naivdiva

Anya Kínában van (a pekingi Sheratonban szenved, mert tengeri uborkát kell ennie, meg még élő, de mindenesetre mozgó dolgokat tálalnak elé, és amúgy is semmi kedve nem volt menni, mert már egyszer volt, és két hülyével kellett utaznia), úgyhogy ma múzeumos-dumálós napot tartottam Apuval.*

Szóval voltunk múzeumozni (Apával azért jó múzeumozni, mert öképző művészettörténész és rengeteget tud beszélni bármilyen képzőművész(et)ről, én meg ilyenkor visszalényegülök hatévessé, és kerek szemmel hallgatom), aztán sétáltunk az Andrássy úton, aztán ebédeltünk.
Elmesélte az 1960-1970-es tíz évet, tisztára az az érzésem volt, hogy direkt folytatja pont onnan, ahol tavaly abbahagyta. Volt lakatosinasság (amikor tizennégy évesen elkezdett dolgozni) meg volt ablakonkidobós verekedés (amikor tizenhat évesen beszólt neki valami seggfej), meg ismerkedés értelmiséggel (amikor huszonegy évesen elkezdett a Soprtszállóban kocsmázni).
A jövő évi múzeumozós beszélgetésünk végén megszületek, de Hugi még nem, úgyhogy egy évig gondolatban egyke lehetek. Ja nem, a nővérem a mai beszélgetés végén született. Affene.

* Ezt néztük meg, jó is volt, bár a klasszikus szépművészetis hibát megint elkövették: én nem értem, hogy miért kell minimális helyekre bezsúfolni kiállításokat (az inkákkal ugyanez volt), pláne, egy Hundertwassert, ami szétzsizsgei az agyad ilyen kis helyen. Namindegy, nagyon szép dolgok vannak ott, tessék megnézni.