naivdiva

A Gyerek elitgimnáziumában nyílt napok vannak, jönnek (vagy mennek?) a felvételik. Nos, az elitgimnázium valóban nagyon elit, mindenki Gucciban meg Armaniban meg mittomén nyomul, magas sarokkal. A Gyerek állítása szerint többeket Bentley-vel visz iskolába a sofőr, a negyedikesek megkapják életük első Porschéjét, nehogy megtörjön a lelki-szellemi fejlődésük.
A Gyereké mondjuk egy kicsit megtört októberben, amikor rájött, hogy nem milliomosnak születni bizonyos hátrányokkal jár ebben a környezetben.
Akkor egy ideig megpróbált úgy csinálni, mintha mégis milliomosnak született volna, aztán néhány pénzügyi konfliktus után (nem, nem fogja senki befizetni 2000 euróért a franciaországi sítáborba) felhagyott ezzel a tervvel.
Na, most nyílt nap van, úgyhogy ukázba kapták a diákok, hogy ezen a két napon lesz szíves mindenki farmerban és sport-, de legalábbis lapos talpú cipőben, nem kisminkelve megjelenni, nehogymá elriassza a potenciális jelentkezőket a frusztráló tény, hogy ide csak milliomos-gyerekek járnak.
Elég lesz, ha akkor frusztrálja őket, ha már felvételt nyertek és megkezdik a tanulmányaikat. És állami iskoláról beszélünk, méghozzá a főváros egyik legjobbjáról, ha a felvételi arányokat nézzük, a félreértések elkerülése végett.

Hát hol van ez ahhoz képest, hogy amikor - miután egy fél évig könyörögtem az össze családtagomnak - megkaptam életem első Martens bakancsát, a Pongér Vanda a pofámba vágta, hogy ja? ő abban szokta a lovai alól kihordani a trágyát (mármint a sajátjában, nem az enyémben).

Édes drága jó istenem, tényleg ez a legnagyobb probléma pillanatnyilag?
Ez folyik a híradóból, a mokkából (nekik külön szeretnék gratulálni, amiért sikerült az egyetlen tökismeretlen autós újságírót becitálni ma a szerkesztőségbe szakérteni, hogy 'az Audinak igen széles a termékpalettája' illetve egy céges autó
30 ezer kilométert fut egy évben', aki ráadásul úgy nézett ki mint egy Kerpen Gáborba oltott Sió László, kurvahiteles volt, miközben az Azurák görcsbeszorult lábujjakkal akart iszonyú provokatív lenni, hogy 'nem luxus ez?', anyám).

Ki a szent faszt érdekel, hogy mivel jár a Veres, tökmindegy, valamivel járnia kell, nyilván nem tehetnek egy swiftet a segge alá, néha idegen országokból jött csávókkal is találkoznia kell, akik nem tudják, hogy nálunk akkora kurvanagy összefogás van, hogy a nép rögtön felháborodik, ha az egyik kormánytagnak kikopik a segge alól az autó. Gondolom iszonyúan növelné az ország imázsát, ha a pénzügyminiszter egy alighasznált rönó klióból szállna ki.

Nincs még elege kurvára mindenkinek ebből az ingyencirkuszból? Faszom már.

Tegnap elmentünk a szombati Presser koncert nyilvános főpróbájára (aki megy szombaton, ne olvasson), mert ez ilyen okosba ki van találva, hogy a szponzorok pereputtyát letudják így, ráadásul élesbe próbálnak egy főt.

Hát.

Az eleje az klassz volt, tökjó ötletek, tökjó régi LGT-k (lehet kövezni, tudom az összeset kívülről, teljes életmű mp3-ban az iTunes-ban, inklúding evör megjelent kislemezek), Picibácsi vicces volt, a hangja is szép, ahogy öregszik, egyre szebb lesz.

Aztán valamikor 1,5 óránál elkezdődött a hogyan tekerjünk mégegyet egy számon, legyen raggae, meg legyen Amadinda (mondjuk ez utóbbiból az egyik szám vicces volt, a másik meg borzasztó kínos, amikor a Novák Péter énekelt és táncolt hozzá, de közben kurvára nem működött, baszki nem jut eszembe melyik szám volt), na és akkor rájöttem, hogy miért csak a Szigetre járok LGT-re, mert ott nincs ez az egzotikus hangszeren adom elő, hogy Miénk itt a tér, hanem ott koncert van meg érezzük jól magunkat.

Úgyhogy jól le is léptünk a vége előtt, ami nagy szerencse volt, tekintve, hogy az automata nem ette meg a parkolókártyánkat, úgyhogy ott dekkoltunk 10 percet, mert a parkolóőr nem volt hajlandó kijönni a kalitkájából, hogy manuálisan kiengedjen minket, hanem hajtogatta, hogy majd jön a szerelő, aki nem tudja, hogy hol van, mert elment automatát szerelni, viszont cb-jük nincs, egészen addig, amíg el nem kezdtem ordítani az anyósülésről, hogy ne szórakozzon, a faszom fog itt várni, amíg előkerül a haverja, úgyhogy végül odaadtuk neki a pénzt (szerencsére koncert idején fix ezres a parkolás, egyébként 200 óránként, jófejség rulez) és kiengedett minket.

Amúgy nagyon érdekes ülésünk volt tegnap a Pszichonénivel, mert elmeséltem neki az álmomat.
És akkor kérdezte, hogy az nekem ilyen fantáziám-e, hogy ikreink legyenek (mert a másik sírvaébredősben is ikrekkel voltam várandós, de azt el se mesélem, annyira horror volt), és hát igen, mindkettőnk szerint ultrapálya dolog lehet, ha ikrei vannak az embernek, nem hiszem, hogy kétségbe esnénk, ha úgy alakulna (csak alakulna már valahogy) bár így, hogy fantáziálni, nem szoktam róla.

Egyébként a beszélgetés nagyjából álomfejtés volt, tök érdekes, még sosem csináltam ilyet (kivéve, amikor M.-mel szórakoztattuk magunkat sok-sok évvel ezelőtt), leginkább asszociálni kellett az álomban felmerülő gondolatokra, bár arra sehogy sem tudtuk rájönni, hogy végülis, ki a fasz volt a rablógyilkos csávó. A végén abban maradtunk, hogy én aggódom Mr. Simpsonért, meg Mr. Simpson is aggódik értem, és a csávó a kettőnk aggodalmainak megtestesítője.

Egyébként tegnap megint hálát adtam, hogy van nekem a Pszichonéni, eléggé benéztem a béka segge alá az elmúlt napokban, most legalább újra nullán vagyok.

Azt hiszem Fiúk 1. tud az összes ismerőseim közül a legcizelláltabban káromkodni. Igazán büszke vagyok rá. (Nem, nem velem veszekszik, csak nekem mondja).

Azt magyarázza már meg nekem valaki, hogy, amikor idetelefonál egy csávó (hozzám, a honlapon külön telefonszáma van a kereskedelemnek), hogy ő keresi az egyik könyvünket, de nem találja könyvesboltban, én ígérek egy visszahívást, csekkolom, visszahívom, hogy boltban már valóban nincs, de a raktárban még van 2 példány, jöjjön be, meg tudja venni kedvezménnyel, akkor miért van
a.) hogy annyit nem bír kinyögni, hogy 'kösz'
b.) halálosan megsértődve
c.) fel van háborodva, hogy nem szállítunk 1db könyvet (egyébként többet sem, nem mi csináljuk a terjesztést)

Komolyan már bazmeg, szívesen.

Nagyon furcsákat álmodom mostanában, pontosabban teljesen kizökkentem a rendes álmodási rendből, ami általában úgy zajlik, hogy az agyam rááll egy problémára, és akkor hetekig ugyanazt a hülyeséget álmodom, pici változtatásokkal.

Szokott lenni a liftes tematika, amikor különböző borzalmak történnek velem liftekben, beszorulok, leszakad, tovább megy fölfelé, mint ahány emelet van, elhagyva a földszintet tovább megy lefelé, ilyenek. Egyébkét külön vicc, hogy a házban, ahol a Pszichonéni rendel olyan a lift, hogy időnként túlszalad a harmadikon és önhatalmúlag felvisz a negyedikre. Na amikor először vitt tovább, akkor azért kihagyott a szívem.

A másik témakör az utazós. Többnyire vagy villamos (ami nem visz sehova, vagy olyan helyre visz, ahova egyáltalán nem akarok menni, vagy olyan emberek közé, akikkel egyáltalán nem akarok találkozni), vagy végtelenített mozgólépcső, na az igazán nyomasztó, olyan mint egy möbiusz szalag, és egyrészt félek, hogy leesek róla, másrészt teljesen reményelen, hogy valaha leszálljak róla.
Na.
Az utóbbi hetekben viszont olyat csinálok, hogy sírok álmomban, de igaziból, amikor felébredek, könnyes az arcom. Ezekben az álmokban ott van a gyerek-kérdés mindig, de csak a háttérben, szépen meghúzódva.
A mai etap: visszamegyünk Mr. Simpsonnal CtervDoktornőhöz, és épp rá várunk a váróban, amikor bejön egy csávó, az arca nagy része leragasztva. Őt nézem, amikor valaki bejön és mondja, hogy valami rablógyilkos van a környéken. És a csávó engem néz, és én rájövök, hogy ő a rablógyilkos, és ő rájön, hogy én rájöttem, előveszi a pisztolyát és belelő a lábamba, meg a csípőmbe. Erre Mr. Simpson is előveszi a pisztolyát (mert a férjem egy párbajhős!) és rálő a csávóra, én megnyugszom, hogy megúsztam két lövéssel, de akkor Mr. Simpson még sokat lő a csávóba, és akkor tudom, hogy ebből baj lesz, mert az első lövés az jogos önvédelem, de a többi az nem, és mondják is, hogy Mr. Simpsonnak börtönbe kell mennie. Ekkor jön CtervDoktornő, hogy tökjó, terhes vagyok, ikrekkel.
És akkor kezdek el sírni, hogy nekem ne vigyék a férjemet sehova, mit csinálok én nélküle, de mondják, hogy de, de őt most elviszik a börtönbe jó 10 évre, ez van, én meg feküdjek csak fel szépen a kórházi ágyra, mert ki kell szedni belőlem a golyókat. És akkor felébredtem, hogy sírok. Az azért elég hülye és rossz érzés.
Na így.
Mondjuk az is lehet, hogy nem kellene annyi gyilkosos sorozatot nézni, de azért ezt szerdán elmesélem a Pszichonéninek.

El kell büszkélkednem, hogy konyhatündér-pályafutásom során először sikerült 100 százalékban reprodukálnom egy kaját, amihez nem volt receptem - Mr. Simpson szerves közreműködésével.
Pár hete ettünk egy étteremben egy nagyon finomat: meleg tésztasalátát baconbe tekert csirkével. Az utóbbi miatt nem aggódtam, nem nagyon lehet elbaszni, max kiszárad, ha túl sokáig sül. A tésztasalátának viszont csak a fő komponensei voltak meg: tészta (finom vajban átforgatva), rukkola, lencse. Ami a fejtörést okozta, az a szósz volt rajta, ami olyan édes-savanykás volt.
Én arra jutottam, hogy valószínűleg valami nagyon jó fajta balzsamecet volt, ami, ha nagyon öreg, akkor már inkább édes, mint ecetes ugye, a férjem viszont kötötte az ebet a karóhoz, hogy volt abban méz is.
Mivel otthon csak nem nagyon jó balzsamecet van, ami teljesen ecetes, viszont nem nagyon édes, gondoltam adok neki egy lehetőséget, ha ehetetlen lesz, kiöntöm a klotyóba, és kitalálok rá valami mást, de láss csodát: pontosan azt az íz sikerült kikeverni egy evőkanál ecettel és két evőkanál mézzel.
Kétpofára zabáltuk.

Na, tegnap megvolt a második kör.
Szerencsére nem délután kellett menni, mint legutóbb, sőt, amikor Mr. Simpson bement reggel, a 12-es időpontunkat is előrehozták 11-re, úgyhogy igazából leginkább rohanni kellett - paráztam is, hogy mit hagyok otthon a menetfelszerelésből.

Szóval 3/4 11-kor ott toporogtunk, jól bevittek a kórterembe, jól átöltöztem, aztán jól vártunk kb. 1 órát. A Karakán Főnővér kedvesen felajánlotta, hogy felvilágosít a menetről, de mondtuk neki, hogy ez a második, nem nagyon tud meglepni. Volt bent még egy lány, aki a második babáját szeretné összehozni, az első is inszemmel sikerült, elsőre. A mázlista. Amúgy teljes pangás volt, az OrvosDoktornak én voltam az egyetlen inszeminációsa tegnap, úgyhogy Mr. Simpsonnal csacsogtunk.

A várás után jött a műtősbácsi, és vitt is, szépen beszíjazott a kengyelvasba, aztán jöttek az asszisztensek és végül maga az OrvosDoktor, aki amúgy sem egy szép ember, de műtőssapkában, meg maszkban igazán vicces.
Mondtam neki, hogy a múltkor a lelkemre kötötték, hogy szóljak, hogy csak feltárással ment a dolog,  (egyébként előtte szóltam a műtősbácsinak meg az asszisztenseknek is, sohasem lehet tudni, kin fog múlni alapon) ő meg megdicsért, hogy milyen szépen fejbentartottam és 'hallgassunk a paciensre!' felkiáltással előkészíttette a célszerszámokat, aztán nekilátott.

Nem tudom, hogy azért, mert nem szarakodott előtte, hogy bejusson 'simán', vagy mert már tudtam, hogy mire számítsak, vagy mert az OrvosDoktornak csoda keze és jó napja volt, de nem is éreztem, amikor megfogta a méhszájat. (Az utóbbit valószínűsíti, hogy csak nagyon picit véreztem utána, nem úgy, mint az első két ilyen bulinál.) Megint megdicsérték a fiúkat, hogy milyen szép sokan vannak, aztán kész. Most is megdöntötték alattam az asztalt, de kb. 2 perc múlva jött az asszisztens, hogy van-e ágyam a kórtermben, mert akkor inkább lehámoz, ne itt feküdjek szétterpesztve és mehettem is.

Most nem bőgtem, nem hallgattam zenét, nem flesselgettem, csak lefeküdtem bent (és amíg Mr. Simpson elment egy automatához a paraszolvenciáért majdnem elaludtam), aztán átvettük a zárót, meg a receptet a progeszteronra és kb. 1-kor otthon voltunk.

Február 2. a céldátum, az OrvosDoktor azt mondja, nem érdemes előbb tesztet csinálni, mert vizeletből a 17. nap a tuti, vérből meg ugye nem tudok tesztet csinálni otthon.

Tegnap extrém programként elmentünk moziba M.-ékkel. Hónapok óta nem voltunk moziban, ami érdekel minket, azt megszerezzük illegálisan (pföjj). A Vicky Cristina Barcelonát néztük meg, nekem kifejezetten tetszett, Mr. Simpson meg morgott, mert ő igazi hardcore Woody Allen rajongó, aki szerint 1990 után készült filmjei mind bénák, ráadásul valaki azt a hülyeséget mondta neki, hogy ez az új felér az Annie Hall-al, amivel persze, hogy nem lehet felérni, az Annie Hall, az nálunk olyan, mint a Biblia meg a Keresztapa meg a Jóbarátok együttvéve, na ehhez próbáljon meg felnőni egy akármilyen film.

Amúgy engem már csak a Javier Bardemmel simán le lehet nyűgözni (mint azt tudjuk), de őt leszáímtva is jó a film, mondjuk itt-ott elég idegesítő, ahogy az összes csajoknak fogalmuk sincs, hogy mit is akarnak, azon kívül, hogy jól megdugja őket a Javier Bardem, de asszem, hogy a mondanivaló is nagyjából ez akart lenni.

Ja, és akkor most szeretnék egy házat valahol Barcelona környékén, köszönöm.

A lényeg ugye, hogy ne unatkozzunk.
Nos, az aktuális kistojás mindent megtesz a szórakoztatásunkért. Voltunk őt szemrevételezni múlt szerdán, aztán szombaton (igen, szombati hajnali kelés, csuhaj), aztán ma, állítgatták a noszogató tüszőnövesztőt, sőt ma egy ideig úgy is volt, hogy kipukkadt magától, és mehetek is egyenest a kötött méhszájfogásba, de nem, ez kis csíra a zistennek nem akar semmit úgy csinálni, ahogy kellene neki, úgyhogy holnap reggel megint az OrvosDoktornál kezdünk, hogy ismét megmérjék, és ma épp azt mondta az OrvosDoktor, hogy csütörtökön lesz a randi. Volt már szó hétfőről, meg szerdáról, gondolom ezek után holnap lesz vagy jövő kedden, vagy ilyesmi.

Több szemponból is irtóvicces ami történik, egyrészt a harmadik adag nagyonolcsó tüszőnöcvesztő injekciót vásároltuk ma meg (tavaly 35e volt / ampulla, idén csak 25e, tökjó), másrészt valamiért az idén január úgy pörög, mint a búgócsiga, naná, hogy erre a hétre lenne egy interjúm (már lemondtam, esélytelen), egy határozottan elég fontos megbeszélésem, és úgy 3-4 fordító és szerkesztő és korrektor, akik mind meg akarnak látogatni különbőző okoknál fogva.
Ezenkívül Mr. Simpsont hordozom magammal mint a véres kardot (többnyire igyekszem önállóan sorban állni, hogy legalább ő ne szívjon), mert, ha helyzet van (mint, ahogy ma ugye úgy tűnt, hogy az van), akkor ő is kell a bulihoz, sperma nélkül nincs gyerek, az meg csak frissen jó, ígyaztán szegény szintén ott dekkol órákat velem, ma kicsit kapott is egy hisztirohamot, hogy le fog állni a Földnek az ő forgása, ha ő nem megy be délelőtt dolgozni, de aztán megnyugodott, és az apoklipszis helyett inkább barchobáztunk ráérő két óránkban, amíg megkaptuk a sürgősségi vérvétel eredményét (amiből kiderült, hogy ne ovuláltam el magamtól, és ma még kell egy szúrás).
Úgyhogy azt hiszem, itt az ideje, hogy csatlakozzak a sztoikus iskolához, legyintsek, és azt mondjam, lesz, ahogy lesz, tulajdonképpen jó edzés arra, ha majd lesz gyerekünk, és úgysem mi döntünk az időbeosztásunkról.

Végre kitaláltam, hogy hidaljam át a problémát, ami a testedzés meg közém ékelődött.
Kifejtem a problémakört bővebben:
a.) nem, nem és nem bírok sötétben fél 6-kor felkelni, hogy elmenjek úszni (viszont tervezem, hogy tavasszal visszaállok a heti kettőre)
b.) meló után már csak arra vágyom, hogy hazaérjek a finom meleg lakásba
c.) utálom az idegeneket, és pánikrohamot kapok a gondolattól, hogy mások előtt mutogassam a nemlétező kondimat
d.) nincs autóm, a város másik felén dolgozom, és a faszom cipeljen magával 5 kiló úszó- vagy futó- vagy aerobikozó- vagy jógázó- (az sport?) vagy kickboxolócuccot

Viszont:
a.) kurvára hiányzik a mozgás, egész nap ülök
b.) elkezdtem hízni. Egyelőre nem durva, de addig kell úrrá lenni rajta, amíg lehet, látom Anyát, meg Nagyanyámat, ha egyszer felugrik 10 kiló, nincs az az isten, ami leszedi erről a testalkatról, amit volt szerencsém örökölni.

De szerencsére ma kipattant a fejemből az isteni szikra, és jól megnéztem, hogy mennyiért lehet taposógépet kapni, és szerencsére még a drágábbik fele is 50 rugó körül van. Úgyhogy hétvégén veszünk egyet, és izzadhatok otthon, nem kell emberek közé mennem, hajnalban kelnem, és motyót hordoznom magammal, viszont úrrá lehetek az elszabadult seggemen.
Tökjó!

Lassan abbahagyom majd a morgást, megígérem, de néha ki kell engedni a gőzt.
Ma voltam a Műintézményben, OrvosDoktor sehol, viszont
1. Nem érleltem olyan gyorsan, mint elsőre, úgyhogy plusz 3 nap szuri
2. Kiderült, hogy holnap már van az OrvosDoktor, úgyhogy szombaton már ő nézi meg mekkorára  nőtt az aktuális kistojás.

Egyébként meg nem tudom, mi történt, mert bár rajtam kívül négyen voltak ma, két és fél órát vártam, mire sorra kerültem, és közben az égvilágon semmi mozgás nem volt, se be nem ment senki sehova, se ki nem jött senki sehonnan. Rejtély.
Tiszta szerencse, hogy a szabi alatt elmondtam Fiúk 1.-nek, hogy mi a helyzet, amikor találkoztunk két ünnep között, ő meg ismét bebizonyította, hogy milyen ultrajófej főnök, és azóta a nekünk drukkolók táborát erősíti, így amikor tegnap szóltam neki, hogy ma nagy eséllyel nem tudok bemenni, csak annyit válaszolt, hogy 'egy nagy kalappal'.

Azért elmondom, hogy tegnap egész nap iszonyúan fel voltam háborodva, és teljesen értelmetlen vitát folytattam Apával a magyar egészségügyről, de valahol nekem is le kell vezetnem a feszültséget és nem verhetem a macskákat állandóan, mert az milyen szemétség lenne már.

Szombaton folyt. köv,, addig meg megpróbálok kitalálni valami másik témát, amiről írni lehet, ezt már én is kurvára unom.

Csak, hogy végképp átmenjen komolyan vehetetlen bohózatba a gyerekcsinálás, ma kiderült, hogy az OrvosDoktor nem csak a két ünnep között volt szabadságon, hanem még mindig ott van, és hétfőn fog legközelebb befáradni a Műintézménybe.

Ehhez képest nekem holnap kell egy ultrahang (ami a kisebbik gebasz, már fel sem veszem, hogy egy harmadik orvos csinálja majd), és pénteken esedékes az inszemináció (feltéve, hogy megnőtt, aminek meg kellett nőnie). És akkor itt és most eldurrant az agyam, és kapja be és menjen a kurva anyjába mindenki, aki nem tudott szólni, hogy nem lesz az orvsom január második hetéig (inklúding és különösen az orvosom, aki ezek szerint 1000 százalékig biztos volt benne, hogy elsőre összejön, mert akkor valóban leszarnám, hogy mikor néz meg ultrahanggal, arra pedig nem gondolt, hogy nem leszek terhes, és akkor lesz egy csomó igen / nem kérdés, ami alakulhat akárhogy, és lehet, hogy nem lenne baj, ha tudnám, amikor döntök, hogy ő nem lesz itt, hogy kezeljen, megnézzen és beavatkozásokat végezzen), mert akkor mondjuk eldönthettem volna, hogy akarom-e, hogy egy másik, vadidegen pasi csinálja meg a következő inszemet, vagy nem akarom és várok egy hónapot.
Most persze már nem dönthetek, a közepén vagyok a hormon-adagolásnak, nem fogom abbahagyni, és ha már lesz egy érett petém, nyilván nem hagyom kárba veszni.

És akkor bízzak, meg vegyem komolyan, meg higgyem el, hogy majd segítenek, amikor annyit nem tud benyögni egyik faszkalap se, hogy az Ön orvosa eddig meg addig nem lesz itt.

Ja, de, hogy jó hír is legyen így év elejére: Unokatesó 1.0 kezét megkérte a pasija, úgyhogy májusi esküvő a láthatáron. Tegnap egy elég fura telefonhívás útján közölték a hírt (kihangosítva hívtak, és szerintem az autóból, úgyhogy nem is értettem, hogy ki az a csávó, aki beleugat Unokatesó 1.0 mondanivalójába).
Részleteket még nem tudunk, bár, ha nem bírom ki vasárnapig, amikor találkozom velük, felhívhatom a Nagyanyámat, mint családi összekötőt, de az meg milyen lenne már, hogy nem hagyom, hogy egymás szavába vágva elmeséljék (ahogy őket ismerem, biztos volt nagy romantikázás, meg gyertyák, meg rózsaszirom, ezek olyanok, hogy spontán kiugranak Rómába, mert az is milyen romantikus már).

Most veszem észre, hogy nem jön át, hogy lelkes vagyok, pedig de, csak elveszett a romantika-értékelő berendezésem útközben.

Na jó, úgy csinálok, mintha élnék.
De csak úgy csinálok. Teljesen meg vagyok borulva, rosszul viselem most a hormonokat, minden délután menetrendszerű rohamot kapok, tegnapra sikerült magam visszaküzdeni a fél évvel ezelőtti szintre nagyjából. Nagyon közel vagyok hozzá, hogy hagyom az egészet a picsába, elegem van a napi szopásból, a hetente Műintézménybe rohangálásból, hogy minden héten valami másik program van, ami miatt ekkor meg akkor otthon kell lennem, nem tudok rendesen dolgozni, észbentartom, fertőtlenítem, kimérem, beszúrom, feltolom, napi egyszer meg kétszer meg háromszor.
Lehet, hogy 2009 lesz az év, amikor feladom.