csütörtök, augusztus 02, 2007
Jaj, viszont elfelejtem mesélni, hogy tegnap a macskáknak elérkezett az apokalipszis.
Az események:
Furcsa "valami kurvára leborult valahonnan" szünni nem akaró zaj a konyhából.
Zorka süvölt be száznegyvennel az előszoba felől, először beugrik a kanapé támlája és a hátam közé, aztán mandínerből felvágtat a galériára - mosókefe farokkal.
Egy másodperc késéssel érkezik Szofi, a lábán egy zacskóval, amit végül elhagy a küszöbön, teljes lendülettel érkezik az ölembe, és reszketve ott is marad.
Zorka a galériáról néz lefelé, nem hiszi el, hogy végül nem vette el az életét a szatyor-szörny.
A következő egy óra azzal telik, hogy Zorka nem hiszi el, hogy nem Szofi akarta megölni, púpos háttal áll a galérián és minden zajra összerezzen, Szofi kétszer-háromszor megindul felfelé, mire Zorka fújni kezd.
A kicsi végül feladja és elalszik az ölemben - amit egyébként soha nem szokott, Zorkának kellett még egy bő óra és némi vigasztalás (vinnyogva fetrengtünk a röhögéstől mind a ketten), mire lemerészkednik.
Talán Mr. Simpson is megtanulja lassan, hogy nem lehet kajaszagú és -tartalmú dolgokat macska-magasságban hagyni.
De a kicsinek van teherbírása - legalább másfél kiló kaja volt a zacskóban, amit magával rángatott.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]