naivdiva

Hazudhatnám, hogy dejó, hogy végre negyven fok van, de hazudnék. Tele a tököm a negyven fokkal. Tegnap ugyan levonultunk a Balatonra (tényleg vonulás volt, pontosan három órát vett igénybe a BAH-csomópont - Káptalanfüred távolság teljesítése) és ott jobb volt, de ma megint itthon vagyok, mert Handsome addig nevelt, hogy mostmár én sem bírom a kuplerájt, pedig esküszöm megpróbáltam, de nem megy, állandó kényszert érzek a mosásra, elpakolásra, viráglocsolásra és egyéb, korábban megvetett foglalatosságok űzésére, tehát itthon vagyok és mosok meg mosogatok, meg pakolok meg virágot locsolok.
De persze az emberek változnak, ma például kellemesen elheherésztünk azon, hogy anyámtól egy-egy kibaszottnagy pakkal távoztunk (a nővérem meg én) és a két kibaszottnagy pakk színültig volt kajával, pedig az anyám elvileg nem is tud főzni, pláne nem annyira, hogy még haza is vigyük ami az ebédből megmaradt, erre tessék: de.
És mindeközben negyven fok van és a tököm tele a negyven fokkal és hóesésről álmodom, meg arról, hogy a nővéremnek valahol időközben becsúszott mégegy gyerek (lány), aki másfél évesen került elő, és most nem a másodikat, hanem a harmadikat várja, de persze ezt is a negyven fok számlájára írom, mármint azt, hogy baromságokat álmodom.

- Mondtam Handsome-nak, hogy mekkora szerencséje van veled.
- Tessék?
- Hát, hogy milyen bûbájos lányt fogott magának.
- Ehem. Köszönöm.
- A nevedbôl ítélve jól sejtem, hogy tudod, mi ez a medál a nyakamban?
- Ööö. Igen.
- Jajdejó! Eddig egyedül voltam a házban!

A szomszéd nô, akit mindenki csak úgy emleget, hogy "az izéke, aki be szokott szorulni a liftbe" munkába menet kapott el a földszinten. A nyakában pedig egy Tóra-tekercseket imitáló medál lóg.


Reggel egyébként jött a takker, aki mindenképp harcot akar (Handsome jobban szereti, ha...). Még nem sejti, hogy csak ô veszthet. Hacsak ki nem engedi a macskát a gangra a határozott tiltó rendelkezés dacára. Bár akkor is ô marad alul: egyszerûen megölöm. A takkert.

Handsome hajnalban elment Franciaországba.

Irtóra bírnék néhány nap szabit, meg tengerpartot meg olvasást.
Mostanában megint nekiálltam hármasával olvasni, ami tiszta hülyeség, folyton összekavarodok, bár most épp három tökkülönbözô könyvet rántottam magamra.

Handsome holnap reggel elutazik Franszéba, jövô héten jön csak haza, szalma leszek, szalma leszünk Zokrával és rosszalkodni fogunk, kuplerájt csinálunk, nem mosunk és nem mosogatunk három napig, viszont fogjuk nézni a tévét és elfelejtjük meglocsolni a virágokat. Gondolom.

Tudom, hogy amikor szombat délelôtt szakadt az esô, azt mondtam, bármit megadnék, hogy délutánra kisüssön a nap, és a tesóm ne egy árvíz közepén menjen férjhez, de nem pont így értettem...u

Na végül elkészült a tanu-ruha. Ahhoz képest, hogy kábé ötször voltunk ott, méretvétel, próba, lófasz, sikerült a végére egy szolid kötözöttsonka-jelleget adni az összhatásnak.
Ugyan nem vagyok egy tejcsárda, a ruha pont úgy fog össze, hogy van benne szép nagy hátam, leszorított cicim - ez utóbbi amolyan "mindjárt buggyan" stíl - és nagy seggem. Amit kurvára bánok (azontúl, hogy baszott rosszul áll), az anyag, ami tényleg nagyon szép és baromi kár érte. Holnap persze felveszem, mert ez a koncepció - ugyanabból az anygabôl van hármunknak (Hugi, Gyerek, Naiv) más színû és szabású ruhája hajjaj -, de az életben többet magamra nem rángatom.
Hugi prbált vigasztalni:
- Dehogyis! Tündérke vagy benne.
Tündérke - lófasz. Tehénke.o

Úgy veszem észre, a szörny végül otthonra talált a szavannán. Kellett idô a korábbinál kétszer nagyobb létesítmény feltérképezéséhez, de mostmár teljesen otthonosan zúz, ha zúzhatnékja van, rendesen jön aludni este, eszik is és nem rezzen össze minden zajtól. Egy ideig azért aggódtam, hogy a környezetváltozás végképp elmeôrültet farag belôle...
Néha elgondolkodom, hogy vajon csak én állok ilyen könnyes szemû szentimentalizmussal a macskámhoz, vagy ezzel mások is így vannak, csak tagadják?
Kevés dolog tud annyira meghatni, mint amikor reggel befekszik kettônk közé, vagy csak a karomra hajtja a fejét, dorombol és szerelmetesen bámul.

Lecsóban bizonyítottan királynô vagyok, másodszor is sikerült ehetôt fôznöm. Egyébként ahányszor fôzök, Handsome belenéz a lábosba/sütôbe és megkérdezi:
- Az egész háznak fôzöl édesem?
Tegnap kifejtettem neki dédanyám elméletét, miszerint mindig annyit kell fôzni, hogy, ha váratlan vendég érkezik, neki is jusson. Teljesen elérzékenyült.

Backgammonban tartom az állásaimat, de kezdem azt gondolni, hogy egy erôs logikai készségekkel megáldott pasit életveszély megtanítnai bármilyen stratégiai játékra. Tegnap csak vér és veríték árán sikerült kicsikarnom egy 2-1-es végeredeményt.

Állítólag holnap kész lesz a tanú-ruhám. Itt az ideje, hogy túlessünk ezen az esküvô dolgon, Anyának naponta jut eszébe egy újabb, frenetikus ötlet és még a végén megvalósítja valamelyiket....

Én igazán nem tudom, miért kell elbaszni dolgokat, ha azok épp mûködnének maguktól. Aztán már nekem sincs más választásom mint játszani a rámosztott szerepet (Házisárkány). Végül persze ki az, aki jófej és megbocsát és elôször telefonál és rimánkodik, hogy hagyjuk már ezt a felesleges faszkodást, amit meg lehetett volna spórolni azzal, hogy "hûûû, de szar kedvem van ma este bébi!", inkább gyere, fôzök valamit?
Néha annyira utálok nô lenni.

Palotai megy a berendezés segítségével, és amikor a cd a krimis részhez ért, amire nagyjából féléjszakákat bólogattunk végig M.-mel, amikor ő nmég nem volt se házas, se terhes, meg még én is a szüleimmel éltem egy fedél alatt, nem Handsome-mal, akkor azért belémhasított, hogy olyan többet nem lesz.

Ngyon-nagyon régen hallgattam ezt a cd-t utoljára - még a Nagy Depresszió sötét napjai előtt talán - és ezért vágott mellebe az, amit előhozott.

És közben irtóbizsergető, hogy ezt a pasim lakásának ( a lakásunknak) a nappalijából üzenem mindenkinek aki szereti és hogy M. mindjárt anyuka lesz, ami, így, jobban belegondolva mégiscsak hiperdurva...

M. egyébként tegnap egy ideig úgy csinált, mint aki szülni akar, de aztán nem szült mégsem, azt mondja, kurvasok dolga van még a hétvégén, meg hétfőn, addig nincs rá ideje.
Alig várom, hogy előbújjon Lánygyerek, meg a nővérem - egyelőre - Anonymusa, és rájuk vethessem magam és jól kiéljem az anyai ösztöneimet.

Hétfôn jön Házhozjövôs Attilabácsi és jól beoltja Zorkát, valamint megvizsgálja a fülét, ugyanis néhány napja hiperintenzíven vakarja. Nemtom mi baja lehet, remélem semmi komoly, meg azt is remélem, hogy ez nem valami kényszer-cselekvéssor, amit unalmában ismételget.
Egyébként tegnap este egy kicsit megbocsátani látszott (Zorka, nem az állatorvos), mitöbb, egész éjjel velünk aludt, ami nem fordult elô a költözés óta. Tuljadonképpen szóba sem áll velünk, mióta átcuccoltunk Handsome-hoz, de tegnap haverok érkeztek átmeneti bentlakásra és a plusz két hímegyed mellett valószínûleg mégis mi tûnünk a jobbik opciónak...

Nos, egy kullanccsal kevesebb - a szemetesben végezte a rohadt vérszívó - , de nem vagyok nagyon nyugodt. Az orvos aszonta, hogy menjen vissza, ha két-három hét múlva aluszékonynak érezné magát (nemtom hogy fog ez feltûnni, mindig az), vagy piros kör jelenne meg a behatolás helyén. Haha.
Ráadásul két-három hét múlva épp Frasziaországban lesz. Höhö.
Tiszta para az élet.

Tudtam én, hogy a természet gonosz és veszélyes hely, nem kell bolygatni, ha nem muszáj és egyébként is, jobb otthon maradni a betonban.
Handsome lábába kullancs nôtt ma délelôttre, jó, valószínûleg már vasárnap óta ott van, csak nem vettük észre. Kellett neki kertisütögetni. Csak irdatlan paráztatással sikerült rávennem, hogy menjen vele orvoshoz, mielôtt lebénul vagy mittomén.
Szegénykém, most épp a sebészeten ül én meg halálra aggódom magam.

"What's the matter Mary Jane, you had a hard day
As you place the don't disturb sign on the door
You lost your place in line again, what a pity
You never seem to want to dance anymore"

Hónapok óta puffogok magamban és puffogunk a szerkszetőségben az Index minősíthetetlen címei és alcímei miatt - amelyek a teljes mélypontot a pápa halálakor, Tóta W.tollából megjelent jegyzetnek adott JP2 - Game Over-rel érték el.

Ma az Index főoldalán "Para" felcímel olvasható Birmingham belvárosának evakuálásáról egy cikk.
Magam teljes mértékben tiszteletben tartom az újságírói szabadságot, küzdöttem meg én is nemegyszer címért, lead-ért satöbbi. És pont ennyire - ha nem jobban - tiszteletben tartom az úgynevezett olvasóközönséget. Az én etikai mércém szerint az emberek érzéseinek tiszteletben tartása előrébb való egy szar (vagy akár jó) poénnál.

"Para" az, amikor elhagyod a kulcsodat és nem jutsz be lakásba. "Para" az, amikor megcsalod a csajodat és az rájön. "Para" az, amikor spangli van nálad és igazoltatnak a rendőrök vagy ha nem készültél a vizsgádra.
De biztosan nem az, amikor el kell hagynod az otthonodat, mert bombatámadás fenyeget, három nappal azután, hogy több mint ötvenen haltak meg Londonban.

Handsome családjának háromnegyede Londonban él és csak a vakszerencsén vagy az Öregen múlt, hogy senkinek semmi baja. De ettől a címtől a gyomrom forog, mert láttam Handsome arcát abban a tíz órában, amíg nem tudott róluk semmit.

Az Index szerkesztői pedig elkezdhetnének gondolkozni, hol ér véget a jópofáskodás, meg a szabadszájúság és hol kezdődik az ízléstelenség.

Most jövök rá, mekkora oltári nagy mázli, hogy nem én vagyok az első házasuló hármunk közül. A tesóm esküvője vészes közelségbe került (két hét múlva szombat), és a családom kezd teljesen meggárgyulni.

Anyám épp az "adjunk mindenkinek kis fehér szalagot, hogy az autójára rakhassa" epizódnál tart, Apa meg a " még sosem szerveztem esküvőt, honnan a francból tudjam, hova kell ültetni őket" fejezeten rágódik. Mindenáron bizonyítani akarja, hogy ő igenis ad a lánya esküvőjére és az olyan lesz.

A nővérem mindenen csak vihog, mint egy tizenöt éves, mondjuk neki könnyű, csak oda kell menni és igent mondani, jó meg a ruhákat is ő intézi, de végülis ez a szakmája.

A leendő sógorom minden alkalmat előre megragad, hogy meglógjon a nemkívánatos részekről, például a gratulációt úgy akarta elsunnyogni, hogy közölte, a szertartás után kocsiba pattan és elmegy a zenészekért és eléggé csodálkozott, amikor Anya közölte vele, hogy egy esküvőn ez talán mégsem az ifjú férj reszortja.

Hugi mindent rózsaszínre festene, ha tehetné, és kis habos-babos dolgokkal díszítené a házasságkötőtől hazáig vezető utat, meg otthon a kertet és a kutyát is, Gyerekkel együtt, aki mondjuk inkább naracssárga habokkal képzelné el ugyanezt.

Ha most nem megy el az ép eszem, akkor soha, bár ma egész közel álltam hozzá, miközben cipőt vásároltunk a ruhakölteményhez, melyben férjhez adom a tesómat (ugye mondtam már, hogy itt is én leszek a tanú?). Végül találtam egy nem túl magas sarkú szandál-papucsot, ami szép lábakat csinál nekem és még járni is tudok benne. Anya szerint itthon kell próbálgatni, úgyhogy most topánban fogok mosogatni...

Hetek óta képtelenek vagyunk dűlőre jutni a mégegycica kérdésben, és a döntést csak nehezíti, hogy kétnaponta van új jelentkező.

Az első nevező az M. férjének unokatesójánál született kishiéna, akinek csodálatos kis csillag van a fején, mint a lovaknak. Handsome szerint igazi rosszaságnak néz ki, szerintem meg annyira csúnya, hogy az már szép.

A második(ok) az összes neten hirdetett cica, akik kábé számolatlanul állnak rendelkezésre. Ennek a csoportnak nagy előnye a kontesztben, hogy míg a barátaim rokonairól nem feltételezem, hogy vízbefojtanák a kicsiket, ha nem tudják lepasszolni őket, vadidegenek esetében nincs garancia.

A harmadik helyen az a testvérpár ál, akik egy barátunk szüleinek kertjében táboroztak le, mama-cica nélkül. Mivel ketten élték túl a vadont, nagyon összetartóak, nem nagyon lehet őket szétválasztani és azért három macska a belvárosban kicsit soknak tűnik, így első blikkre.

És most hívott a negyedik csapat marketingese, hogy most születtek, három fekete, és lehet vinni nemsokára.

Tessék. Hát ki tud itt dönteni?

Főleg, amikor Zorka az éjjel leveri a féltve nevelgetett dracénát az állványról, és arra kelünk, hogy a szétzuhant növény saját földjében fetreng a nappali közepén. Hát hogy csináljak én így jó kampányt?

Jelentem van itthon internet, mert zseniál, mindent elintéző istennő vagyok. Meg mert reggel jött egy szottyadt pasas és hozott magával modemet is. Az akszele... bocs téonlájn iránt táplált gyűlöletem nem csökkent jottányit sem, de legalább gyorsan aktiválják a szisztemet. Múlt csütörtökön rendeltem meg a szolgáltatást és máris itt prüntyögök.

Tegnap este töltött cukkinit csináltam vacsorára és annyira jól sikerült, hogy még nekem is ízlett. Handsome meg van győződve róla, hogy kurvajól főzök, én meg hagyom, hadd ringassa magát hiú ábrándokba. Bár az az igazság, hogy már-már kezdem azt gondolni, nálam megszakad a családi átok és képes leszek életemben ehető dolgokat összehozni "étel" kategóriában.

Egyéb iránt pedig itthon lógázom a lábam, mert kaptam három potya szabadnapot, miután az összes újság épp nyomdában van és nemtok mibe írni. Éjjenek a jófej főnökök!

Ma reggel jött Imre és elvitte az ágyat, ami másfél hete állt élin az elôszobában. Imre a családi költöztetô, eszelôs egy pofa, be nem fogja a száját egy másodpercre sem, akkor sem, ha egy zongora van a hátán.
Tegnap reggel ô (meg Sanyi) vitte át a könyveimet, a szgépet ls egyéb súlyos ingóságaimat Handsome lakásába. Ma, mivel látta, hogy már készülôdnénk melóba, gyorsan egymaga kibaszta a kb 150 kilós ágyat a folysóra (nemtom hol a Sanyi, biztos nem talál helyet, mert ezek a barmok most nyírják a fákat a ház elôtt...), puszka, puszka mondta és elviharzott.

Hamdsome gépe egyébként egy laza 3/4 órát késett tegnap, de még így is elértük az anyámék házassági évfordulóját ünneplô családi vacsorát a Ráday utcában. A cechet én álltam, nem mert gazdag vagyok, hanem mert jófej.

Zorka megtalálta magát a tükörben. Óraszám áll elôtte, mosókefe farokkal, égnek álló szôrrel. Néha fúj is magára.
Hiába magyarázomn neki, hogy az ô, szentül meg van gyôzôdve róla, hogy valami trónbitorló tör a "lakás hercegnôje" címére.
Ha nagyon elfárad a harcban, megadja magát és lefekszik. Szerencsére a másik macska is pont olyankor tart tûzszünetet.

Handsome ma jön haza, épp itt az ideje, tele a lakás dobozokkal, és egyedül semmi kedvem kipakolni ôket. Jó, meg hiányzik is nagyon.

Hol van az megírva, hogy minden pénzügyesnek feltétlenül és elengedhetetlenül bunkónak kell lennie?
Az elôzô cégnél, meg itt is a leggorombább szipirtyókkal akkor találkoztam, ha a számlával kellett baszakodni....

Zorka felnôtt. Ezt ma reggel állapítottam meg. Már egyáltalán semmi kiscicás nincs benne, sôt kezd amolyan vastagnyakú dög lenni. Mondjuk most épp nem eszik egy hete, még nem heverte ki a költözési sokkot, úgyhogy picit lefogyott. Rettegés-fokozónak ma reggel megjött a takkernéni, aki egy tüneméynes darab, de Zork viszonylag összefosta magát tôle, pláne amikor meglátta a kezében a porszívót... Hason kúszva nyavajgott, amíg el nem jöttünk otthonról és csak remélni tudom, hogy a nap folyamán egyszer sem kap ijedtében szívinfarktust.