naivdiva

Jaj, viszont elfelejtem mesélni, hogy tegnap a macskáknak elérkezett az apokalipszis.

Az események:

Furcsa "valami kurvára leborult valahonnan" szünni nem akaró zaj a konyhából.

Zorka süvölt be száznegyvennel az előszoba felől, először beugrik a kanapé támlája és a hátam közé, aztán mandínerből felvágtat a galériára - mosókefe farokkal.

Egy másodperc késéssel érkezik Szofi, a lábán egy zacskóval, amit végül elhagy a küszöbön, teljes lendülettel érkezik az ölembe, és reszketve ott is marad.

Zorka a galériáról néz lefelé, nem hiszi el, hogy végül nem vette el az életét a szatyor-szörny.

 

A következő egy óra azzal telik, hogy Zorka nem hiszi el, hogy nem Szofi akarta megölni, púpos háttal áll a galérián és minden zajra összerezzen, Szofi kétszer-háromszor megindul felfelé, mire Zorka fújni kezd.

A kicsi végül feladja és elalszik az ölemben - amit egyébként soha nem szokott, Zorkának kellett még egy bő óra és némi vigasztalás (vinnyogva fetrengtünk a röhögéstől mind a ketten), mire lemerészkednik.

Talán Mr. Simpson is megtanulja lassan, hogy nem lehet kajaszagú és -tartalmú dolgokat macska-magasságban hagyni.

De a kicsinek van teherbírása - legalább másfél kiló kaja volt a zacskóban, amit magával rángatott.