viszi.

Az elején borzasztó nehéz volt, hogy nem volt hova tenni őt. Nincs itt. Nincs a hasamban. Nem élt sosem, de meghalt. Hova kell képzelni? 

És a gyerekek megoldják. Nekik muszáj, hogy legyen valahol. Mindkettőjüknek az égben van, pedig nem kapnak vallásos útmutatót az élethez se, meg a halálhoz se. Mici szerint "fent", Dádi szerint az angyalokkal.

Szerintem meg itt, velünk. És lassan már elbírom, hogy itt van velünk. Hogy örökre itt lesz. Egyszerre megnyugtató és félelmetes, hogy mindig-mindig itt lesz velünk.