naivdiva

Ja, de nincs para, csak kb. 7 év után elővettem a régi kazikat. Ez már akkor is az egyik kedvencem volt.

"De ezért kár sírni, Kedves! Ez nem az élet. Ez csak egy film."
Hajrá.

Baszki, a macskám egy Marie Antoanette. Ott ül a kaja a tálkájában és felháborodottan kiabál, hogy még, mer' ez már állt egy éjszakát. Utálom, hogy ilyen kis makacs dög, simán átvinnyog akár két órát is, levegővétel nélkül, ha arról van szó.
Most persze zúz, az én anyámat, honnan veszem a bátorságot, hogy éhezni hagyjam.

Holnap megyek elvileg utolsó körre egy melóhelyre, megmutatnak a nagyfőnöknek, és alkuszunk. Mennyivel kell többett mondani, hogy megkapjam, ami reális, de ne álljanak fel az asztaltól? Annyira béna vagyok az ilyen ügyekben. Sosem leszek gazdag. Még a saját anyáméktól is csak hosszas hezita után, zsepigyűrögetve szoktam egy kis macskakajáravalót kunyizni. Vadidegenekkel ez bárgyú mosollyal is kiegészül.

Napok óta röhögök magamon: mint egy belendült inga mászkálok nagyanyámék és a saját lakásom között és minden alkalommal valami zsákmánnyal a kezemben távozom tőlük. A mai volt a legjövedelmezőbb út - egy videjómagnóval tértem haza - Nagyapám hozzájárulása a szakdogámhoz. "Nekem úgyis van egy tartalékba." Ha eddig nem említettem volna, Nagyapa operatőr, az első operatőr évfolyamon végzett a Filmművészetin 1955-ben, arany(akkor vörös)diplomával. A szakdogáját a Filmhíradóból írta, és most rém lelkes, hogy két generációval később én is a híradókból írok szakdogát.
A napokban elhoztam egyébként egy Magyar Szótár névre hallgató kétkötetes magyar szótárt is, ami egy majdnem etimológiai szedet, meg egy másik könyvet, ami a pesti zsidóságról szól.
Nagyapa ma rátett egy lapáttal: az ajtóból kiabált utánam, hogy "de azt a zsinórt csak egy lukba tudod bedugni, abba, amlyiknek egy kis luk van a közepén, de, ha nem megy, szólj, átjövök!"



Rosszfiú egyébként nemsokára hazajön, de sajnos a helyzet egyáltalán nem lett egyszerűbb attól, hogy egy hónapig nem volt itthon. Nem mondom, hogy sőt, mert érzésem szerint ez már fokozhatatlan, persze én vagyok a fasz, minek foglalkozom vele egyáltalán, de.
Nem voltam felkészülve arra, hogy összes barátnőim egyszerre mennek férjhez / szülnek gyereket / költöznek össze a pasijukkal, én meg itt állok, mint az a bizonyos fasz.
Kicsit úgy érzem magam, mintha walkmannal a fejem táncoltam vona egy buli közepén, már midenki hazament, és csak én nem vettem észre, hogy rég nem szól a zene.

Családi őrület, Chapter n+1:

Telefon, Anya:
- Gyorsan mondj nekem olyan történelmi alakokat, akik a haláluk után lettek hősök!
- Mi van?
- Olyanokat, akik azután lettek hősök, hogy meghaltak! Magyart már tudunk egy csomót, de nem magyar is kell!
Oké, Anya megőrült / benevezett a millióner játékba, csak elfelejtett szólni /én őrültem meg / mindenki megőrült.
Azért mondok kettőt.
- Miért kell most ez?
(Apa a háttérben: a Giordano Bruno az nem jó?)
- Történelemleckét írunk.
Aha! Megint a Gyerek.
- Ott van?
- Nincs, nincs felhívott, most írja a leckéjét, gyorsan mondd, mert mindjárt hív!
Még két kör egyeztetés, nyögve összeszedünk ötöt (tessék nektek konteszt, dirtekt nem mondom meg, kik voltak).
Kennedy a családi ítélőszék döntése alapján határeset.

Azt hiszem, az a legrosszabb ebben a munkanélküliségben (a tétlenség mellett), hogy minden jövőképemet porrá zúzta. Eddig mindig tudtam, mit akarok csinálni, és többé-kevésbbé sikerült is.
Most fogalmam sincs mi lesz, hogy fogok talpra állni és főleg mikor. Minden elérhetetlen messzeségbe került és szép lassan minden reményemet elvesztem, hogy egyszer majd jobb lesz. Olyan régen csak lefelé van, hogy nem tudom elképzelni, hogy egyszer lesz fölfelé is.
Kezdve az első szerkesztőség megszűnésétől, át azon a négy lidérces hónapon az újban, folytatva az elkeseredett munkakereséssel, ami már negyedik hónapja tart. És minden az orrom előtt bebeszott ajtó, "köszönjük jelentkezését, de...", "nem tudok fizetni", "nem tudom, mikor tudok felvenni még egy embert" újabb fal, újabb zsákutca.
Nem tudom már humorral szemlélni a dolgot, nem találok benne semmi izgalmasat, újszerűt, kihívást sem (hacsak nem "a hogyan jöjjünk ki ötöd annyi pénzből egy hónapban" kontesztet). Nem tudok ennél többet tenni (létező összes ismerős felkutatása, izzítása, önéletrajzok szétküldése a szélrózsa minden irányába).
Persze verhetem a fejem a falba - miért nem választottam "rendes" foglalkozást, vagy miért nem vagyok jobb/tehetségesebb ebben, de ez sem segít sokat.
Kicsinál ez a nihil.
Ezt a posztot kis jól ki kellene törölni.

Felhívott a Gyerek:
- Nem tudod, hogy, ha az Ernő (giganagy ékszerteknős) nem megy be a vízbe, mi baja lehet? Van itthon ilyen teknősös könyv, de erről nincs benne semmi.
Természetesen fogalmam sincs, egy évig voltak teknőseim (Amál és Ödön, külön nyelvészeti értekezést érne, hogy miért kap minden teknős kretén nevet), aztán tovább adtam őket egy vizilényrajongónak, engem halálra idegesítettek. De nem mondhatom, hogy fingom sincs, édesem, szóval
- Mióta nem megy bele?
- Tegnap este óta. Pedig adtam neki langyos vizet is, hátha fázik.
- Ööö. Nem lehet, hogy a pácélmizéria miatt van?
A hétvégén mondta, hogy valami páncélparája van a dögnek, fehérjemiacucc.
- Nem hiszem. Kicsit hámlik (már a páncél), de nem vészes, és nem puha (mármint a páncél).
Végső kétségbeesés:
- Eszik?
- Igen.
- Jó. Az állatoknál az a betegség tuti jele, ha nem esznek. Amíg eszik, nincs nagy para. Ha még egy-két napig nem megy vízbe, esetleg mutatsd meg egy állatorvosnak.
- Jó. Bár az kicsit bonyolult lesz...

És mingyár lesz ebből mégegy, igaz az egy darabig még nem foglalkozik majd teknősökkel. Rém nehéz ügy felelős, nagynéninek lenni.

Tegnap:
Végre-végre nem nyúltunk mellé A.-val, hanem jó filmet láttunk.

Hugi teljesen kikelt magából (nyilvános helyen) munkaügyben, két órás előadást tartott az Unió munkaerőpiacáról, melynek konklúzióját úgy foglalhatnám össze, hogy "basszák meg!", de ettől persze egyikünknek sem lesz munkája.
Azon gondolkozik, hogy féfivá operáltatja magát, bár nem egészen értem ettől miért indulna nagyobb eséllyel.

Rosszfiú írt mélt, amiből csak két dologra tudok következtetni:
a.) végleg megbolondult
b.) irtózatosan be volt szívva

Ma láttam egy bácsit, aki ezerrel labellózta a száját a hatos megállójában. Kicsit abszurd volt, nemtom miért.

Földhözragadt vagyok. A kedvenc farmergatyám visszaadta lelkét az indigónak, felvállalhatalanul szétment a segge, persze nincs pénzem újat venni. Höhh.

Egy ideig azt hittem az ilyen napjaimat a bika-énem generálja, de kiderült, hogy nincs is olyanom, csak ikrek- (ez a legnagyobb szopópálya a csillagrendszerben) meg halak-énem van. A halakat nem tudom, ismertem belőlük egyet-kettőt, de mind ultimét geci / függetlenségpárti / szabadságvágyó, alle zusammen egoista volt. Eddig nem gondoltam, hogy egoista lennék, de miért képezném én azt a bizonyos kivételt? A halak énemmel eddig nem ültem le tisztázni a dolgokat.
Levegő-víz: egy nagy buborék vagyok.

Jöhetne már a tavasz, maga lenne a megváltás. Bármi maga lenne a megváltás, ami nem az agyamban tolongó hatszáz féle nyomorúság, hisztéria... Ehhhhhhhh egy pasi kéne.

A kéz-folytonossági hiányom remek brainstromingot generált amúgy is kreatív családom körében, a pálmát Hugi viszi, aki szerint tengerisó oldatba kellene áztatni, mer' az gyógyít. Bátor vagyok, de ennyire nem, maradt a neogranormon.
Már jobb a helyzet (pl. tudok rendesen gépelni, vízforralót és fogkefét fogni), talán mégsem esik le a kezem csuklóból, ahogy tette volna, ha Zsófi rémképei életre kelnek (nem kapsz így vérmérgezést? bár azt úgyis látod, ha kúszik a szíved felé...)

Most elhúzok Bécsbe Anyáékkal, nem tettem ki a lábam az országból pont egy éve, tavaly tavasszal voltam polákiában, az is munka volt. Este jövök, hajnalban pedig megyek A.-ékhoz és megetetem az öt szörnyet, mert ők meg Berlinben vannak. Mármint A., meg a mamája, nem a macskák.

Ja! Megint lifteset álmodtam (közös rémálmunk Anyával). Annyira valóságos volt, hogy még szentségeltem is, hogy basszameg, az oké, hogy folyton ezt álmodom, de, hogy tényleg meg is történjen...!

Az imént hívott fel az egyetlen olyan expasim, akit najó, nem szégyenlek, de szeretek úgy csinálni, mintha sose lett volna. Így kezdte a beszélgetést:
- Ne aggódj, nem a káposztát akarom felmelegíteni...
Nagyjából másfél éve szakítottunk, nagyjából másfél együtt töltött hónap után. Azóta nagyjából másfélszer beszéltünk. Baszki, még nagyjából sem értem, miafasz van ilyenkor egy pasi fejében.
Egyébként csak érdeklődni akart, mert most értesült, hogy megváltam a Cégtől. Ez hívják gyorskapcsolásnak?

Ezt Anyától kaptam, egy "Farsang" tárgyú mélben. A történethez hozzátartozik, hogy Hugi bárány-kattantsága nagyjából egyenlő az én macska-kattantságommal. Anya most rém büszke.

Ha már öklökről, meg vérről volt szó: tegnap mosogatás közben szétrobbant egy pohár a kezemben, úgy, hogy épp csuklóig benne voltam. Fullosan beleszaladt a kézfejembe, de nem pánikoltam, nyomtam csap alá, törülgettem, csap, törcsi, csap, törcsi, aztán amikor az istennek nem akart elállni, felhívtam Apát (jellemző), aki tanácsolta, hogy gyógyítsan cigipapírral, ami el is állította. Eddigre a lakás tele volt véres papírzsepivel, meg ragtapaszokkal.

Most kibaszottul fáj, nem bírom hajlítani a középső ujjam, be van dagadva és nem merem levenni róla a soros tapaszt. Veszélyes világban élünk...
Viszont Zorka részvétből nem őrjöngött, hanem kedves, jólnevelt macskához illőn velem aludt és csak egyszer kelt fel őrjöngeni egy kicsit.


És persze éjjel azt álmodtam, hogy MINDENKI terhes (a tesómon és M.-en kívül A., LB, Hugi, Zsófi megint) csak én nem. Szerencsére most megyek Pszichonénihez és jól megtárgyalom vele.

Úgy néz ki megint nagynéni leszek!! (lekopoog, lekopog, lekopog). Teljesen fel vagyok dobva a gondolattól, hogy megint egy törpe fog a családban totyogni, lehet babázni, amikor jólesik, meg egyáltalán, annyira imádtam, amikor a Gyerek volt pici. És lesz haccacáré is: a nővéremék a gyerek tiszteletére állítólag a nyáron összeházasodnak. Hivatalosan még nem erősítette meg senki az infót, de, ha a félőrült tesómat sikerül eladni, nincs lehetetlen.

A meló mégegy körös, elég fura volt mindkét fickó akivel beszéltem (az egyik állítólag konkér elmebeteg, aki távcsövön kukkolja a Parlametet, meg a miniszterelnöki dolgozószobát), most kell csinálnom tervet. Jó.

Hehehe. Megijedtetek, mi?
Kicsit szabadjára engedtem tegnap a szörnyeket. Ma viszont felöltözöm titkárnőbe, és elmegyek az egyik interjúra. Kurvára fel vagyok készítve, meg be vagyok tojva. KELL ez a meló, és meg is szerzem. Elbűvölő leszek, okos és szép. Ebben a sorrendben.

Vannak napok, amikor egyáltalán nem vagyok jófej, szétbasz az ideg, és legszívesebben addig verném az öklöm a falba, amíg vért nem látok.
Na ez egy ilyen nap.

Mert minek bohóckodok én itt, kedves vagyok, nájsz, a fasznak, ápolgatom a mindenki lelkét, és az enyémet bazmeg, azt ki fogja ápolni, amikor a telefon se csörren meg egész nap, a hugom konkrétan üvölt, amiért elfelejtett idejönni, hamár egyszer megígérte, persze én vagyok a fasz, meg gügyögök Rosszfiúnak mittoménhányezer kilométerről, semmibaj, mindenrendben, nemkellparázni, etetem magam a "nemolyan szar az élet" nevű hánytatóval, pedig de, szar, és jobb sem akar lenni, csak úgy van, éljed, ez jutott és, ha nem nyeled le, kiköpheted szépen, attól se lesz jobb ugyan, attól se szarik senki a fejedre, meg persze sajnáltatom magam mint most, de attól se lesz jobb, és áááááááááááááá ki akarok szállni.

Baszki, ha egy üzlet egyszer beindul...
Két nap alatt két állásinterjúra hívtak be, ami mintegy 200%-os növekedés a bázishoz képest, tekintve, hogy az elmúlt öt hónapban csak egyszer jutottam a küszöbig.

Szerintem elvállalom mindkettőt és kurvagazdag leszek.
Éreztem én, hogy környékez a pozitív energia. Persze az is lehet, hogy az Úristen csak félrefordította a fejét vagy elment egy szendóért, és mingyár kezdődik előlről az egész, de hátha nem. (lécciléccilécci!!!)

Este felhívott L., hogy megjött Rómából, húsz perc duma után elkérte az itthoni (vonalas) számomat, amit egyébként már megadtam neki legalább háromszor, felhívott azon, megkérte a kezem, és megsértődött, amikor nemet mondtam.
Így telnek napjaink. Viccnek nem rossz.

Az imént ágyat húztam, Zorka is segített - ráült a paplanra, belebújt a friss huzatba, és az énkurvaanyámat, hogy minek azt felhúzni, amikor játszani is lehet vele. Egy terroristát melengetek a keblemen.

Ezt kaptam M.-től valentinbálint napra. Még szerencse, hogy vannak az embernek barátai....

Baszki. Pedig úgy megnéztem volna...
Tegnap megint mellényúltunk moziügyben A.val (Ray), ráadásul nehezítve voltunk egy haverral, a ronda vagyok, de jófej tájpból. Ilyen fura fickóval rég nem találkoztam. Nem értem, ha valaki már majdnem tök kopasz, miért ragaszkodik hozzá, hogy a pár szál megmaradt haja göndörödjön a koponyáján. Szerintem egy tarkopasz pasi hóttszexi tud lenni, ez meg inkább undorító.
Plusz mozi után feljöttek még inni egy pohát akármit (szigorúan non-alkoholik), és folyton beszólt és nem volt vicces.
Én sem vagyok a diplomatika szobra, de ha először találkozom valakivel és az meghív a lakásába, nem fikázom úton-útfélen a pecóját, a macskáját és az ízlését. Viccből sem. Mindegy.

Anya jól beindított ezzel a Peru üggyel, annyira nagyon szeretnék menni, szeptemberben lenne a trip. Baaaazmeg. Dilpomaajándéknak felírhatjuk, mert ennyi pénzem a következő húsz évben tutira nem lesz.

Anya most küldött át egy Peru-túra ajánlatot.
Miami-ból már csak szolid 1500 USD. Ezt most vegyem célzásnak?

Este A.-ék háza előtt ácsorogtam, várva, hogy A. lejöjjön és kinyissa a kaput (valami paranoid állat már este 8-kor kulcsrazárja, nehogy bárkit beengedhessenek eccerűen a kaputelefonnal), amikor egy erőst illuminált punk tántorgott felém.
- Ugye itt lesz Akela?
Biztos ott volt, A.-ék egy "klub" közelében laknak, de tuti megerősítést nem adhattam, kevéssé vagyok tisztában a fent említett, nagymúltú zenekar koncertprogramjával.
Aztán, hajnalban láttam egy többször olyan illuminált punk csajt konkrét hátast dobni az időközben színjéggé vált utcán. Eléggé csodálkozott, aztán felkelt és tovacsuszkált.

Ps.: picsába a valentinbálint nappal, mér nem lehet ezt otthon, csendben, hogy ne kapjon érfelvágási rohamot minden szingli??!

Őt találtam újabban. Minden bizonnyal egy nárcisztikus fasz, legalábbis, ha hagyja, hogy ilyen képeket csináljanak róla, de sajna tényleg nagyon szép, és még a hangja is isteni. Michael Buble-nak hívják és jól lop zenét.

Célegyenesben vagyok: eljött a hiába próbálod, nem jön luft az orrodon fázis. Ez a betetőzés. Torokgyusz nem lett belőle (lekopog, mert még kapar), de azért meg van a maga bája, vörös orr, cserépszáj, köhögés.
És persze az a fajta a takony, ami tömbben áll a fejedben: kifújni nem lehet, de folyik. Guszta?

Csak beveszem az aktivál-cévitamin-koldreksz kombót reggel, és né: máris nullán vagyok.
A szörny velem aludt, mint kicsi korában: dorombolva, fejet tenyérbehajtva.

Zorka beleesett a WC-be.
No comment.

Nem nekem való ez a négy fal között biznisz. Nem, nem a kísértetmacska miatt akarok mentegetőzni.
Viszont netes ruha-vadászatba kezdtem, amit én még soha, és inkább ezt tekintem az elmebomlás első jelének, mint a szellemállatot. Jól meg is ijedtem, és hirtelen nekiálltam szakdogát írni. Most tartok az "akkor bogarásszuk ki a médiatörvényből a vonatkozó passzusokat" etapnál. Hjaj, dejó mulatság lesz ez!

Jó, nem akartam erről írni, de.
Napi egy-két meghívót kapok, kimindenkivel kellene megnéznem a Sorstalanságot. Pedig ez nekem legalábbis pont az a film, amit nem akarok megnézni a kedvenc minisztériumom képviselőivel, sem ilyen-olyan ifjúsági szervezetekkel, sem senkivel, aki/ami nem olyasvalaki aki mellett nyugodtan bőgök/rettegek/átérzem a filmet, anélkül, hogy kínosan érezném magam utólag. Pontosabban, senikvel, akinek utána magyarázni kellene, mit miért. Tavaly elég rázós volt A. egyedül, de ott dolgozni kellett, itthon aztán meg is lett a böjtje, hetekig tartott, mire összeszedtem magam.
Eredetileg M.-mel és a Pasijával (férjével) néztem volna meg, de ők elmentek ma valami repivetítésre.

És a legfurább az egészben, hogy várom Rosszfiút, hogy hazajöjjön, mert vele el merek menni.

És él velünk egy kísértetmacska - nem tudom, hogy már itt volt, mielőtt beköltöztünk, vagy valamelyik szegény megboldogult jött haza velünk a kórházból - , aki eddig nem sok vizet zavart, néha-néha előjött, mászkálgatott. Az utóbbi egy hétben viszont irtóvirgonc lett, rohangál föl-alá, jön velem aludni, tegnap még a paplanon is sétált egyet. Fura. Igazából nem mutatja meg magát (asszem fekete vagy cirmos), de néha látom elsuhanni, vagy a farka végét az asztal mögött, amikor Zorka épp pisil, vagy a fürdiben alszik.
Zorka is látja, tudom, mi mást nézne kigúvadt szemekkel az üres falon. Csak el akartam mesélni. Örülök, hogy ketten vannak és mégse.

Ma is itthon maradok még, bár nem lázasodtam be, nem kísértem a sorsot (különben sem kell azt kísérteni, ha rólam van szó). M. mesékkel szórakoztat, én meg egyre növekvő feszültséggel figyelem az egyre növekvő koszosedényhalmot a konyhában, előbb-utóbb valaminek történnie kell, és attól tartok én húzom a rövidebbet.

Az éjjel Zorka bent aludt, hetek óta először. Remélem, rájött, hogy, ha nem üvölt, nem zárom ki. Bár, ma felmerült bennem a gyanú, hogy tán mégsem ő a világ legokosabb macskája, ha fél év alatt nem értette meg, hogy attól, hogy az ablakban kaffog, a galambok nem jönnek házhoz. Mi lesz itt nyáron? Dupla leszúrttal érkezik majd a körútra és még út közben is fel lesz háborodva, hogy a kurva madarak elröpültek...

Na, több se kellett Anyának. Elég volt egy köhhintés, hóna alá csapta Hugit és bevásárolták a Rócsildot. Két hétre elég kaját hoztak - szerintem ennyi táp egyszerre nem volt a frigóban, mióta beköltöztem...
Tojást is hozott (???), meg kakaóscsigát, azt szeretem.
Utálom, ezt, hogy annyira nem vagyok szarul, hogy jól átaludjam a napot, de már attól is lehervadok, ha öt percet ülök a gép előtt. Zorka meg van sértődve: elfoglaltam a békanapét, ami napközben az ő alvóhelye. Hja...
Megyek, befejezem az új Popper könyvet, bár nem egészen értem, miről akar szólni.

Na és akkor a non plus ultra: takonyfej és szögesdrót torok. Imádom ezt a kombót. Lázam még nincs, remélem nem is lesz. Ugyanis nem szeretek semmit felibe-harmadába, a lázzal is általában 39,8-nál szoktam megállni, ami emlékeim szerint a félrebeszélős stádium.
Ilyenkor Anya 3 napig próbálkozik (sosem adja fel az elején): hideg fürdő, meleg fürdő, priznic, algopirin, izzadás, aztán kihívja az ügyeletet, aki a seggembe szúrja a lázcsillapítót, és onnan már csak egy hét és talpraállok. Zorkától viszont hiába várom, hogy feltelfonozza a körzeti rendelőt , sőt a hálátlan kis dög még egy levest sem főz nekem.
Jó, nem akarok igazságtalan lenni, rajtam fekszik, míg a takaró alatt nyögök, gondolom, hogy melegen tartson...

Egy újabb pörszön az egyebek listán. =======>
Velkom.

Rájöttem, hogy én most azt dolgozom, hogy állást keresek. Kemény meló, higyjétek el, viszonylag kevés sikerélménnyel.
Hétvégén nem keresek állást. Tegnap megnéztük ezt A.-val. Már előre tudtuk, hogy mellényúlás, a bukét egy párocska adta, akik előttünk ültek, és egyszerre izegtek-mozogtak, kétpercenként. Utálom az izgő-mozgó párocskákat. A film elég tré, egy jó vágás csodákat művelt volna, bár szép képek vannak benne. Ez kábé az összes érdeme.

Jaj, hát nem mesélem a kisasszony legújabb mutatványát. Bár leírva biztos nem lesz annyira vicces, mint látványnak.
Este szokásos meccs: üvöltve zúzás, Naiv rimánkodik, üvölt, kizár. Zorka kint egy perc csönd, aztán a "lécci, lécci engedj be, jó leszek" nyafogás. Persze Naiv szemétnek érzi magát, öt perc könyörgés után beengedi a macskát. Persze a dög előlről kezdi az ámokfutást. Naiv feladja, akkor fussa bazmeg. Aztán valami furcsa felhang vegyül az irdatlan nyávogásba.
Baszki, beleeakadt a függönybe. Lógott rajta, mint egy száradni kitett hálóing, első mancsok beakadva, hátsó lábak éppeg érintve a kanapét. Kurvára ki volt akadva, meg meg volt ijedve. Kihámoztam a körmeit és kicsuktam. A függöny lassan felvállalhatatlan állapotba kerül.

Na ma reggel megtanultam, mi az a macskajaj. Kivételesen nem Zorkáról van szó, hanem a tegnap elfogyasztott mérhetetlen mennyiségű borról, meg az egy tequiláról, amivel bebiztosítottam a tuti fejfájást délelőttre. Bizonyára megöregedtem és a szervezetem már nem bírja a dorbézt, más magyarázata nem lehet a három atombombának, ami a koponyámban robbant fel reggel gyors egymásutánban.

A.-val, P.-vel meg még sok más félismeretlennel a Szódában töltöttük az estet, egyetlen rövid megszakítással, amikor A. egyik haverjánál tettünk gyors, de annál tartalmasabb látogatást. Igazi szelebriti meeting volt, csupa híres ember, meg híres ember gyereke, pedig a csúcsponton is max. nyolcan tartózkodtunk a lakásban.

A.-val irdatlanul bebasztunk. Szépíthetném, de minek. Lehúztuk a pultosfiút hat deci száraz fehérre, A. a földön fetrengésig itta le magát, veszekedtünk csávókkal a toálett előtt a női vécé rendeltetésszerű használatáról, A. többször megpróbált behatolni a piszoáros helyiségbe, több-kevesebb sikerrel, én iszonyúan koncentráltam, hogy megfelelő időpontban ki tudjak kászálódni a nadrágomból, aztán vissza tudjam venni, a kettő között pedig pisiljek is. Katarzisnak a társaságban tartózkodó ifjú orvos útmutatása alapján sebészcsomókkal garantáltuk Dani barátunk hajnali szórakozását, aki nemtom, hogy' szállt ki végül a bakancsából, amikor hazaért. Lehet, hogy még most is rajta van.
Nekem komoly kihívást jelentett a galérára vezető 9 lépcsőfok megmászása, de győztem.

Tegnap este két órán át rettegtünk Johnny Depp életéért A.-val. A film saját rendezés (mármint Johnny-é), elég nagy nyomasztás, de elkomolytalankodtuk. Mindenesetre A. annyira kikészült attól, hogy végül nem tudtuk meg, hogy most akkor iszonyatos kínokkal körítve megölték-e vagy sem, hogy utána muszáj volt megnézni a dörti denszing utolsó, katartikus jelenetét:
patrik szvézi bőrjakóban és bundeszliga séróval jelenti be, hogy "nobody puts Baby on the corner", hogy utána mindenki együtt dalolva-táncolva omoljon egymás karjába, kivéve a baszatlan picsát, aki megsértődik. Vinnyogva röhögtünk.

Rosszfiú jól megszívta Ausztráliával so far, jó esetben 20 fok van, ímélje tanúsága szerint Melbourne-ben konstans zuhog az eső. Kicsit utánanéztem, hónap közepére már egész jó idő lesz. Akkor lesz két hete napozni (nem ajánlott!!! én ebben az időben égtem atommá egy délelőtt alatt, hat kiló naptej dacára, igaz, az 7 éve volt), meg nyárfílingelni.

Kész lettek M. esküvői képei. Itt megtekinthetők. Én szerencsére a nyilvánosságra hozott fotók egyikén sem látszom.
Hozzátenném, hogy nem hiszem, hogy van még nő, aki "állunk, mint a faszok" címet adna a NAGY NAPOT dokumnetáló képek bármelyikének.

Reggel voltam Pszichonéninél. A néni túlzás, legalább 3 évvel idősebb nálam, de szigorúan magázódunk, ami nem baj, nem új barátot keresek, hanem agyturkászt. Most 15 hétig fogunk együtt vájkálni.

Na leúsztuk.
Mondjuk én két hosszal (66 m) sortban maradtam, ugyanis M. annyira fázik, hogy sprintben nyomja végig a kilcsit, amit az én dohányos tüdőm nem bír, de így is isteni.
A ki meg a be, az para, mert mégiscsak röpködnek a mínuszok, úgyhogy két visító óvodásként közlekedünk a medence meg az épület között.
Kell szereznem egy pár füldugót, szerintem két liter víz lötyög a füleimben, és az szar, pláne, hogy a kb. a 18 hossztól minden levegővételnél úgy rázom a fejem, mint egy idegbeteg ló.
Hjaj, de szpótik vagyunk...

A nap felfedezése: Zorka a zöldborsófőzeléket is szereti. Nincs jobb a házi kosztnál...
A nap nincs kedvemje: úszni menni. De azért megyek, mert, ha ma nem megyek, annyira fogom szégyelni magam (sose tudom ezt hogy' kell írni), hogy soha többet nem megyek. Ha meg ezt túlélem, ezután semmi sem lesz elég jó kifogás. Najó. Amputált láb még játszhat. Grrr. Szakadó hóban. Nem vagyunk normálisak.

- Tudd meg a másik jelölt nevét, hogy el tudjam törni a lábát!
Mondta Anya, amikor megtudta, hogy mégegy versenytárssal együtt behívanak egy állásinterjúra. Igazi anyatigris :)

Miközben úsztam a hosszokat tegnap, azon agyaltam, vajon a seggem elolvad-é, ha sokat lubickolok. Mert persze, jót tesz az úszás, talán nem szakad majd be a hátam két óra ülés után, ha eleget tempózok, de azért valami szépészeti haszna is kell, hogy legyen, különben minek.
Na, mára izomlázam lett a combomban (meg a vádlimban is, ezt nem is értem, nekem futóvádlim van bazmeg!), megnyugodhatok. Egyébként kurvajólesett, meg is állapdtunk M.-mel, hogy ezentúl heti kétszer.

Voltam pszichomókusnál, aki megállapította, hogy nem vagyok elmeőrült, hanem életkorszakváltási izém van, amibe simán belefér egy kis szorongás. Egyéb iránt "nagyon helyes, talpraesett" csaj vagyok. Huhh. Köszi.
Továbbított egy másik pszichomókushoz, ha hű akarok maradni az igazsághoz, egy pszichomókusnőhőz, menjek szépen relaxációs technikát tanulni. Pénteken megyek. Ha már ott vagyok állítólag egy-két teszt is becsúszik majd. Ha az nem lesz elég a démonűzéshez, megyek terápiára.

És megcsináltam életem első borsófőzelékét, olyan is lett: ehető, de csak ippeg. Odébb van még a szakácsistennőség, és különben is, én nem tok recepbtől főzni, csak spontán.

Csak gratulálni tudok a Népszabi Onlájnnak és az Indexnek, akik vagy ugyanazt a csávót küldték el Phuketre, vagy ugyanattól a csávótól vették meg a cikket és a képeket és még ahhoz sem vették a fáradtságot, hogy a kulcsszavakat kicseréljék az anyagban. Esetleg össze lehetne olvadni, fasznak a két szerver, meg szerkesztőség. Az egyszeri olvasó meg dögöljön meg, itt is, ott is ugyanazt kapja. És papolunk a hírversenyről.
Hajrá magyar média!

Már csak oda kell érni...

1. Könyörgöm jelenkezzen a júzer, aki ma kb. húsz találattal dobta meg a statisztikámat, azzal, hogy először a blog nevére, aztán a cyberface+az-ra keresett rá(???), és utána frankón hárompercenként kattintott.
Nem hitte el, amit lát, vagy mi? Olyan jó lenne érteni...

2. Az a júzer, aki az szex+apu-t prüntyögi bele a keresőbe ne jöjjön erre többet, sőt, inkább menjen szépen pszichiáterhez, mert ez nem kicsit súlyos, ott legalább szakszerű ellátásban részesül.

Amúgy süt a nap és csupa színes gondolatocska kavarog a fejemben, ami persze nem jelenti azt, hogy holnap nem küldöm magam padlóra valami gondosan megkreált nyomasztással. De ma jó, ma ennek örülünk, esetleg még az is lehet, hogy előbb-utóbb tavasz lesz. Úgy várom az idén, mint ovisok a hazamenést.

A második munkanélküliségi etap kezdetét vette, de most szakdogát fogok művelni, feltéve, hogy összetudom annyira hangolni drága szeretteimet, hogy felvegyenek nekem egy heti híradót. Ami annyira nem bonyolult, csak mindig azt hiszik, hogy viccelek. Pedig anélkül bajosan fogom elemezni őket. Már a híradókat.

Megyünk úszni M.-mel, már amennyire lehet a Lukácsban úszni. Szerintem enyhe szaunamérgezést fogok kapni, de asse baj. Holnap megyek a pszichomókushoz.