kedd, augusztus 31, 2004

"Some call it stubbornness. I call it principled leadership." - mondta Rudy Giuliani, Bokor Gyuri Irak-politikájáról.
Hátvazze.
Vicces dolog lenne ez az amerikai elnökválasztás, ha nem egy ilyen nyomorult kicsi bolygón élnénk.





hétfő, augusztus 30, 2004

Jaj (hehe, ma minden jajjal kezdődik)
Szóval jaj. Már rég meg akartam mutatni őt.
Hótt szexi. Persze elsősorban a brutál macsó feje miatt. És ez mégcsak nem is a legjobb kép róla....



Höhö. Utólag röhögök, hogy M. folyton mindenféle szuprajárgányok fotóit tárja a publikum elé, én meg mindenféle (élő avagy holt) szuprapasik fotóit. Hol egy pszichológus, hogy ezt analizálja?

Jaj, hát de jó megint itt lenni.
Pedig ma meg is csúsztam, elmentem egy sajttájra, amit nem tartottak meg. Legalább tudtam aludni. Az is valami.

Dejó lenne itthagyni a francba az egészet.... Szereztem egy működőképes cd-lejátszót, most Seal-t hallgatok. Nem kérem a kritikát. Nem vagyok képes momentán ennél tartalmasabb dolgok befogadására.

Kedves Fiú nem ír nekem ma sem. Úgy látszik nem vagyok jó emiles flörtben. Valahogy mindig megszakad a folyamat. Persze, mert emilben nem tudom bevetni a százdollárt érő mosolyomat. Pedig az be szokott jönni:))

Meg kéne látogatnom Zorkát, de asse tudom mikor meg hogy'. Egy szemét vagyok, nem voltam nála egy hete.

Valami pozitív pezsgéseket érzek ma, nyilván érzéki csalódás, de jólesik. Az direkt jót tett, hogy miközben zúztam le a városba (Hugi jóvoltából kocsival) eccercsak megszólalt a Warpigs Montecarlo c. eposza a rádióban. Az j ó volt.


Egyébként meg elhoztam egy csomó cd-t Nővértől, de persze a kurva szisztem megtagadta a cd másolást otthon. Sürgősen kerítenem kell valakit, aki átírja nekem a jó kis zenéket, mert fővesztés terhe mellett kaptam meg őket 3 napra. M.?

szombat, augusztus 28, 2004

LucaSzéke, akit korábban Gyöngyszemnek hívtak nagy dologgal lepett ma meg. Csendes vajúdás után galériát szült.
A hét közepén - a csempe mizéria kiderültekor - úgy döntöttem, nem látogatom egy ideig, mert nem bírom, hogy kész lehetne már, de mégsincs. Aztán ma valahogy úgy esett, hogy épp leendő lakásom közelében ütött rajtam néhány szabad perc, és nem tudtam ellenállni. Liftbe szálltam, irány az éteri magasság! Az ajtó előtt megint elbizonytalanodtam, de a kulcs valahogy magától a kezembe került. Benyitottam. Elsőre semmi különös, a fürdőszobát céloztam meg, hogy szembesüljek a ténnyel: ismét egy szétvert tisztálkodóhelyiség boldogtalan tulajdondosa vagyok. De nem jutottam el a fürdőig.
Gyanús volt a fény. Nem így szokott beszűrődni. Gyanús volt az illat. Nem szokott lakkszag terjengeni.
Ott áll bizony, hat lábon, félmahagónira pácolva, hat négyzetméter és mind az enyém. Onnan fogok letekintgetni reggel, oda fogom felvonszolni magam este. Galéria.

péntek, augusztus 27, 2004

Lassan csak vége lesz ennek a borzalom hétnek is.
Ha az elsőt túlélem, a többi már rutin lesz:) Francokat. Valószínűleg a többi is szar lesz, egészen addig, amíg normális melót nem találok. Egyelőre tartom az állásaimat, nem megyek le kutyába, csak olyan témát ajánlok, ami engem is érdekel, de attól tartok, ha az első idők fejetlensége elmúlik, valakinek előbb-utóbb szemet szúr, hogy itt értelmiségiskedek, ahelyett, hogy szép tisztes bulváranyagokat írnék.
Na AKKOR fognak kirúgni. Alig várom!

Tegnap pedig emilezésbe bonyolódtam egy bizonyos egyénnel, aki csodák csodája hímnemű. Nem részletezném, ha minden jól megy, hamarosan egy tortával és egy mikulás-sapkával leszek gazdagabb. Kezdetnek nem rossz...

csütörtök, augusztus 26, 2004

News Update:
Kovács Nagyonokos László bejelentette, hogy nem lesz konstruktív bizalmatlansági indítvány.
Hja. Nehézkes lenne bizalmatlansági indítványt benyújtani egy lemondott miniszterelnökkel szemben. Vagy legalábbis értelmetlen.
Sebaj. Övé az utolsó szó.

Milyen jelentéktelen kis ország is vagyunk....
A CNN említést sem tesz a magyarhon határait rengető eseményekről, a BBC egy gyors körképben egy mondatot szentel a gulasch hazájának.
Vígasztaljon mindenkit a tudat, hogy legalább nem ér minket terrortámadás sem. Kit érdekel egy légypiszok a térképen?

A jelentéktelen, kis ország jelentéktelen kis munkavállalójának lenni meg még szarabb. Higyjétek el, tapasztalatból beszélek.
És soha, de soha ne dolgozzatok olyan cégnek, aminek száznál több alkalmazottat foglalkoztat!

Persze lehet, hogy a neveltetésemmel van a baj. Kellett nekem liberális családba születni és személyiségorientált oktatási intézményeket látogatni az elmúlt negyed században. Hazamegyek és reklamálok. Hehe

Lesz szép új miniszterelnöke az országnak.
Tegnap M.-el könnyes szemmel néztük a GyurcsányFerkót a tv-ben. Simán szerelmes bírnék lenni beléje, ha nem lenne politikus. Szerencsére az.
Hátha. Ez talán most jó lesz.

Akarok menni fodrászhoz. Igényem van rá. Kell. Más nincs.

szerda, augusztus 25, 2004

1. 10 órája ülök itt, a lilán kívül már nem látok semmit
2. Két lapot csinálok egyszerre, csökkentett fizetésért
3. Mindenki hisztériázik, így nem bontakozhat ki a saját hisztim és ettől kicsit hisztis vagyok
4. Nem vagyok fáradt, csak a kezem remeg kicsit

Ha ez mind nem lenne elég, az új gépeken NINCS cd-olvasó, a discman-em elromlott, ergo nemtok zenét hallgatni. Elvonási tüneteim vannak, kis piros kiütések, a fejem is furcsán ráng, a szám sarkában ülő kis remegésről egyelőre igyekszem nem tudosmást venni.


Egyébként kedves M.-től, hogy bedobná az őt környékező lelkes ifjoncot a "közösbe", ami persze már korántsem jelent akkora halmazt, mint egy évvel ezelőtt. A szerencsésebbje elkelt, a még szerencsésebbje lebabázott, tulajdonképp ketten maradtunk.
Gyakorlatilag a helyzet úgy néz ki, hogy Petra szinglitársnővel kukkolhatnánk a bizonyos bokorból. Innen meg már nyert ügyem van, csak lesprintelek egy friss gerincműtöttet...
Ez volna a természetes szelekció?
Gonosz Naiv.
Abbahagyom mára. Holnap majd pillananyi elmezavarra hivatkozom...

kurvablogger

Kezdetét veszi, a "hogyan erőszakolja meg magát ön" konteszt.
Undorító dolog, hogy az ember a megélhetéséért segget csinál a szájából, nem is vagyok büszke rá, sőt szégyellem magam. Biztosíthatok mindenkit, hogy minden este a tükör elé állok majd és pofánköpöm magam. Ennél többet momentán nem tehetek, értsen meg a kedves olvasó, egy lakást kell fentartanom....

Amúgy csendes (olykor hangos) őrületben telnek napjaim, egy-egy tiszta pillanattal tarkítva, állok és csodálkozom nagy boci szemekkel.
Például azon, ahogy a gerincek meghajolnak a nagytőke súlya alatt (képzavar?), ahogy egyesek büszkén deklarálják, hogy két-három hónapnál többet még nem töltöttek munkahelyen, satöbbi.

Lucaszéke, akit korábban Gyöngyszemnek hívtak épp visszafelé halad - Szakmuki elbaszta a fürdőszobacsempét. Levakar, kezd előlről. Hehe.

És ma állítólag lesz új miniszterelnökünk.



kedd, augusztus 24, 2004

Vége az arany életnek (ha az volt). Nagytesó mindent figyel (helló fiúk!).
Ma a wiwet tiltották le.
Kíváncsian várom a fejleményeket.... Holnap már Index sem lesz?
Tegnap teljesen kikészültem, nem részletezem, csúnya nap volt, olyan ordítással a végén, amire nem vagyok büszke.
De nekem volt igazam:)

hétfő, augusztus 23, 2004

Jesszusom.
Azt gondoltam, hogy van olyan helyzet, ami nem fokozható. Nincs. Ma indul az új szerk.
Ha ma nem szállítanak be az idegelmére, akkor soha.
Segíííííííííííííííííííííítség! Malacka. Én.

vasárnap, augusztus 22, 2004

Oké, ha ideológiai harcba kell bocsátkozni, ám legyen:
drága barátném, M szerint a kérdés mindösszesen az, kinek a pofáját nézzünk két évig, a liberálbolsevik, ballib-posztkommunista koalíció most bukta el 2006-ot. Az utóbbi megállapítással sajnos mélyen egyet kell értenem.
Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy Gyurcsány, vagy Kiss miniszterelnököl két évig, és nem csak a súlyos esztétikai különbségre gondolok.
Ugyanis. Ha Lusta Dick-et keresztülnyomja a frakció, az azt jelenti (de ezt már írtam), hogy a párt nem bír megújúlni, sőt nem is akar, meg azt is jelenti, hogy a maszop nem kicsit centralizált, hanem nagyon és a frakció vezetősége rángatja a szálakat (és akkor most felkérném M.-et gondoljon a régi, tovatűnt szép időkre és közös interjúnkra bizonyos Juhász Gáborral). És ennek nem csak 2006 szempontjából van jelentősége. A Gyurcsány - Hiller fogat már csak egy szempontból is szimpatikusabb, mégpedig, hogy gondolkodik. Nem feltétlen céljuk a hisztéria-keltés, és hajlandóak a párbeszédre, ha a - figyelem, ocsmány szófordulat következik - az ország érdeke úgy kívánja. Két példa: Hiller kultuszminiszterként összehozott egy filmtörvényt, úgy, hogy a soktíz filmes szervezetnek mind jó legyen az abban kialkudott támogatási rendszer - az író szervezetek rögtön rohantak, hogy ők is akarnak saját jogszabályt. Gyurcsány menesztése hallatára egyként hördült fel majd' az összes sportszövetségi vezető - ideértve a full miépes birkózó Hegedűst is. Vagyis a fiúk képesek TENNI valamit. Ami viszont szempont.
Nem az az érdekes, hogy ki nyeri a 2006-os választásokat, az az érdekes, hogy képes-e kialakulni egy olyan politikai réteg, amely tud és akar vitatkozni, ellenfele lehet a buta, populista, demagóg Orbán Fidesz Viktornak, nem az az első második és harmadik szempontja, hogy egy nyelvvel két (esetleg több) segget nyaljon, miközben azt hangoztatja, hogy nem szaros a szája - már bocs - és nem azt válaszolja mindenre, hogy öööööö, meg, hogy egyeztetünk.
Ez az érdekes.


szombat, augusztus 21, 2004

Huhh. És most úsztam meg egy bulit. Utálom elsunyulni az ilyesmit, de miután egész nap konyhabútort kajtattunk Apával (idegi megterhelés: egy 10-es skálán 12,5) örülök, hogy élek.
Szerencsére Ficsúrnak - happened to be vele mentem volna - sincs sok kedve menni (hehehehe NEKI muszáj), biztosított a megértéséről és jóéjszakát kívánt. Holnap úgyis együtt kávézunk. Az ünnepelt meg remekül be tud rúgni nélkülem is...

Ha újjászülethetnék - elvonatkoztatva a majdnem hitemtől a reinkarnációban - és választhatnék, olyan lennék, mint ő:



Szombat este ez simán megengedett szerintem.

péntek, augusztus 20, 2004

Na ilyen még nem volt.
Volt már sok szar, volt már deep shit, de ilyen még nem.
Lemondott Megyó, és, ha ez önmagában nem lenne elég, ha jól értesültek vagyunk Lusta Dick az utódja. Ezúttal összetett kézzel imádkozom, hogy rosszul értesültek legyünk. Szavazzon az új miniszterelnökre Ön!
Percig sem fáj a szívem Megyóért, mert senki ember fiáért nem fájna a szívem, aki politikusként keresi a kenyerét. Magának csinálta, addig hisztizett, míg végül kirakták az ajtó elé, csinálja máshol a fesztet.
Amiért aggódom, az az, hogy egy hajszálon múlik, hogy a fidesz húsz évre bebetonozza magát ide. Ha tényleg a kisspéter lesz az új m.e., az semmi mást nem bizonyít, mint, hogy a maszop tényleg képtelen a fiatalításra/megújúlásra (grr), akkor pedig nincs más hátra, kell valaki, aki elkormányozgatja az országot a következő 15-20 évben, amíg kihal a posztkomenista gárda. (Akikkel hozzáteszem nem az az alapvető baj, hogy posztkomenista, hanem az, hogy eccerűen nem alkalmas a demokráciában való politizálásra).
Ez a valaki pedig jelen állás szerint csak a fidesz lehet (hacsak nem Anettka, ahogy M. gondolja). Ebben az esetben súlyosan megfontolandó, hogy elhagyjam az országot, amit egyébként sosem terveztem hosszútávra elhagyni.
Már a szadeszben sem bízom nagyon. Ha belemennek a kisspéter kinevezésébe, megint segget csinálnak a szájukból, csiszre ugyanazt a hibát követik el, mint '98-ban, és minek szavazni egy pártra, amelyik nem tanul a hibáiból. Nemtom mi lesz még itt, kicsi vagyok én ehhez. Szakmailag persze jól mulatok, de magyar állampolgárként bizony reszket a szívem kis hazánkért.

szerda, augusztus 18, 2004

Elromlott a discman-em. Napok óta hallgatom, amit az emberek összefecsegnek a villamoson. A solymári tántik sápítozását az időjárásról, a két kamaszt, akik egymásnak büszkélkednek, ki kit vert meg a hétvégi buliban (sic!), a gyereket, aki anyja idegesítésére visszaszámol az indulásig. A mai fejezet mellbevágó volt.
Helyszín: Moszkva tér, 59-es villamos.
Felszáll egy homeless. Sok van belőlük a környéken. Van aki reggel még munkáért áll sorba, aztán, ha nem esik be semmi, kéreget. Szóval felszáll. Hangosan jónapot, jó utazást kíván, közli, hogy hajléktalan és munkanélküli és kéri a tisztelt utasokat, szánják meg pár forinttal. Mintha gyufát gyújtottak volna egy gázzal telt kamrában.
- Hazudik!
- Többet szed össze, mint a nyugdíjam!
- Nincs pénze, azért van festve a haja?! (?!?)
- Negyvenezret keres így naponta!
- Menjen dolgozni!
Az öt mondat olyan gyűlölettel van átitatva, hogy magam is megrémülök. A homeless tudomást sem vesz a szitkokról, lassan végigmegy a kocsin, megköszöni a huszasokat, a következő megállónál leszáll. Én meg nem értem. Ezeket az embereket senki sem kényszeríti, hogy adakozzanak. Ha nem adnak, nem adnak. De miért gyűlölik?
Persze, én is ismerem azt a párost, akikből az egyik vaknak tetteti magát, a másik koldul kettőjük nevében. Nekik nem adok pénzt, mert láttam már a "vak koldust" a botja nélkül rohangálni. De ez az én döntésem. Ettől nem gyűlölöm, nem utálom, egyszerűen nem adok.
Miért fröcsögtek ma ezek az emberek egy koldusra?

kedd, augusztus 17, 2004

Azé' fiam, mert hülye vagy. Azé'.
Minden augusztusban szent esküvéssel megfogadom, hogy novemberben elmegyek az allergológushoz és áprilisban benevezek egy innnyekciós anti-allergia kúrára. Oszt hova megyek minden novemberben? Na ezaz. Sokmindenhova, de allergológushoz nem. És micsinálok minden áprilisban? Örülök a tavasznak, fázom, mert nem vittem télikabátot, megünneplem Unokatesó 2.0 szülinapját, kiveszek három nap szabit. A sok esemény között meg mindig elsikkad a kúra.
Akar a halál kúrát, amikor épp tünetmentes. Tü-net-men-tes.
Na most aztán nem vagyok tünetmentes. Most épp tünettúltengésem van. Délelőtt azon haluzgattam, milyen bájos lenne, ha nemes eccerűséggel pofántüsszenteném kedvenc miniszteremet sajttáj közben. Vészesen közel ültem.
Parlagfű? Kérdezi a hatosvillamoson az úr autóstáskával. Rátüsszentek.

hétfő, augusztus 16, 2004

Rém ingerszegény élet keres ingereket.
Teljes leépülésben vagyok, mármint lelkiekben, tetszik érteni.
Vicces dolgok nagyon rég nem történtek, olyan kis decens mindenki körültöttem, hogy az már fáj. Hol vannak a bebaszva ordítozós régi szép idők? Persze tudom, hogy az ember nem marad 20 éves örökké, de mostanában már csak a kötés hiányzik a kezemből, meg a konty a fejemről, a teljes nagymamisághoz.
Lehet, hogy tényleg meg kellene (faszér' kellene, M. paráztatott rá, hogy nem írjuk le azt, hogy kéne, gyakornokságom első hetében), szóval meg kellene pattanni innen néhány hónapra. Hátha bekövetkezne a metamorfózis, és mire hazajövök, összes barátom ismét nyálcsorgatós infantilisre váltana. Vagy asse lenne jó? Nyilván beutaltatnám az összest a zidegelmére rögvest A. Mádréjével. De legalább történne valami.
Naiv szépen dolgozik (nagy büdöst, jelenleg belülről bomlasztom a rendszert), aztán hazamegy, néz tévét, olvas szépen, lefekszik, alszik. Reggel felkel, dolgozik, hazamegy.... stb., stb., stb. Oké, néha meglátogatom némely barátaimat a kapcsolattartás végett.
De én úgy bírnék kirándulni, meg elutazni, meg berúgva kóborolni éjszaka, meg találkozni pontokkal, meg mittomén. Nem-e lehetne-e ezt-e?

Hála Istennek, a nap egyik felében a blogger baszakodott, a nap másik felében a benti szisztem halt be an block.
Ígyaztán a szájbertemető gyarapodott még egy posttal, amit remélhetőleg soha, senki nem fog exhumálni.
Idegtépő tudok lenni végső kétségbeesésemben....



Én ezt komolyan nem vágom.
Pár hete olvasgatom az MNO-t, az ember legyen tisztában az ellenség elképzeléseivel alapon. Ezek az undorító kis csúsztatások centrifugába rakják a gyomrom. Mondom egyszerűbben: okádhatnékom van.
Hol volt itt szó időközi választásokról? Mármint azon a szinten, hogy az OVB-nek foglalkoznia kellene vele?
Nem mintha oda lennék a jelenlegi kormányért. De bassza meg! Úgy csinálni, mintha valami korábban eldöntött dologról írnánk, és egy magunk generálta hírre, problémára megoldást keresni egy napilapban kicsit sok az én etikai érzékemnek.
Ez olyan, mintha eldönteném, hogy ma lemondott a MagyarBálint, és holnap cikket írnék találgatandó, ki lesz az utódja. Grrrr.


Egy darab nyugis hétvége után következik három darab munkanap, ami persze még mindig sokkal jobb, mint öt munkanap.
Teljes családi tobzódásban telt a szombat-vasárnap, vettem Apuval parkettát, amit aztán közös erővel felvittünk a lakásba, ahol már áll az üvegtégla fal és ki is van festve. Állítólag percek kérdése és beköltözöm. Hangsúly az állítólag-on.
Este elsunyultam egy randit Ficsúrral - nem volt energiám, hogy kövessem a csavaros kis észjárását, ami ráadásul hiperkamu. Mindig úgy csinál, mintha nagy titkok tudója lenne, és két keresztkérdéssel simán zavarba lehet hozni, aztán meg dühönghetek, hogy csak az időmet fecsérlem. Szó se róla, kedvelem Ficsúrt, és néha valóban vegyül hasznos infó a sok sületlenségbe, amit összehord, de kell hozzá ideg, meg hangulat és szombat este nekem egyik se volt.
Vasárnap szokásos ebéd, a gyerek velünk. Újabban kamaszodik, csiricsáré cuccokat hord, három számmal nagyobb gyűrűket, a körömlakkozásról két év masszív pofázással sikerült leszoktatnom.
Néha jót mulatok azon, hogyan ültetem át anyám szigorát a saját gyereknevelési gyakorlatomba - emlékszem a "jódecsakakissujjad"-ra én is:)


péntek, augusztus 13, 2004

Nyom, nyom, nyom.
Nagggyon úúútálom az ilyen időt. A fejemen ül öt elefánt, meg három partravetett ámbráscet. Vagy kékbálna. Esetleg hosszúszárnyú bálna. Eddig a cetológiai műveltségem.
Persze tegnap enyhülésért rinyáltam, de könyörgöm, nem lehetne ezt úgy, hogy közben ne essen szét a fejem a közlekedő frontoktól?
Vagy fogjam be a pofámat, mert megint eltűnik a cica?
Aki egyébként jól van és alszik. Okos állat, ez a legjobb amit tehet. Teljesen beparáztatott az orvos, ezzel a csavar-eltöréssel, ugrálkás esetén. Nem mintha olyan nehéz lenne engem beparáztatni.

Tárlatot vezetek délután Gyöngyszemben - aki jó eséllyel pályázik a Luca Széke névre is immár- kíváncsi vagyok, mit szólnak a csajok a változásokhoz. Nekik legalább szembetűnő lesz, nem jártak ott két hónapja.
Lehet, hogy meg kellene fenyegetni Szakmukit. Elhinné vajon, hogy időzített bombát szereltem a kocsijába, ami csak akkor nem robban, ha aug. 31-ig kulcsrakész lesz a lakásom?
Megint aljas vagyok....

Úgy elszaladt ez a hét, hogy husssss....
A másik oldalon meg fényévekre érzem magam a hétfőtől, amikor Z. eltűnt.
Nem mondhatnám, hogy produktív voltam. Úgyhogy nem is mondom. Letudtam, egy undorító repi anyagot, azt szevasz! De még a macsákért való aggódás közepette is sikerült elérnem, hogy korrumpálni akarjanak. Lehet, hogy tényleg újságíró leszek? Hehe.
Ficsúr jelentkezett be a héten. Mint kiderült, tényleg a kormánynak dolgozik, és rettenetesen nagyon szeretné, ha írnék egy cikket, bizonyos témában. Ennek az óhajának szerdán adott hangot. Tegnap este felhívott, kérdezte mivan. Mondtam semmi, az egész napot a kétlábú macskámmal töltöttem. Szerintem azt hitte hülyéskedek, mindenesetre lehalkította a hangját és közölte: az érintett szerv szívesen áldozna rám egy kisebb összeget, ha megírnám a cikket.
Majdenem lefordultam a székről. Sose akart még senki korrumpálni, nem tudom, hogy kell viselkedni ilyen helyzetben. Taníthatnák ezt is az egyetemen. Egyelőre minden sejtem lázad az ötlet ellen. Persze valamiből ki kell majd fizetni Zorka másik lábát...:) A szar az, hogy tényleg érdekes a téma, de nem azért, mert botrányt lehet belőle csinálni. Inkább Ficsúr főnökeit kellene megszorongatni.
Ja. Plusz haszon: Ficsúr csorgó nyállal bámult a "háttérbeszélgetés" alatt, majd tegnap (közvetlenül miután közölte, hogy le akar fizetni) rámparncsolt, hogy parancsoljak rá a munkásaimra (sic!), hogy gyorsan fejezzék be a lakást. Épp, hogy azt nem mondta: meg akarlak dugni. Olyan bájos az élet.

csütörtök, augusztus 12, 2004

Oké. Túl vagyunk az első etapon.
Rémhelyes Dokibácsi megoperálta Zorkát, akinek most egy csavarral több van, 5-6 hétig. A kis mikkancs teljesen K.O. volt délután, de annyira nem, hogy ne vágjon le egy irdatlan hisztit a kajáért. Evés után úgy dőlt el, mint egy zsák.
Én meg, mint valami aggódó nagymami, ültem A.-ék lakásában, illetve annak teraszán (az ágyszélén ülést húsz perc után már magam is röhejesnek ítéltem, miután a macska rezzenetlenül aludt), és minden zajra felugráltam, hátha a kis kómás borít épp magára valamit.
Ha esetleg lett volna bármi esély, hogy ne kényeztessem el, ezennel vidám pá-pát inthetünk neki.
Rémhelyes Dokibácsi legviccesebb intelme: ne engedjem a macskát magas helyekről leugrálni. Majdnem kiböffent belőlem a harsány röhögés, de nem. Aztán majdnem azt mondtam: jó, a padlóhoz szögezem. Úgy jó lesz? De aztán ezt se. Hogy a fenébe gátoljak meg egy 10 hetes kiscicát az ugrálásban? (Megfejtéseket szeretettel várok a szerk.-be)
8 nap múlva varratszedünk, 5 hét múlva kontroll, csavareltávolít, másikműtét.
És pikk-pakk, lesz egy (ismét) működőképes négylábú a háztartásban.

Van valami szívszorítóan szívmelengető egy állatklinika várójában.
Mindenki úgy aggódik a sajátjáért, mintha a gyerek lenne bent, és jó nézni a felszabadult arcokat, amikor az orvos közli, hogy minden OK. Vicces nézni az oltásra hozott, kisbabaként tutujgatott görényeket, és nyugton nem maradó újfullandikat, meg hisztériásan ugató spánieleket, meg a sok macskahordót, és hallgatni, ahogy felháborodottan nyávognak az azokban utazók.
És rossz nézni, ahogy sírva követi a kutyáját egy meglett nő a röntgenbe....
Zorkát most műtik, először, kiderült, hogy a könyöke is eltört, úgyhogy három hét múlva jön a második menet.


szerda, augusztus 11, 2004

Na nem mentem ki. Nyolcra értünk A.-ékhoz az állatorvostól. Zorka holnap kés alá feszik, kellett neki lichthofba ugrálni. Eltört a combcsontja.
A kisasszonynak annyira vékonykák még a csontjai, hogy az első röntgen nem is sikerült.
ÁllatOrvos:
- Pedig ilyen mennyiséggel szoktam a tengerimalacokat röntgenezni. Hülye vigyor.
Sok újdonság nincs, a macska körül forognak a gondolataim, holnap már jobb lesz, ha túl lesz a műtetén a kis csóringer.
Hozzáteszem még a béna fél lába sem tartja vissza az ugrabugrától. Szerintem lelőni sem lehet.

kedd, augusztus 10, 2004

Nyajjj. Most kimenjek, vagy ne menjek?
Nemtom. Zorkát dokihoz kell vinni meló után (persze házhozjövős Attila Bácsi vidéken nyaral), nincs autó, gyalog megyünk. A fasznak se lesz kedve utána kimenni. Meg a Belga is korán van, azt úgyis lekésném.
Nem megyek. Vagy mennyek ki?
Nyajjj, nemtom.

Előkerüllt!!!!!!!!
Egy vödörben szállítmányozták haza kedves emberek, akik egy lichthofban akadták rá a vállalkozó kedvű hölgyeményre. A kiscsaj csak pár emeletnyit esett, komolyabb baja nincs, kicsit sántít. Valószínűleg levitorlázott az irdatlan nagy füleivel.
Remélem egy életre megtanulta, hogy ne mászkáljon el.

Persze a tegnap teljes parában telt, de a fohászok meghallgattatásra találtak és ez a lényeg.

És volt Zsófi ünneplő vacsora, ahol annyit zabáltunk, mint a disznó, és még így is megmaradt egy csomó kaja, és a szőr felállt a hátamon, amikor Petra indítványozta, hogy dobjuk ki a maradék steak-et, meg pulykanyársat, meg mittomén. Néha annyira el tudok csodálkozni azon, ahogy a kőgazdagok látják a világot. A szociális érzékenységemnek sokkal jobbat tesz, amikor A. leviszi a száraz kenyeret és kiteszi egy szemetes mellé, hátha a homeless-ek megtalálják. A kaja végül nem dobódott ki, hanem hazament M.-ékkel és kutya- illetve cicavacsora lett belőle. Határeset.
Ja! És nyertem rikikiben! Én! Újabb feljegyzendő a krónikásoknak.



hétfő, augusztus 09, 2004

Zorka ma reggel nem ment enni. Ha eltűnik az a macska, én nem tom micsinálok.
Fellázadok, elvesztem minden hitem, nem jövök többet dolgozni, kikapcsolom a telefonom, behúzom a függönyt a sötétítőt és megvárom, amíg az Úristen megszabadít a szenvedéseimtől.
Sokat elbírok, edzve vagyok, de ami sok, az sok.
Én tudom, hogy a baj mindig csőstül, de annak a kurva csőnek is kell legyen vége.
Vagy ezek a dolgok egymást hatványozzák? Valaki mondja meg, hogy szabaduljak ki ebből a spirálból!!!! Lécci lécci, lécci.
Nem vagyok olyan rossz, hogy ezt érdemeljem. Ennél sokkal jobbat érdemlek. Tényleg. Engedelmes gyermeke vagyok a szüleimnek, jó testvére hugomnak és nővéremnek, középlelkes munkaerő, szintúgy középlelkes egyetemista. Igaz, barátnak csapnivaló vagyok, de hát senki sem tökéletes.
Könyörüljön meg már rajtam valaki ott fent.
És ne azt a pici macsekot tessék szívatni, aki, ha elkóborolt, most ott ül valami háztetőn, mind a húsz dekájával és nagyon éhes, és nem talál haza.

Megvan! Nem lehetne, hogy egyszerűen belémcsapjon a villám? Egypiszokkal elmegy az egész, nem kell újabb és újabb hülyeségeket kitalálni. Deal?

vasárnap, augusztus 08, 2004

Oké. Rászántam magam. Írok.
Péntek: Sziget. Kinőttem. Ittam, szívtam, de mindhiába. A két konc. amire mentünk jó volt, de semmi frenetikus, a vége felé (kb. 1/2 4), meg már úgy éreztem magam, mint ovis koromban, ha anyuékkal voltunk vendégségben, és én már rég haza akartam menni, mikor ők épp csak belejöttek a beszélgetésbe. Két bombával a fejemben (nrg drink) sikerült kihúznom valahogy.
Hangsúlyozom mégegyszer, hogy a koncertek jók voltak, sőt még némi friss vér is került a képbe az Ez a divat nevű zenekar jóvoltából. Fogalmam sincs kik ők, de jó kis elektro-jazz-t nyomnak.
Tegnap Unokatesó meg én elindultunk, hogy elköltsük a pénzem, de az össz zsákmány, amit az egész délután tartó masszív pénztkölteni akarással sikerült megszereznem, egy póló, meg három csíkos bugyi. Tiszta ciki. Ja! Meg vettem írható cd-t is. Úgyhogy mára lett Gotan Project-em. Hehehe.

És Zorka megtalálható itt. Ha már én ilyen béna vagyok és hetek alatt képtelen vagyok letölteni a képeket. Köszönjük M. mama közreműködését. Csak a hiteles tájékoztatás végett: M. sem az a géppuskakezű, ha képtöltögetésről van szó. A cicacsajról azok a képek kb. két hónappal ezelőtt készültek, ehhez mérten nőtt, és elkezdett csíkosodni is.

péntek, augusztus 06, 2004

Megkérdezte egyik kolléganő, mit vigyorgok, mint a vadalma? Krónikások, elő a tollat! Rendkívüli satóttájékoztatót hívok össze! Breaking news! Diktafont ide! Ilyen csak százévben egyszer! Csak önöknek! Csak most! Csak ezen a csatonán! Naiv első vigyora száz év óta!
Csak. Azért vigyorogtam, mert csak. Meg itt volt rémhelyes, ámde nagyontartózkodó Informatikus Fiú. Tőle mindig jókedvre derülök.

Tényleg. Régen úton-útfélen vigyorogtam. Régen szerettem az emberiséget. Tényleg. Hiányzik az az érzés. De most nem szeretem az emberiséget.

Este voltunk WB-ban Unokatsóval.
1. A mai fiatalok nem járnak Szigetre a kutya mindenségit?! Csurig volt a hely.
2. Úgy éreztem magam, mint Aliz a nyúl üregében.
Öregszem? Antiszoc vagyok? Gyakrabban kellene eljárni?
Miért jönnek csajok a murvával felszórt helyekre tűsarkúban? Miért 17 éves csajok jönnek?
3. 10-kor akkorákat ásítottam, hogy ropogott bele az álkapcsom. Ciki. De lenyomták a Tűsarok zenéjét. Az jó volt.

Délután szemlére mentem Gyöngyszemhez. Gyöngyszem új ablakokat kapott, most csak úgy virít kifele a ház homlokzatából. Bukó-nyíló, szép fehér ablakok, át is lehet nézni rajtuk, a levegő is bejön, ha úgy akarom, a zaj is kint marad, egyszóval igazi sehr praktisch ablakok. Két sehr zorall csávó applikálta őket, kicsit meg is rémültem, amikor megláttam őket: kákabelű testvérpár, akiknek súlyos barázdákat varázsolt az élet az arcára, testük itt-ott megbolondítva tetoválással, plusz két eszelős szempár. Nem szeretnék velük sötét sikátorban találkozni. De nagyon szépen megcsinálták az ablakokat.

Szemle után irány A.: Zorka vizit. A kiscsaj egyre rosszabb, nő, mint a bolondgomba, és nagyon okos. Ezenkívül csíkozódik a hamuszürke bundája, gyönyörű. Fél délután egy döglött csótánnyal játszott a kis édes. És még mindig tudja, hogy én vagyok a Mami, mert odaértem, és öt perc múlva az ölemben volt. Hehe.


Ja! És ezúton hívnám fel a tisztelt policáj figyelmét arra, hogy valaki(k) kábítószerrel való visszaélés bűntettét követték el tegnap a Ferenc körúti aluljáróban. Olyan spangliszag volt, hogy rá lehetett támaszkodni. Zárják börtönbe az ilyen lumpen elemeket!

csütörtök, augusztus 05, 2004

Nem történik semmi, nem történik semmi, nem történik semmi, nem történik semmi.
Mi a jó büdösnek ülök itt tul. képpen?
Erre vagyok hitelesítve. Dísznek az asztalom mellett. Szó se róla, jól állunk egymásnak.

Ablak a helyére, élek kivasalva, csempe dobozban.
Röviden.
Ágy üres, idegek cafatokban, nyavajgó gépezet max. fordulatszámon.
Valaki jöjjön és kössön elektródákat a fejembe. ZZzzzzZZZzzzz.
For new game press enter....

szerda, augusztus 04, 2004

Nem bírom megállni. Kedvenc könyvem két legjobb párbeszéde.
A könyvet Ő írta:



I.
"Just what the hell did you mean, you bastard, when you said we couldn't punish you?" said the corporal who could take shorthand reading from his steno pad.
"All right," said the colonel. "Just what the hell did you mean?"
"I didn't say you couldn't punish me, sir."
"When," asked the colonel.
"When what, sir?"
"Now you're asking me questions again."
"I'm sorry, sir. I'm afraid I don't understand your question."
"When didn't you say we couldn't punish you? Don't you understand my question?"
"No, sir, I don't understand."
"You've just told us that. Now suppose you answer my question."
"But how can I answer it?"
"That's another question you're asking me."
"I'm sorry, sir. But I don't know how to answer it. I never said you couldn't punish me."
"Now you're telling us what you did say. I'm asking you to tell us when you didn't say it."
Clevinger took a deep breath. "I always didn't say you couldn't punish me, sir."
"That's much better, Mr. Clevinger, even though it's a bare-faced lie. Didn't you whisper that we couldn't punish you to that other dirty son of a bitch we don't like? What's his name?"
"Yossarian, sir," Lieutenant Scheisskopf said.
"Yes, Yossarian. That's right. Yossarian. Yossarian? Is that his name? Yossarian? What the hell kind of name is Yossarian?"
Lieutenant Scheisskopf had the facts at his fingertips. "It's Yossarian's name, sir," he explained.

II.
"Well, Metcalf, suppose you try keeping that stupid mouth of yours shut,and maybe that's the way you learn how. Now where were we? Read me back the last line."
"'Read me back the last line,'" read back the corporal who could take shorthand.
"Not my last line, stupid!" the colonel shouted. "Somebody else's."
"'Read me back the last line,'" read back the corporal.
"That's my last line again!" shrieked the colonel, turning purple with anger.
"Oh, no, sir," corrected the corporal. "That's my last line. I read it to you just a moment ago. Don't you remember, sir? It was only a moment ago."
"Oh, my God! Read me back his last line, stupid. Say, what the hell's your name, anyway?"
"Popinjay, sir."
"Well, you're next, Popinjay. As soon as this trial ends, your trial begins. Get it?"


Ma a dafke durcás ovis stárcióba léptem. Nem vagyok hajlandó egyetlen értelmes sort sem leírni. Értem?
Backgammonozok, voltam ebédelni, cd-t keresek a neten és levelezek M.-el. Persze a rohadt cég még a semmitevésemet is elbassza, behalt az emilszisztem, két órája nem jön semmi.
M. szerint most ellenőrzik a leveleket, és mérlegelik, hogy Irving Washington, vagy Washingon Irving legyen a küldő neve. Én meg várom a leveleket és megesz a kíváncsiság, hogy vajon a határozók, a névelők, vagy az igekötők maradnak-e meg.
Rekonstruáljon cenzúrázott leveleket Ön!

Ja! És csatlakozom M. "sok lóvét minden újságírónak" mozgalmához. Esetleg megkezdhetnénk az aláírásgyűjtést, hátha sikerül kibuliznunk egy jó kis népszavazást.

kedd, augusztus 03, 2004

Kéne magamba mélyedni?
Egy ideje nem merek. Úszom a felszínen, és nem merek lenézni, mert TUDOM, hogy a mélyben vár a szörny, már nyújtja a csápjait, és, ha a szemébe nézek, leránt.
M. és Bee megtették ma helyettem.
Még egy kis idő kell, még egy kis nemgondolkodás, még egy kis önépítés. Akkor. Talán.
És respect csajok.

Hát ez k**a jó!
Engem nem rabolna el valaki?

Najó. Nem akarok teljesen elszállni a politika irányába, de attól tartok sötét fellegek gyülekeznek.
Tegnap Megyó elég durván nyilatkozta el magát - "szeretjük a magyar társadalmat". Baszki engem ő ne szeressen, hanem teremtse meg a feltételeit az éhen nem halásomnak meg a lakhatásomnak, meg a családalapításonak, meg a békés öregkoromnak. Pont leszarom, hogy szeret-e.
Beszéltem M.-el, aki tuti infókat tud, majd ő nyilvánosságra hozza őket, ha akarja. Nekem az a határozott érzésem van, hogy a tisztelt kormányfő - csakúgy, mint elődje - a megőrülés útjára lépett, ebből pedig azt a következtetást vonom le, hogy valószínűleg így jár mindenki, akinek hatalom kerül a kezébe. Szentül fogadom, soha nem leszek miniszterelnök.
Kíváncsi vagyok, hogy ki tud-e mászni a banda a szarosgödörből. Momentán nem úgy tűnik. Momentán úgy tűnik, hogy halálra vannak parázódva, és nincs ott egy ember sem, aki megmondaná, hogy merre előre.
Dejó. Előrehozott választások?

Jóreggelt a dolgozó népnek!
Kérjük a kettes vágány környékét elhagyni, feltartóztathatatlan tehervonat érkezik. Szállítmánya: több köbkilométernyi fekália.
Már bocs.
Azt hiszem lassan feladom a harcot, és nem kívánom kontrolálni kis életem kis történéseit. Az Úristen úgy döntött ebben az évben velem szórakozik. Minek kapálózzak? Remélem jövőre rám un.
Ne aggódjon senki, nem történt semmi különös, hátradőlök és röhögök. Sírva vigad a magyar.

Koncentráljunk a jó dolgokra: tegnap felmentem Szakmukihoz, aki szerintem már az utolsókat rúgja, de legalábbis napi ötször elátkozza a pillanatot, amikor elvállalta Gyöngyszem renoválását. Egy órát pacsáztunk, mire sikerült kikeverni az ideál sárgát, ami Gyöngyszem falait borítja majd. Hat színminta sorakozik jelenleg takaros egymásmellettiségben a konyhafalon. Oda úgyis csempe megy.
A galéria piros falának pedig megkongatták a lélekharangot. Rajtam kívül mindenki tisztában volt vele, hogy, ha a piros festékszínezőt belekeverjük a fehér diszperzitbe ocsmány málnafagyi-színt kapunk? Szólhatattok volna....

Na mostmár mindegy. Ma festés, a héten csempézés, hétvégén konyhabútor vásárlás. Mingyár költözöm. Gang, macska, szomszédnénik.

hétfő, augusztus 02, 2004

Mindenki nyalizik.
Nyalizzon Ön is!

Apicsába, hogy nem tudok gépelni. Ha nagy leszek, kijavítom az összes melléütést. Becsszó.

Oltári ez a hiszti, ami a kormányban megy.
Mint egy felbojdult csapat óvodás. Tegnap a Gyurcsány jelentette be, hogy felajánlotta a leomondását. Labda a másik térfélen.
Tegyék meg tétjeiket hölgyeim és uraim!
Vajon elfogadja Megyó a lemondást?
Vajon azt akarja Gy., hogy elfogadja?
Mi van, ha elfogadja?
Gyengül a kormány és erősödik Gy.?
Egyik sem? Vagy fordítva?
Gyurcsány nem az az arc, aki zsigerből lemond. Minden valószínűség szerint szépen végigzongorázta a lehetőségeket, mielőtt bedobta az adu ászt. Megyónak most színt kell vallania. Gy. valószínüleg ígyis-úgyis nyer a bizniszen. Ha elfogdják a lemondását, teljes gőzzel ráhajthat az MSZP-n belüli pozíciói megerősítésére, márpedig a cél a 2006-os miniszterelnökség. Ezt akkor lehetett tudni, amikor bő egy éve bevállalta a GyISM-et. A kormány jelenlegi helyzetét tekintve jobb lenne, ha elfogadná a m.e. a lemondást. A hétvége után én azt mondanám, hogy a maszop elvesztette a 2006-os választást. Persze lehet, hogy összekapják magukat (nem sok esélyt látok erre), de egyrészt a magyar ember lassan felejt, másrészt két nap alatt kb. három hónapnyi anyázási témával látták el a Fideszt.
Ha marad, nyilván más pozícióból oszt ezentúl, megerősödve koppintgathat Megyó orrára.
A lényeg, hogy van egy kormány, ami sajnos a saját hülyeségével van leginkább elfoglalva, mondhatnám addig csomózták a szálakat, amíg belegabalyodtak, mint majom a házicérnába.
És, ha nem a Fidesz lenne az alternatíva, esküszöm drukkolnék a bukásukért. Egyik rossz döntést hozzák a másik után, következetlenek, rinyálnak, és egymásra mutogatnak. Egy ilyen banda pedig ne vezessen egy országot.
Kívácsi vagyok a szadesz megszólal-e még ma, ha igen mit mond, bár valószínűleg a Kuncze közli, hogy ez a maszop belügye. Ja! És tudja valaki, miért rúgták ki a Gál J.-t? Nem, mintha fájna érte a szívem. Ritka arrogáns egy fickó...


Bocsánatot kérek az elmúlt napok véresszájúságáért. Nem garantálhatom, hogy abbahagyom. De ígérem, utólag nagyon fogom szégyelni magam.
Nos. Az élet megy tova, és persze kedves emberek bíztatnak, ami mégiscsak jól esik.
M. szerint az ember jó időkben azért szerez barátokat, hogy rossz időkben legyen aki mellette áll. Jól jegyezzétek meg, M. évente egyszer ragadtatja magát ilyen nyálas dolgok kimondására!
Mindazonáltal igaza van.

vasárnap, augusztus 01, 2004

És megint itt. Mit már megint? Még mindig. Most is. Currently. Permanent. All the time. Bocs, csak hazaszaladtam megnézni, él-e még a szanzavéra...
Hol töltené legszívesebben vasárnap délutánját Ön?
Én?
Ön.
Jaj, be kedves, hogy kérdezi, hát akkor megmondom: a legislegjobban dolgozni szeretek vasárnap délután. Nyugtatja az idegeket, nem kell otthon tenni-venni, meg tudja aztán ott vannak azok a... a..., ja! hát a családom, őket se látom szívesen, még a végén beszélgetni kell velük, a hideg kiráz, ha rá gondolok. Egyszómintszáz. Itten a legeslegjobb. Itt van minden: kávéautómata, kijelölt dohányzóhelyiség, számítógép - bár ahhoz én nem nagyon értek - , meg a kedves kollégák, arany teremtés mindegyik, elhiheti, meg hát a cél! Az a fontos! A cél! Hogy együtt dolgozunk. Hogy legyen mit olvasni a népeknek reggel. Hát nem ez legszebb?


Próbálom számba venni az előttem álló lehetőségeket. Már amikor épp nem kapok hisztériás rohamot.
1. Izzítom a vonalakat és reménykedem benne, hogy valamely normál orgánumnak szüksége van egy belpolitikai újságíróra, aki ráadásul szocio-cucc kattant. -ez lenne a legjobb, de túl szép ahhoz, hogy igaz legyen
2. Kibekkelem a hátra lévő egy évet a diplomáig és elhúzok külföldre -semmi kedvem és félek, kárt tennék valakiben amíg ott dolgozom
3. Szakmát váltok (jó, de mire basztik?!) és gazdag leszek végre
4. Gyereket szülök (muhhahaaahhah hehehehehe hihhihihihihi)

Ezenkívül pedig: veszek egy kibaszottnagy atomfegyvert MEG öt pisztólét MEG hat aknavetőt MEG száz rúd dinamitot MEG néhány adag arzént, megbolondítva kis ciánnal PLUSZ elolvasok gyorstalpalóban több könyvet a pszichológiai hadviselésről és kiirtom a rohadt bandát, hogy írmagja se maradjon az ostoba fajtájának.

Naiv nem hagyja magát!

Naiv persze nem nyírna ki senkit, már azzal elégedett lenne, ha a Poloska kapna egy jobb fajta bélcsvarodást. És tudom, hogy rém kisstílű ilyen ocsmányságokról álmodozni, de egyszerűen annyira nagyon tehetetlennek érzem magam és ettől annyira nagyon dühös vagyok, hogy muszáj valahol manifesztálódnia az elfojtott indulataimnak, különben két percen belül gyomorfekélyt kapok.

A világ egyébként szép hely, tegnap vettem étkezőasztalt, négy székkel olcsóért a zikeában, meg függönyt ugyanott és majdnem kanapét ugyanott. Kanapé nem fért be a kocsiba. :(

Keep holdin' On!

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]