szombat, november 19, 2005
Mosogatás közben is a vicces közös főzések járnak az eszemben, az ehetetlen angol kaják, amiket olyan büszkén prezentált, amikor még vicces volt, hogy főzünk, hogy főz. Új és izgalmas volt, hogy közös a háztartás, és együtt jártunk bevásárolni, és megmentettük a jukkát, hogy aztán Zorka újra kezelésbe vegye hetekkel később, és nem tudtam levinni a szemetet, amikor elutazott, mert nem adott kulcsot a kukás ajtóhoz és csináltatni kellett.
Nem akarom elfelejteni ezeket. És emlékezni sem akarok rájuk.
Hiányzik. Nagyon.
Nem akarok visszaszokni a szingli létbe. Nem akarok megint a saját rigolyáimnak élni.
Nem akarom elfelejteni ezeket. És emlékezni sem akarok rájuk.
Hiányzik. Nagyon.
Nem akarok visszaszokni a szingli létbe. Nem akarok megint a saját rigolyáimnak élni.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]