naivdiva

Szofi itt ül az ölemben a gép előtt. Közös fennállásunk óta először, és magamban megállapítottam, hogy sokkal másabb macska, mint Zorka.
Nem olyan mamis, mint Zorka volt kicsinek, teljesen jól elvan nélkülünk is, nem ragaszkodik hozzánk annyira. Persze érthető - Zorkának csak én voltam pótmamának, neki meg egy igazi macsaanyu jutott.
Viszont Zorkán nagyon lóg, időnként csak áll a lakás közepén és nyafog utána, és ha Zork nem jelez, halálra keresi. És még mindig szopik - pedig nincs mit, de ez a rituáléjuk megmaradt. Szinte minden délután tartanak egy ilyen összebújós sziesztát, amikor a kicsit ezerrel cuppog, Zorka pedig megadóan fekszik és hagyja. Nem is értem, hogy Zorekben milyen öszötönök támadhatdak fel (ki van pakolva ugye).

Amúgy Szofi iszonyú kivácsi kis dög, minden nap magára borít valamit, beesik, vagy beragad valahova, ahonnan nem tud kijönni, és teljesen tudatosan rosszalkodik (vö.: tudja, hogy nem szabad, de dafke). Mostanra lett annyi tekintélyem, hogy, ha rászólok, többnyire abbahagyja. És nagyon kedves cica ő is, bár tart az emberektől. Lehet, hogy csak azért mert még mindig nagyon mini. Feleakkora mint Zorka, akkor is, ha nem nézem őnagysága zsírpárnáit.

Viszont nem olyan kis sunyi, mint a pótmamája, aki állandóan úgy csinál, mintha nem tudna rendesen ugrani (évente egyszer ugrik fel széknél magasabb itemekre a jelenlétünkben), de egy-egy óvatlan pillanatban rajtakapható, ahogy zabálja a kicsi kajáját, ami ugye azért van a hűtő tetején, mert Zorka oda nem tud felugrani. Na ilyenkor agyon tudnám verni.