naivdiva

Nem, nem tört el egyik kezem se, de bent olyan hajtás van (errôl is csak a belív, meg a betôtípus és a "kinek a lábát vágja el az oldaltörés"), hogy nincs idôm, otthon meg (igen, igen, mostmár az az otthon) egyelôre nincs internet.
Ezér.
A költözés még mindig inkább szellemi, mint fizikai voltában teljesedett csak ki, a cuccaim még mindig Gyöngyszemet gazdagítják, bár remélem majd a hétvégén, amikor Handsome úgyis meglép három napra, hogy családlátogatáson vegyen részt a ködös Albionban.
Hugi már bejelentette szándékát Gyöngyszem átmeneti okkupálására. Pezseg az élet.

Irtómenő, légkondis volvbuszon utaztunk ma Handsome-mal, mert ugye a kettesmetró vonala folytonossági hiánnyal küzd, mi viszont ágyat akartunk venni a zikeában. És lőn. Vettünk ágyat.
És vettünk szép piros doppel ágytakarót, leplezendő az ótvarronda kanapét, amely a konyha-nappalit csúfította eddig, de már nem, mert került rá szép piros doppel ágytakaró.
Zorka összefosta magát, egyelőre gyanakodva szaglássza a sarkokat (lehet, hogy számolja őket), mi meg tervezgetünk, mit, hova és hogy'. A teljes felszerelés csöpögtetve jön utánunk, majd apránként, egyelőre csak a legszükségesebbek.
Szóval, egy sarokkal arrébb költöztem.

Vicces, hogy egy fél év ment el a felújításra, majd kilenc hónap múltán magára hagyom Gyöngyszemet. Kicsit sajnálom. De csak egy kicsit, és remélem, hogy találunk majd neki kedves és gondoskodó pótszülőt, aki éppúgy fogja szeretni, mint én. Ha eljön az ideje.

Ha az ember a körúton lakik, megtanulja gyűlölni a motorosokat.

Elmeséljem, hogyan folytatódik az a nap, ami úgy kezdődik, hogy a fél körmöm fentmarad a buszon, miután becsípte a jegykezelő apparát?
Hát úgy, hogy lefejelem a bejárati ajtót a cégnél. Szájjal. Szerencsére volt a közelben egy jegeskávé, így csak kisebb pukli lett rajta, és nem dagadt a várakozásoknak megfelelő méretre.

Most van a bepánikolós periódus a cégnél, mert már biztos, hogy nem érem utol magam, és kissé szorongva várom a pillanatot, amikor erre a tényre fény derül.

Viszont elkezdtem izomból szolizni, mert mindjárt itt a tesóm esküvője és a lila ruhám úgy nézne ki rajtam, mint egy adag ízlésesen elrendezett üszök, ha tartom a faléhoz konvergáló színemet. Pedig utálom becsszó. Mármint a szolit.

Van olyan, hogy mérleg skorpió aszcendenssel? Az szeretnék lenni.
kiegyensúlyozott és geci.

Odahallatszik a Délipu a szerkbe. Nem hallom pontosan, hányas vágányra mi érkezik (gondolom vonat), de teljes nosztalgiával bámulok ki az ablakon és vagyom a tízkilós hátizsák nyomására a vállamon és indulnék a Balcsira, szigorú kettes sorokban.
Meg mennék strandra vízbeugrálni és túróstáskát enni (Sport uszi) és távoznék klórszagúan.
Nyár van.

Jó termés volt máma:
- galériaépítés - Jack kollégával egy lapon
- minisziréna - ez az első találat asszem, amit Zorka hozott
- haluzik+playboy - nem is értem, beszívva akarsz maszturbálni öreg??
- kolléga felmondott - őszinte részvétem, javaslok búcsúbulit
- szex hugival - szintén őszinte részvétem, javaslok pszichiátert és lécci ezt azért ne!

Ezenkívül mégsem Máltára megyünk nyaralni, mert oda nem repül a malév, nekünk meg (hehe igazából Handsome-nak én csak rápotyázok) náluk van szabad jegyünk, hanem valószínűleg Ciprusra, de asse biztos.
Kaptam ma fizetésemelést, lélektanilag megfelelő pillanatban, ugyanis amolyan sikítófrászos hangulatban hagyom el az utóbbi két hétben a szerket minden nap - konkrétan belefulladok a melóba.

A lakás megint kezd átmeneti szálló jelleget ölteni, mire hazaesek már nincs kedvem / energiám rendet vágni, reggel meg még nem vagyok magamnál - ördögi kör ez.
És ma nyertem a kártyában, bár a háromnegyedénél befejeztük, P. kartársnő elszaboltálta holmi sim-kártyával való baszakodásra hivatkozva, de szerintem egyszerűen nem volt kedve játszani, mert vesztésre állt....

Na nem mintha nem történne semmi, de ami történik, az nem kívánkozik ide.
Vége a júniusi novembernek, ami majd nyilván lendít a dolgokon. Remélem.
Jó lenne egy kristálygömb. Becsszó nem tekernék nagyon elôre, de azért erôst könnyítene a helyzeten, ha monnyuk 1-2 hónapot elôre szaladhatnék, csak egy kicsit megkukkolni, mi van.

Tegnap volt Amorf koncert, határozott jóság, tinci-tánci, szombaton kolegiális bebaszás volt (nem a kötelezô, de szar, hanem a szabadonválasztott, de jó fajtából).
Handsome szerint álomvilágban élek, és nem épp a jó értelemben. Miért gondolja minden pasi, hogy az élet szar és csak azért van, hogy gyorsan túl essünk rajta, behúzott nyakkal, kerülgetve az eseményeket.
Sose halloták még a "jóval néha bejön a rossz" c. igazságot? És hogy magyarázom ezt meg, ha egyszerûen nem érti??? Ááááá.

Nos, végül tegnap egy nevörending vacsora keretében ünnepeltettem magam, ahol nem nagyon ettem (szerencsére a tesóm épp a terhessége zabálós fázisában van, és feltakarított utánam mindent), viszont éppúgy mint egy évvel ezelőtt, sikerült hülyét csinálnom magamból.
Ezúttal a meglepetés-tortám érkezténél közöltem anyámmal, hogy "ja! szülinapja van valakinek!" - magyarázandó a negyven hullarészegen ordibáló fiatalt a mellettünk lévő asztalnál. Anya arcán elég hülye kifejezés ült nyolc másodpercig, mire nekem leesett, hogy az az én tortám.
Tavaly A.-ék feldíszített lakásának láttán hagyta el hasonló mondat a számat. Az is az én bulim volt.

Hugi 70 százalékos találati aránnyal vásárolt össze nekem egy fél vagon ruhát. A 30 százalékot ma becseréltem. Jobb az ilyesmin hamar túlesni...

Hihetetlenül elgáncsos mód intézem ezt az idei sznapot. Hugi vásárolt be nekem egy ruházati szaküzletben, míg én dolgoztam, illetve oroszrém tortát zabáltam illetve egyik lábamról a másikra álltam a munkahelyi haccacárén. Még szerencse, hogy van egy Róbertünk is, így nem egyedül kellett elviselnem a megaláztatást :)
Utálom a nyilvános szereplést, pláne a céges ünneplést, mondtam már? Szóval Hugi távirányítással vett nekem göncöket, még nem láttam őket...

Handsome reggel sznapi kávéval lepett meg, aminek külön specialitása kimerült abban, hogy ő főzte míg én fetrengtem a galérián még 10 percet és nem fordítva, ahogy egyébként lenni szokott.

Amúgy meg anyját az időjárásnak, hát sznap az ilyen, hogy elfújt volna a szél hazafelé, ha nincs nálam öt kiló macskaalom, hogy a földön tartson?! Szette-vette-teremtette!

Ma éjjel fél kettôtôl közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz. Éjjen.

Ja! úgy néz ki, eldőlt, és az undorító Máltára megyünk nyaralni.

Újabb lépést tettem Gyöngyszem infrastruktúrális fejlesztésére. Sőt, mindját két lépést: vettem igazi (kotyogós) kávéfőzőt, és vasalót. Ez utóbbihoz alátétet, vagy miafaszt is, mert egy deszka végképp sehol nem férne el, így az asztalon fogok ...köhhh...öhh...khm....vasalni.
És friss kávéillat fog szálldosni a nyári reggelekben, de ez annyira nyálas, hogy azért elmesélem, hogy az első kávé fele elpárolgott volna Handsome szerves közreműködése nélkül, ugyanis nem csavartam kellően össze az eszközt.

Látom, egy qrva szó sem esik a munkahelyemről, pedig mennyivel többet érdemelne ennél. Mondjuk ez legalább ékesen bizonyítja, hogy jól vagyok itt.
Szerencsére a munkaközösség teljes egésze pszichiátriára kívánkozik - hol máshol köthetne ki nyolc ember, akik napi 10(enakárhány) órában 20 négyzetméteren van összezárva?
Mostanában két kolléga közt folyik vendetta-hadjárat, akik egymás telefonját/szpész billentyűjét/egyéb ingóságait pakolgatják süteményesdobozba/hűtőszekrénybe/egyéb helyekre.
Ma a "Walt Disney slágerek magyarul" cd aratta a legnagyobb sikert, a kórus együtt énekelte, hogy hakunamatata...