naivdiva

Egészen furcsa szitu van kialakulóban a Cégnél. Van ez a kiadvány ugye, amit most csinálunk. Hivatalosan nem én szerkesztem, nemhivatalosan de. Idáig oké, már rég megszoktam, hogy bizonyos emberek utálnak dolgozni, és helyettük kell megcsinálni a melót.
Igaz, hogy még soha nem szerkszetettem egy oldalnál többet és ez nem mélyvíz, hanem a Hét Tengerek nekem, de most tekintsünk el ettől, legyen az éjszakai parám, hogy mit baszok el a rohanásban.
De bazmeg, hogy a csóka, aki helyett bent rohadok este nyolcig meg hétig meg végigdolgozom a hétvégéket, úgy érzi, hogy ezennel fel van hatalmazva a végnélküli basztatásomra, még nekem is sok.
Ma percenként jelent meg az asztalomnál (miközben én küzdöttem a fotószeksönnel, ahol a default válasz mindenre a nem, és csak ötvenszeri csesztetés után kezdenek dolgozni), hogy holvanmár ez? holvanmár az?
Beszarok. Vagy gyomorfekélyt kapok, vagy nagyon megszurkálok néhány woodoo-babát még a héten.

Persze arra nekem kell figyelmeztetni, hogy ugyanmár kérjük vissza a javított anyagokat a cégtől, amelyiknek a kiadványt csináljuk, hamár négy napja ülnek az átküldött szövegeken. Mert ugye én hivatalosan nem létezem és nem kérhetem vissza.
- Jaaa? Szerinted javítani fognak benne?
Nembazmeg, a megrendelő arról híres, hogy úgy hagy jóvá mindent, ahogy van, nem kúrja szét az anyagokat, és megköszöni, hogy pont olyanra csináltad, ahogy ő azt elképzelte. Grrrrrrrrrrrrrrrrr.
Megyek, levezetem a feszkót a mosatlan edényeken.

Sokat gondolkozom azon, nem basztam-e el az egészet, amikor otthagytam Handsome-ot. Maradnom kellett volna? Várni még? Hátha egyszercsak, varázsütésre?
Ez is a legendás türelmetlenségem? Mit csinálhat? Nem merem felhívni, mert csak két pociót tudok elképzelni:
1. Gyűlöl és elküld az anyámba
2. Nem gyűlöl, és elkezdi a duruzsolást, hogy deee, mégegyszer.
És még nem vagyok elég erős, hogy bármelyiket kezelni tudjam.
Mit csinálhat? Annyira egyedül van itt. És én mégegyedülebb hagytam. A konstans lelkifúró gondolom (remélem) majd elmúlik.

Kicsit (kurvára, nagyon-nagyon) félek. Én is egyedül vagyok. Nagyon.
Sírásig tud dühíteni, hogy megint nincs kire bíznom magam (jó, igazából akkor se volt), és pótcselekvésül halálra dolgozom magam, és nincs kedvem a családos barátnőimhez mert legszívesebben üvöltözve rohannék el az ötödik perc után, ahogy nézem ezeket az idilleket, ahol mindenki a másik gyerekének gügyög, és a pasijaik megbeszélik a munkájukat, és közben ott állok és rettegek, hogy az én gyerekemnek senki se fog soha gügyögni és hogy akkor mi lesz és hol lesz nekem helyem(az univerzumban), és hogy mégis ott kellett volna maradni, akkor is, ha szar volt, mert biztos midnekinek szar néha, csak a mindenki le tudja nyelni, el tudja fogadni vagy mittomén csak én nem.
Faszom, hogy megint a kurva monitornak bőgök.

Most, hogy végre hétvége van, egészen 1/4 9 bírtam aludni. Az órát 1/2 11-re állítottam be, mert az még vállalható.
Idegesítő egy picsa vagyok.

Mindegy. Van vadiúj márkszendszpenszer fürdőköpenyem. Egyébként az az a bolt, ahova magamtól be nem teszem a lábam, de anyám és nagyanyám közös névnapi vásárlást szervezett, és ez volt a legszűkebb keresztmetszet.

És, ha már a családi ünnepeknél tartunk: tegnap volt a rettentőjófej nagybátyám szülinapja is, ahol találkoztam egy csomó vadidegen emberrel, a nagybátyám iszonyúidegesítő feleségével és két jégerrel. Néha nem tudom eldönteni, hogy én vagyok antiszociális, vagy a legszűkebb családi és baráti körömön kívül mindenki tökhülye.

Takarítani fogok most, playlist már van, csak kedvem nincs.

Egy nap túlfutással pont egy éve mondtam fel. De kurvarégen volt. És milyen jól tettem.

Nagyon jó ez a pörgés, amíg bent vagyok észre sem veszem, hogy már rég meghaltam. Aztán,amikor elindulok, kezdődik a hátfájással (inkább derék- , hiába rinyálok egy normális székért hónapok óta), folytatódik a fura zsibbadással a fejemben, a katarzis pedig az utóbbi napokban kétféle képpen jön:
- állok a rócsildban, hogy mijafaszt is akarok venni...?
- állok a lakásban, hogy hova a faszba is indultam...?
Most például tök éhes vagyok, és úgy emlékszem, hogy a buszon még tudtam, hogy van itthon valami emberi fogyasztásra alkalmas dolog, de már tíz percet kutakodtam a konyhában, és nem sikerült rájönnöm, mi is az...

Fedezze fel az összefüggést az alábbi összetett mondat két tagmondata között:
Amikor ma hazaértem annyira fáradt voltam, hogy muszáj volt tíz percig ugrálva énekelnem, hogy "a nyár felkentje mint kelengye sincs zsebembe rég, a magasban állok úgy kiabálok: mély a szakadék". Satöbbi satöbbi. A végemet járom. Vagy más járja a végemet. Ezt még nem dönöttem el.

Mosogatás közben is a vicces közös főzések járnak az eszemben, az ehetetlen angol kaják, amiket olyan büszkén prezentált, amikor még vicces volt, hogy főzünk, hogy főz. Új és izgalmas volt, hogy közös a háztartás, és együtt jártunk bevásárolni, és megmentettük a jukkát, hogy aztán Zorka újra kezelésbe vegye hetekkel később, és nem tudtam levinni a szemetet, amikor elutazott, mert nem adott kulcsot a kukás ajtóhoz és csináltatni kellett.

Nem akarom elfelejteni ezeket. És emlékezni sem akarok rájuk.
Hiányzik. Nagyon.

Nem akarok visszaszokni a szingli létbe. Nem akarok megint a saját rigolyáimnak élni.

Lehet, hogy kibaszom a picsába az ajva-tornyot. A rádiót a zistennek nem fogja, cd-t mostanában nem hallgatok, ha mégis, ott a szgép, a kazetta-készletet meg épp ideje lenne digitalizálni.

Még szerencse, hogy szarrá dolgozom magam, különben szétbaszna az ideg és kárt tennék a környezetemben. Olyan ámokfutós-mászárlós jelentre gondolok, csakúgy, a világ ellen. Fegyvert még nem választottam.

Zorka embernek képzeli magát és kézzel eszik. Kihalássza a táljából a falatot és a szájába nyomja. A dolog szépséhibája, hogy markolni nem tud, így minden harmadik macskakaja-csimbók a vizében köt ki. Sebaj, horgászni éppúgy szeret.
Asszem lassan megtanítom pálcikával enni. Vagy visszatérünk a konstans száraz kajára, az túl kisszemű ahhoz, hogy kikapirgálja...

Egyébként befizettem négyhavi díjat a kurva kábeltévé szolgáltatónak egy közepes csomagra. Valami zörej van az éterben az utóbbi időben és csak egy csatorna fogahtó antennával, attól meg szivacsos agysorvadást kapok. Most lesz kábé harminc csatornám, amiből, ha jól saccolom ötöt fogok nézni. Hajrá kibaszott fogyasztói társadalom!

A szakmai (fél)elômentelnek is megvan a maga hátránya. Például asszem a tegnapi volt zsinórban a harmadik estém, amikor a szokásosnál két órával késôbb jöttem el a Cégtôl, majd otthon még melóztam pár órácskát.
Nem panaszkodok, igazából dicsekszem.
Kuravfáradt vagyok, de lesz ez még jobb is.
Az alap-feladatkörömhöz tartozó ügyeket rekordsebességgel intézem (írom meg), mert nincs idô szarozni. Nem csak én vagyok meglepôdve, mindenki általános megelégedésére körülbelül nyolcszor olyan gyorsan dolgozom, mint az elmúlt hónapokban. Még szerencse, hogy befestettem a hajam és csak az fog látszani, ha kihullik a stressztôl, ha ôszülök, az nem...

Kíváncsian várom, hogy kiderüljön: az index, nagymúltú és dicső hírportál oldalát meghekkelték, vagy ez direkt és mindenki megőrült náluk.
Nesze, kaptok mégegy találatot, ha már ma nem kapok hírszolgáltatást, csak Gyurcsány Ferencet minden mennyiségben.
Tényleg kíváncsi vagyok, ezmiez.

Pénzköltés, Chapter 2:
Vettem két (kettő) pulóvert a Zarában, 3500 HUF-ért. Valószínűleg valami napi akcióba sikerült belenyúlni. A pénztáros csávó felvetette a lehetőséget, hogy fölvásárolja és bebálázza az egész készletet, kiviszi a kínaira, eladja darabját két rongyért és jól megszedi magát...
Minden bizonnyal ekin, vagy valami más gyorsítón pörögött.

És mától ő az enyém, mert megérdemlem, és azért is mert jó olcsó volt a kínain. Ahol egyébként egy nő üvöltözve fogadott minket. A mondandója lényege kimerült abban, hogy olcsóér' adja a Dolcse Gábbána Lájtot, de nem jegyeztem meg, hogy pontosan mit is mondott, pedig nagyon vicces volt és el akartam nektek is mesélni, csak elfelejtettem.
Mindegy. A Bulgari Omnia fél év sóvárgás után az enyém. A napokban további pénzköltést tervezek, mert kaptam pénz négy, meg három hónappal ezelőtt megírt cikkekért, most meg annyit dolgozom, hogy bízvást bízhatok benne, hogy három-négy hónap múlva sok pénzem lesz.
Addig meg csak kihúzzuk valahogy.

Miután levágattam és befestettem a hajam (kurvajó, vörös és tüske, imádom), éjjel azt álmodtam, hogy nekiestem a fejemnek egy borotvával. Tarkopasz lettem álmomban és nem örültem neki. Nem is arattam vele osztatlan sikert. Álmomban.

Viszont az az ellneôr sem, aki "Szakadj meg, rohadt ribanc!" végszóval bocsátott útjára egy nôt a Deák téren. Nem álmomban. A.-t elkapták, pedig mondtam, hogy a Déli-Deák távra teljes lúzerség szakaszjegyet venni. Pont semmi értelme. És lôn. Még szerencse, hogy A.-nak van egy diákja, amiben a nyolc évvel ezelôtti lakcíme szerepel...

Faszkivan ezzel a rengeteg melóval. Nyugit akarok és békés hétköznapokat. Most csináljuk a téli/karácsonyi számokat. Egyszerre három-öt újságot, hete válogatja. Talán annyi haszna lesz, hogy az idén nem december közepén kezdem el a bevásárlást.
Saját listám már van:
- piros kanapéhuzat
- télikabát, amiben nem fagy be a seggem
- néhány pulcsi is elkéne
- mp3 lejátszó
- magassarkú csizma
- képkeret minden mennyiségben
- könyvek (imádok könyvet kapni)
(a fodrászomat senki sem fogja kifizetni ajcsiba, ugye?)

A piros kanapéhuzatot már megrendeltem, de, ha kedves Mikulás! / Jézuska! / Anya! olvassátok ezt, a többi itemnek még nincs gazdája!

Na, ezt bírtam. A színével még kísérletezek. Akaratos vagy M. pedig plíz dobjon mélt, hogy hogyrákba rakjam kicsit lejjebb, mert elfelejtettem, azt hogy' kell. Thx.

Szeretem az optikusomat. Igazából az optikusaimat szeretem, mert hárman vannak (akkor is, ha szemüveg van rajtam).
Az optika, ahova járok az első saját választásaim egyike, évek óta (legalább nyolc) ragaszkodom hozzá. A preciz tulajdonosnénihez, a kedves középkorú nőhöz, aki végtelen nyugalommal tűri, amíg kétévente egyszer keretet választok, és a szégyenlős pasihoz, akinek mindig nevet a szeme.
Ma a néni csinálta meg a lifegő szemüveg-száramat.

És azon kaptam magam, miközben lefelé baktattam a lépcsőn a Cégtől eljövet, hogy azt mormolom:
- Jó, macskakaja van, emberkaja is van...

Hihetetlen ez az új wiw. Az összes olyan volt osztálytársam rámklikkel, akikről tíz(enakárhány) éve nem tudok semmit. És ez az állapot nekem így teljesen megfelel.
Most sem akarok jópofizni emberekkel, akikről csak annyira emlékszem, hogy a kurvanagy pattanásaik mellett állandó teljesítménykényszerük volt, ezenkívül rettentő szarfejek voltak.
Az általános iskola első hét évét utáltam. Nyolcadikban meg új suliba mentem.

A shoutboxon pedig dolgzom, de valamiért sehogy se megy.

Tessék, új kabát. Majd baszkurálom délután, most rohanok...

Kukabúvár elköltözött. Szomorú vagyok miatta, pedig jó kezekbe került, egy kedves barátom vitte haza, aki már most oda van érte, pedig csak tegnap este érkezett oda.

Egy hete nem nagyon aludtam, Zorkával sehogysem akartak egymásra találni, a kezdeti fellendülés gyorsan elérte a csúcspontot, aztán a kapcsolat minőségi mutatói zuhaanórepülésbe kezdtek.
Az utóbbi egy hétben minden éber percüket verekedéssel töltötték, Kukabúvár belekarmolt Zokra szemébe, Zorka pedig elkezdett össze-vissza pisilni a lakásban, pedig azelőtt még véletlenül sem pisilt az alom mellé.
Röviden összefoglalva tarthatatlan volt az állapot.

De azért szar, hogy kiebrudaltam.

I love the tone that's in your laugh
Gasping for an extra breath
Waiting for the time to pass
I believe in days ahead
Don't spend another night alone
Cross and wishing you were dead.

Mary, you shouldn't let 'em make you mad
You hold the best you can
And Mary, after all the pain is gone
I'm always gonna live to be your man.

I've had it easy now you see
When I'm down you're always there
Standing by to comfort me
Someday we'll go round the world
I'll make the journey so sublime
I know you're not a travelin' girl.

Mary, you shouldn't let 'em make you mad
You hold the best you can
And Mary, after all the pain is gone
I'm always gonna live to be your man.

Cause I'd give everything I have
Forget all the things that bring me joy
If you could have one day
Pure and simple happiness
Until that moment comes
I'll be here where I've always been
I'm gonna be your friend
Until the day I die.

Mary, you shouldn't let 'em make you mad
You hold the best you can
And Mary, after all the pain is gone
I'm always gonna live to be your man.œ

Nincsen nagyon meleg.
Tegnapig bírtam ki fűtés nélkül, úgyis csak hidegben tudok aludni, de most megadtam magam. Jöjjön, aminek jönnie kell.(Húszezres villanyszámla).

Viszont kész a szakdogám első fejezete. Már csak hat van hátra. Egy hónapom van. Ha valaki összesinstallálja a videót, megnézek kétheti híradót, közben szorgosan jegyzetelek és egy hét alatt összerittyentem. (De nagy a pofám).
Gondolkoztam rajta, hogy megint elsunyulomn egy félévvel, de egyrészt nincs kedvem többet ezen parázni, másrészt meg akarom kapni a diplomám. Így.