naivdiva

Elővettem a nyári ruháimat. Pontosan öt pólóval és két ruhácskával gyarapodott a felhasználható itemek száma. A cipőm talpa lifeg, az összes nadrágom szétment. Hó vége előtt 5 nappal elfogyott az összes pénzem, pedig nem dorbézolok, sőt félig Handsome tart el. Esélyem sincs egy ruhatár-frissítésre.
Igen, panaszkodom.

Egyre szarabb ez a blog.
És takarítanom is kell.

Hej deszép három nap van mögöttem! Szolid hasgörcs kísérő parákkal (kutatás a sérv tünetei után a neten, lázas víziók műtétekről, ilyesmi) és lázzal.
De végül egy napi sorbanülés után fény derült az igazságra: semmi komoly, 10 rugesznyi gyógyszerrel megmaradok, mitöbb felépülök.

Azért ez a magyar egészségügy hihetetlen egy intézmény. Full protekcióval gyenge három órát töltöttem el három vizsgálattal, ebből nettó 25 percet töltöttem vizsgálóasztalon, a többit a folyosón. Mindezt a budapesti kórházak elitjében. Jó, szavam se lehet, kedvesek voltak, nem ordított velem senki, mádoszorra a vénámat is eltalálták és alaposan megvizsgáltak. Nincs sérvem.

A szörnyek eltûntek estére. Persze nem maguktól, hanem hosszas tárgyalások után. Nem tudom, mikor jön el az az idô, amikor nem parázom halálra magam mindentôl.
Furcsa ez a sok vonatbaleset a világban. Vajon a Föld mágneses vonalai ôrülnek meg iyenkor, vagy az Úristen unja már a sok megboldogultat és új társaságot akar? Nem lehet véltelen, hogy három nap alatt többszázan halnak meg vonatszerencsétlenségben. Remélem jövô héten nem a repülô-katasztrófák jönnek, szeretnék egyben megérkezni Normandiába, meg haza is.

Tegnap éjjel kitágult pupillákkal és a levegôvételt szaporázva feküdtem óraszám a galérián, de nem bôgtem. Hamdsome lent aludt a békanapén, ahova számûzte magát. Hajnalban felbotorkált mellém, de csak arra emlékszem, hogy ellököm magamtól, megpróbál megcsókolni, de nem hagyom.
A mai volt fennállásom egyik legborzalmasabb reggele.

Kiraktam Zorkoszkát háttérképnek az Új Cégnél. A képen még nagyon-nagyon kicsi és aranyos.

Hű de sűrű vasárnap volt ez. Anya megjött Tokióból (Hugival kétpercenként röhögtünk össze: haha Pokió), a reptéri várogatás igen viccesre sikerült, ugyanis Anyával egy időben érkezett Zsófi pasija is Ámerikából, meg Hugi pasija északról.
Volt egy katartikus szakasz, amikor Zsófi kislányával a karomon álltam a terminál közepén, (az anya kisebb csuklósérülést szerzett tegnap, amikor részegen megpróbálta magát átvetni valami palánkon), Hugi eltűnt pasitköszönteni, Anya gépe az istennek nem akart leszállni, a Gyerek pedig tízmásodpercenként megkérdezte: leszállt már a Nagyi? Ismét megállapítottam, hogy az élet vágja a legjobb filmeket, szép képsor volt.
Napközben egyébként kirándulni voltunk a Normafánál és másztunk hegyet (jó, domb volt, de majd' kiköptem a tüdőmet) és lefelé Libegővel jöttünk. Egy régi álom vált valóra.

Sms-eket küldözgetek a főnökömnek, tartalom nélkül - nem zár le a kurva mobil billentyűje automatice. Ő remekül szórakozik ezen, nekem meg mindegy - igyér van.
Eltűntek a tüszök (tüszŐk?) a mandulámról, ami jó, kicsit furcsállom, régen a tüszökkel láz is járt, most csendben, különösebb hiszti nélkül rendezte le a szervezetem az ügyet.

Red Hot Chilit hallgatok, kellene takarítani, Handsome szakdolgozik otthon, üres a lakás nélküle, rajtam meg itt a mehetnék, csak nemtom hova, nem találok hangulathoz illő zenét és be van dagadva a torkom.

Tegnap M. enyhe aggodalommal a hangjában érdeklődött a fejvesztve elrohanási indíttatásomról, ami minden kapcsolatban ilyentájt szokott rámjönni. Tiszta lelkiismerettel tagadtam.

Furcsa, hogy talán a sok bizonytalanság miatt nem laposodik el ez a dolog, de a sok bizonytalanság időnként méretes parahegyeket is produkál. Érdekes feltételes reflexek kezdenek kialakulni, a bulldog, píéjcsdí és England szavak hallatán kissé frusztrált leszek - mind azt a nemtudom mikori, de nem túl távoli pillanatot testesíti meg, amikor Handsome eldönti, hol akar élni, ami ki tudja, hogyan befolyásolja majd a kapcsolatunkat.
Mondhatnánk, hogy túl korai ezeken a dolgokon gondolkozni, és talán igazunk is lenne.

Megint hősnő vagyok. Most fejeztem be a minisztériumi oldal nagy részét, holnap még csinálok három miniinterjút és kész-pasz. Direkt jól esett kicsit a régi ügyekkel foglakozni, de ezt már mondtam.

A miniről pedig óhatatlanul eszembe jutott, hogy undorító miniszünidőre megyünk Handsome-al, Fransziaországba. Két hét múlva repcsire ülünk és meglátogatjuk a szüleit meg a kutyájukat, aki típusra megegyezik anyámék Bumburnyák Benőjével. Botrányosan jó dolgom van. És nem árt, ha erre néha emlékeztetem magam...

Telefonbeszélgetés:
- Jó akkor csak salátának való kell.
- Menjünk együtt vásárolni?
- Menjünk. Találkozzunk nálad. Mikor?
- Amikor ideérsz.
- Jó, tíz perc múlva ott vagyok.
- Nem kell rohanni.
- Jó, tizenöt perc múlva ott vagyok.
Tiszta szerencse, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz...

Egyébként ma akcióba lépett a Mentsétek meg Jukkát! növényvédő csoport, és kisebb logisztikai fordulattal megszabadította a fásszárút a további szenvedéstől, egyúttal megfosztotta Zorkát a további szórakozástól. A Jukka Handsome-hoz költözött. Továbbra is az én Jukkám, csak most nála lakik.

Ez az első mondata a filmnek. Barbra belenéz a tükörbe és azt mondja: hello gorgeous! Ezzel az orral baszki. És elhiszed neki...

Megint csinálok oldalt, mint a régi szép időkben. Volt néhány hónap brék, mert a kedvenc minisztériumom és a régi Cég jogi osztálya kevéssé bírt dűlőre jutni valami marginális kérdésben. Nekem ez havi -30-at jelentett, ami súlyos érvágás, amikor amúgy is csóró vagyok. Jó, most eltartatom magam, de akkor is.

Szóval. Beszéltem a csávóval, aki a roma ügyekért felelős a kedvenc minisztériumomban, egész pontosan interjút csináltam vele. Hónapok óta nem foglalkoztam komolyabban a kérdéssel, de most megint úgy felvillanyozott, hogy csak úgy záporoztak a kérdéseim. Nem írtam össze őket, jöttek maguktól. Ezzel kellene foglalkoznom. Soha semmi nem érdekelt ennyire. Átlátom a problémát, vannak ötleteim és tényleg érdekel. Úgy nézem, szociológiára megyek másoddiplomára...

Az időjárásnak az anyját. Tegnap szarrá áztunk, pedig csak másfél sarokra van a videjótéka. Viszont utána megnéztük a Funny Girl-t. Imádom azt a filmet.

Megtöröm a rádiócsöndet és értesítek.
Bevallottam Handsome-nak a blogot, aki a kisebb sokk után elsőként a "why did I become Handsome?" kérdést szögezte nekem.

Tegnap voltunk M.-éknél kártyázni meg enni, teljes létszám, gyerekek kint és bent, macska, kutya, bor zűrzavar. Jó volt, sütött a nap, és oda is értünk időre, ami gyakorlatilag lehetetlennek tűnt még délelőtt. Nem mesélem el, a lényeg, hogy megint latba kellett vetnem minden szervezőkészségem, ami, mint már említettem volt kábé a nullával egyenlő.

Handsome épp olyanokat mond Zorkának, hogy "drága kis törpe". Azt hiszi a macska megbocsát neki, ugyanis kicsit elhanyagolta az utóbbi pár napban. Zorka egyelőre hűvös távolságtartással hagyja, hogy udvaroljon.

Ma akartam bentről postolni, de valamiért a MaC-en nem tudok linkelni. Lehet, hogy csak a gépem szar. Pontosabban ez biztos, kábé kétnaponta jön Ervin, hogy buherálgassa, de nem tudom, hogy a MaC alapból nem támogatja a linkelést, vagy csak a gépem nem hagyja.
Ervin a majdnemrendszergazda.

Szóval. Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy mennyire örömteli dolog, hogy már fogadni is lehet, hogy ki lesz az új pápa. Nem azért, de nekem aztán tutira nem az egyház mindehatósága jut eszembe erről, hanem egy öreg néni, akin a háta mögött röhögnek a gyerekek (ami egyébként nem szép dolog).


És, ha már öreg nénik. Asszem lassan ultranépszerűtlen leszek a házban, de legalábbis az összes nénik meg vannak győződve a rosszulneveltségem felől. Ugyanis kurvára nem vágom, ki hanyadikon lakik, tehát a liftben mindig udvariasan megkérdezem az utitársakat. Ők meg olyan "tudod te azt, minek kérdezed" pillantás kíséretében közlik a számot. Pedig attól, hogy a nagyanyámék itt laknak százhúsz éve, én nem tom, hogy a többi nyolcvanhat nénike hanyadikon lakik. Ha ez ciki, akkor szégyellem magam. Tényleg.

Az szerinted kínos, hogy egész délelôtt kiszívott nyakkal mászkáltam a munkehelyemen? Utoljára kábé 17 éves koromban volt kiszívva a nyakam, sôt akkor se, mert akkor egy sokkal idôsebb pasim volt, aki már nem érezte szükségét az ehhez hasonló birtok-megjelölésnek.
Tényleg csúnyán berúgtunk tegnap.

A szürkeállományom végleg megtagadta az együttmûködést, sejtenként lázad és igaza is van. Az elmúlt két hétben max. 7 órát kapott a regenerálódásra, viszont a beérkezô destruktív ingerek száma jelentôsen növekedett (vö: ész nélküli piálás).
Most itt a vége, nem bírok felkelni reggelente (ma 3/4 7-tôl keltünk 8-ig Handsome-mal, jó, volt benne szex is), bent meg ülök a monitor elôtt és a max kommunikáció amire képes vagyok, az a "muhahahaha" illetve a "bazmeg, lefordulok a székrôl". Szerinted hasznos munkaerônek tûnök?

Ó, most olvasgatom a postokat és látom, hogy undorítóan szép és jó dolgok történnek folyton, a gyakorlatlan olvasónak úgy tűnhet, beköszöntött a jóság. És de.
Én kérek elnézést.

Azért mondok rosszat is: nem fog elkészülni a szakdolgozatom (ez az utolsó igazi parám, a Handsome-mal kapcsolatos parákat én csinálom magamnak...., asszem), vagyis csúszik egy fél évet a diplomám. És a legszarabb az, hogy egyszerűen lusta voltam nekiülni és azt se tudom valaha lesz-e kedvem megírni. Pedig muszáj lesz előbb-utóbb.

Az élet igazságos, mitöbb igazságosztó: ma kirúgták az előző munkahelymeről a Poloskát, aki miatt felmondtam. Tudom, hogy kisstílű, de körbetelefonáltam mindenkit, akinek egy kis örömöt okozhattam a hírrel (minden olyan volt munkatárs, aki miatta hagyta ott a tuti állását és fizetését).

Handsome egy plusz éjszakát tölt Pécsen, nem önszántából, hanem tesójaszántából, aki elnézte a menetrendet. Szegénykém tiszta ideg, már jött volna haza (pedig reggel még önszántából írta, hogy maradnak még egy napot). Én meg tiszta egyedül vagyok (pfujjj), nincs is kedvem menni sehovase, meg itthon maradni se, szerintem gyorsan lefekszem, hogy gyorsan holnap legyen. Ezt utoljára kislánykoromban csináltam, nyaralás előtt.

Megint tanú. Leszek, ezúttal a nővéremé, júliusban.
Ma több egyéb mellett ezt az apró részletet is tisztáztuk. A több egyéb alatt értendő az ara, a tanú és a koszorúslányok (Hugi és a Gyerek) ruhájának milyensége, az ara frizurája, mánikűrje, szandálja. Végülis már csak három hónap van hátra a jeles napig, fontos részletek ezek, jobb idejében tisztázni őket.
Apa fél óra után sikítófrászt kapott tőlünk.
Csak, hogy érzékeltessem a társalgás színvonalát:
- Jó akkor legyen sárga.
- Én bazmeg fel nem veszek egy sárga ruhát!
- De mér'? A sárga az szép...
- Sárgában úgy nézek ki, mint akit a hullaházból hoztak. Nem veszek sárgát.Kék?
- A kék az annyira kommersz...
- Nem, legyen kék. Az jó. A kék...
- Én nem megyek kékben.
- Zöld?
- Zöld? Háááát, jó. A zöld az jó.
Nem tudom, hogy fogunk kialkudni egy színt, amiben az irtókifinomult ízlésű hugom, az öltözködési dackorszak (piros, rózsaszínnel és narancsssárgával) közepén járó gyerek és én kibírjuk az esküvőt hisztériás roham nélkül.
Ha vannak pillanatok, amikor Apa bánja, hogy egy fia sincs, ezek azok.

Handsome-nál családi tobzódás van - a tesója után tegnap megérkeztek a nagyszülők is. Eltartott egy darabig, mire tisztáztuk, hogy én nem a tesó német barátnője vagyok, hanem Handsome magyar barátnője és igen, beszélek magyarul, mitöbb, itt is élek.
A nagyszülők '56-ban vándoroltak ki, de hihetetlenl magyarok maradtak, leesett az állam, a nagyi lehetne bármelyik magyar nagyi akár.

A srácok frászt kaptak, és elhúztak két napra Villányba. Zorka kihasználja a Handsome-nélküliséget, ezerrel bújik reggel és le sem száll a nyakamról, ha itthon vagyok. Kis képmutató: egyébként meg Handsome-ról nem száll le, sőt az utóbbi két napban még a tesója is jobban érdekelte, mint én. Monnyuk az lehet, hogy tesó vadiúj veszkócsizmája is szerepet játszik a fene nagy barátkozásban...


Péntek este egyébként belecsúsztunk egy iszonyatos buliba, külön szervezés, lefoglalt hely. A. rángatott oda minket, meg is jelentünk, aztán egy óra múlva elmenekültünk. Igazából már odamenni sem volt kedvünk...

Milyen szép is lenne, ha egy nap 28, 35, esetleg negyven-egynehány órából állna.
Amióta Handsome van, minden nap kevés.
Meló, oké, utána valahol ütközünk, megyünk ide-oda, vagy nem megyünk sehova, csak tespedünk otthon.
Közben meg az ügyek nem intéződnek, a ruha nem mosódik ki, nem eszik helyettem senki.
Nem tudom honnan kéne lecsípni azt az időt, amit Handsome előtt az ilyen dolgokra szántam, mert az együtt töltött (alvást leszámítva) 4-5 órából nem akarom.
Az egyetlen, amiből nem engedek, a barátokkal való találkozás, nem akarok hüje becsaládosodott *csa lenni, aki elhanyagolja a barátait, csak mert pasija van.
Persze valószínűleg szervezés kérdése az egész, ami sovány vigasz: mindig halálosan béna voltam szervezésben.
Ja! És Pszichonéni szerint "lendületbe jöttünk". Naná.

Tegnap megérkezett Handsome bátyja, ennek örömére hajnalig mulattunk. A srácok csocsóztak egy kört (Handsome csak muszájból, mert utálja), jól vesztettek, én ittam két fröccsöt. Irtó menô dolog két angollal mulatni menni, pénzt nem kell költeni, mert a jólneveltségük nem engedi, hogy a hölgyet hagyják fizetni. Jó, ez Handsome-ra nem mindig igaz, de ô már négy éve itt él. Nálam lassan beáll az agyhalál, zsinórban három éjszaka nem kerültünk ágyba 1 elôtt.

Reggel persze elkéstem, de ahhoz képest, hogy bázis + 35 perc volt az indulási idô, csak 10 perccel csúsztam le a 9 órás érkezésrôl, és azt se vette észre senki. Huhh.

Azért van abban valami bizarr, amikor az Opus Dei alapszabályát olvasgatod és közben a fülhallgatóban a Civil War üvölt...

(Elsô munkahelyi post!)

Azért az nagy szerencse, hogy simán beparáztatom magam, akkor is, ha nincs rá különösebb okom. Tegnap barzil szappanoperába kívánkozó ajtóbebaszást perezentáltam Handsome lakásában (én kívül voltam az ajtón, ő belül), de fél óra séta (dzsogging) után inkább visszamentem.
Handsome annyira angol, hogy két órával később csak annyit kérdezett:
- Are you cool now?

A munkahelyem egyébként súlyos hiányosságokat mutat, például nincs benne hely. Állítólag hamarosan költözünk, addig is logisztikai bravúrsorozattal (szekrények és asztalok tetris-szerű tologatása) próbálnak úrrá lenni a helyzeten az illetékesek.
A női klóban pedig van egy wcpapír tartó, ami reggel még általában egyben van, de dél-egy körül már atomjaira esve fetreng a földön. Nemisértem.

A macskám szórakozik velem. Reneszánszát éli a jukka-terror, már az sem segít, ha agyalom. Mármint a macskát. Persze rém lelkiismeretes macskatartóként rögtön lelkifúrom lett: elhanyagolom szegény dögöt, azért csinálja, mert nem figyelek oda. -- Gyere Zorka, játsszunk!
- Anyád! - jön a válasz. Magyarul leül háttal. Hja, én kérek elnézést.
Az ügy vadabb, mint fél éve, ugyanis a szemtelen dög nem átall akkor ásni, amikor otthon vagyok, ha meg rajtakapom, iszikri a galériára. Nincs szívem a "szokásosnál" jobban elverni, tehetetlen vagyok. Asszem visszaviszem a növényt anyámnak, hátha egy macska-mentes lakásban még magához tér.

Handsome épp konferencián van, képes volt felkel(te)ni fél kilenckor, mert tudásszomja van, pedig tegnap 2 körül kerültünk ágyba, az elalvás időpontját pedig megsaccolni sem merem.

Én meg házitündér vagyok, kitakarítottam, amíg nincs itthon, mingyár főzök ebédet is. Tessék, ez lett belőlem.

P. kislánya megszületett a héten, tegnap ittunk néhányat az egészségére, kellemesen részegek voltunk.
Handsommal megállopodtunk, hogy Brazíliába költözünk, lesz egy banánültetvényünk, ő panamakalapban üldögél majd a tornácunkon, a gyerekeink angol iskolába járnak, én pedig egyszerűen boldog leszek.