vasárnap, június 22, 2008
Pénteken kiderült, hogy Apa tanította verekedni G.-t, ilyen vezényszavakkal: aki olyan nyüzüge mint te, annak egy esélye van, brutálisnak lenni. És: mindig olyan helyre üss először, ahol nagyon fáj: vese, gyomorszáj, halánték.
Amikor felháborodásomnak adtam hangot, hogy bezzeg engem sosem tanított verekedni, pedig a én a vér szerinti gyereke vagyok, az volt a válasz, hogy jó, de egyrészt én lány vagyok (itt megjegyeztem, hogy a három lánya közül mégiscsak én voltam a kisfia, és amikor szerelni meg fúrni meg fűrészelni kellett, sosem zavarta, hogy lány vagyok), másrészt nincs olyan tenyérbemászó képem, mint G.-nek, akit úton-útfélen meg akartak verni. Ez utóbbit el kellett ismernem, de akkor is fáj, hogy ott volt a tudás a családban, és én mégsem tudok verekedni. Nem mintha olyan gyakran akarnék.
Amikor felháborodásomnak adtam hangot, hogy bezzeg engem sosem tanított verekedni, pedig a én a vér szerinti gyereke vagyok, az volt a válasz, hogy jó, de egyrészt én lány vagyok (itt megjegyeztem, hogy a három lánya közül mégiscsak én voltam a kisfia, és amikor szerelni meg fúrni meg fűrészelni kellett, sosem zavarta, hogy lány vagyok), másrészt nincs olyan tenyérbemászó képem, mint G.-nek, akit úton-útfélen meg akartak verni. Ez utóbbit el kellett ismernem, de akkor is fáj, hogy ott volt a tudás a családban, és én mégsem tudok verekedni. Nem mintha olyan gyakran akarnék.
// bejegyezte: naiv @ 4:07 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]