naivdiva

Szóval, bizonyíték: tényéleg volt napsütés, ez én vagyok, nem szoknyában, az első délután, amikor még azt hittük, hogy majd megkegyelmez nekünk az időjárás.


Aztán volt ilyen ördög veri a feleségét idő is, de csak egyszer, milyen szerencse, hogy Mr. Simpson egy zseni, és ilyet tudott fényképezni az elég szar új géppel.


Amikor nem zuhogott, elmentünk Keszthelyre, és sétáltunk a kastély parkjában, és fényképeztünk sokat. Gyakorlatilag az összes álló képem ferde, ez kevésbé az, viszont igazi képeslap, büszke is vagyok rá.



Ez Hugi meg a LeendőSógorom (egyelőre húzódik a lánykérés, pedig mindenki nagyon drukkol, majd beszámolok a fejleményekről...) a park tavában tükröződnek és a cipőjük is látszik, de az nem sért személyiségi jogokat.
És valóban voltunk Kapolcson is, ahol ennél sokkal jobb képek is készültek, de miután Anyáék is csatlakoztak, nincs olyan kép, ami jó is lenne, és ne vigyorogna rajta valaki (lángossal) teli pofával.

Megjöttünk a Balcsiról, ahol eltöltöttük az idei nyár leghidegebb hetét.
Ennek ellenére szuperül éreztük magunkat, voltunk Keszthelyen, Kapolcson, kártyáztunk kurvasokat (hogy a k-nál maradjunk), eszelős mennyiséget piáltunk (6 üveg jéger fogyott egy hét alatt, és minden estére jutott valaki, aki szó szerint négykézláb ment aludni) és végülis csak egy nap volt, amikor három pulcsiban üldögéltünk a házban.
Meglátogattuk nagyanyámékat (akik szintén Balatonon voltak) és a nagyanyám elkezdett megtanítani minket bridzselni, azt már értem, hogy mik az erős lapok, de nagyon kell unatkoznom ahhoz, hogy elkedjem megérteni a liciteket.
És valami kiverte a szervezetemnél a biztosítékot (szerintem a múlt vasárnapi naptej), úgyhogy úgy tombol a bőrallergiám, mint utoljára hétéves koromban, egybefüggő seb- és kiütéstenger a karom.
Lesznek képek is (nem a kiütéskről), csak előbb át kell őket méretezni, mert Mr. Simpson olyan felbontásra állította a gépet, hogy óriásplakátot lehessen nyomtatni a fotókból, sohase lehessen tudni.

Tegnap eléggé lefárasztottuk egymást, Rambó meg én, de muszáj állandóan csinálni valamit, ha az időjárás úgy hozza, hogy nem lehet elmenni otthonról.
Úgyhogy rajzoltunk (először papírra, de az egy idő után uncsi volt és a kezünkre), megszereltünk mindent műanyag villáskulccsal, játszottunk hammegeszlek-et, Rambó többször egymás után legvágta a lábam műanyag fűrésszel (mondtam, hogy nekem ez annyira nem jó, de kevés empátia szorult a gyerekbe, és hiába tiltakoztam, csak rámszólt, hogy maradjak nyugton), de legnagyobb buli az volt, hogy bufencezve az ölembe zuhant, nekem meg visszakellett görgetnem a fején át. Ez utóbbit nagyjából két órán át játszottuk és csak akkor volt hajlandó abbahagyni, amikor már állni is alig bírt, nemhogy bukfencezni.
Viszont úgy ájult el ebéd után, mint akit leütöttek és fel sem ébredt amíg az anyja haza nem jött.
A teljes napi programot végigkísérte a Macskafogó 2., amit így háromszor egymás után volt szerencsém végighallgatni.

Bébiszittelek ma meg holnap (a mai etapon már túl vagyunk), Rambóra vigyázok délelőtt, amíg a Nővérem dolgozik.
Eddig a búgócsigával arattam a legnagyobb sikert, egyrészt mert milyen izgi, ahogy pörög és búg, és sokszor lehet újra pörgetni és akkor megint búg, másrészt hosszas filozófiai vitát lehet folytani arról, hogy vajon miért is nem jön ki belőle a csiga.
Magyarázat számtalan létezik, például, hogy eleve otthon sem volt, mert elment dolgozni, vagy láthatatlan csigával van dolgunk, azért nem látjuk, amikor kijön, hogy csak kettőt említsek. Nagyon ász dolog két és fél évesnek lenni.

Anyáék elutaztak nyaralni a házfelújítás kellős közepén, úgyhogy azért tegnap este még becsomagoltunk úgy 15 képet Hugival pufifóliába (a nyolcadiknál úgy belejöttünk, hogy helyben meg is egyeztünk, hogy nyitunk egy képcsomagoló vállalkozást, és a rögvest össze is állítjuk a portfóliónkat, mire Apa megkérdezte Anyát, hogy 'mitől lett ilyen hülye ez a két gyerek?'), és ha már ott voltunk Anya ránksózta a kiselejtezett frigó teljes tartalmát, úgyhogy most van itthon két flakon tejszínhab.

A pakolás után Anya elkezdte a végrendeletes műsort, amit akkor vágnak le, ha együtt ülnek repülőre. Amikor kiderült, hogy nincs is végrendeletük, hanem egyezzünk meg szépen, és menjünk el a családi ügyvédhez, akkor egyrészt eléggé röhögtünk Hugival, másrészt két perc múlva eléggé kiakadtam, hogy minek csinálják itt a fesztet. És akkor mondtam, hogy választ kaptunk Apa kérdésre, pontosabban megfordítanám a dolgot: mitől is kellene normálisnak lennünk?

Ja egyébként, voltam fogorvosnál is, hát mit mondjak, nem egy leányálom, de még mindig meg sem közelítette a horrorfoggal átélt kínkeserveket. (Remélem nem most kezd el fájni, kicsit érzem, ahogy megy kifelé a fájdalomcsillapító.)

Két fogamnak esett neki a Nagyonkedves Fogorvosnéni egyszerre, muszáj kettesével venni őket, mert a régi tömések cseréje, meg az új lukacskák együtt az elég sok és a faszom akar nyolcszor odamenni, ha elég négyszer is. Jövő hétfőn újabb etap, és akkor már meglesz a fele, nyár végére rendben lesz a pofám (és könnyebb lesz a pénztárcám majdnem egy százassal).

Egyébként a Nagyonkedves Fogorvosnéninek van egy Nagyonkedves Asszisztense is, aki fúrás közben simogatja a homlokomat, amikor ráncolom a parától, hogy ne csináljam, mert úgy marad, és különben is fölösleges, mert nem fog fájni. És tényleg nem fáj, de ezt már csak akkor hiszem el, amikor kívül vagyok az ajtón, addig meg jobb félni, mint megijedni, ugye.

Tegnap amikor odaértem a Pszichonénihez, egy velem egykorú lány állt az ajtóban, épp cipőt kötött, aztán mind a ketten megnyomtuk a saját csengőnket (egy lakásban kb. 5 Pszichonéni üzemel, gondolom osztoznak a rezsin, és mindenkinek külön csengője van, ami különféle képpen szól, hogy tudják, kinek a fél hatos depressziósa jött meg).
Aztán egyszercsak megjelent a másik lány pszichonénije, az én Pszichonénim, meg mégegy pszichonéni, aki épp kikísérte a saját depressziósát, és akkor azért az elég súlyos volt, hogy ennyi nő egyszerre, akik mind egymás lelkében turkálnak - szinte már perverz.

Egyébként a Pszichonéni azt mondta, hogy egyszerre akarok mindent, és most jól megvagyok lepődve, hogy nem lehet egyszerre mindent, és tulajdonképpen nem nagyon kellene csodálkoznom, hogy nem estem teherbe ebben a másfél évben, ami alatt annyi minden történt velem, ami másoknak öt évre is sok (ráadásul a stressz hatására ledobott mínusz tíz kilóval futottam neki az egésznek), viszont rakjak szépen rendet a leendő gyerekszobában, tüntessem a sosem használt és felesleges dolgokat és dobozokat, mert néha kint kell rendet rakni ahhoz, hogy bent rend legyen.
Úgyhogy megvan a hétvégi program.

Minden éjjel az ufók eljönnek érted
És így szólnak : "Te pufók, elviszünk széknek!"
Minden éjjel azt hiszed, hogy végre álmodsz,
Pedig csak az ufók szólítanak lá-lá-lá-lábhoz.

Csudaklassz reggelünk volt, félhatos kelés, mert uszinap van, nagyjából az autóban ébredtem fel, nem kellett volna Martinit innom este, viszont 3/4 7-kor már a Bambiban kávéztunk V.-vel, mert az uszi egész héten nem fogadja a közönséget.
Rám nem jellemző optimizmussal még ujjongtam is, hogy dekevesen lesznek, mert kábé három kocsi volt a parkolóban, V. viszont 'szerintem ez zárva van bazmeg'-et szűrt a fogai között, miközben kiszálltunk.
És tényleg.

Azt azért el tudom mesélni, hogy már csak két hetet kell kihúzni és megyünk nyaralni, irány a Balcsi, mert Hugi minden ármánykodása ellenére (nagyjából hat bérelhető házat fúrt meg, hogy az neki nemjó) végül találtunk szállást, az északi parton, fönn egy hegyen.
Remélem nem abban az egy hétben fog vég nélkül szakadni az eső.

Én tökre írnék, de nincs mit. Az utálok dolgozni témát már kimerítettem, a többi vérizgalmas kalandból meg annyit tudnék publikálni, hogy voltam hétvégén a ZöldPardonban és rémes volt, illetve tegnap rövidített napot tartottam és M.-mel ültünk egyik helyről a másikra egész délután, amikor épp nem a sógornőjét üldöztünk valami receptért.
Ja és kurvamelegem is van.
Én szóltam.
Jövő héten lesz megint fogorvos meg Pszichonéni, addig unalmas leszek.