naivdiva

A terv valósnak bizonyult, szétcsaptuk magunkat.
Délután M. ránk hozta a frászt: elment vásárolni és egy ideig úgy tűnt soha többet nem jön haza. A pasija már azt tervezgette, kitől kérjen kölcsön autót, hogy felkutassuk, amikor befutott. Ez azért is volt nagy szerencse, mert a pasija addigra már túl volt egy páleszen.
Szóval végül megjött, főzőtt vacsit (kicsit segítettem), aztán kártyáztunk. Én kb 7-kor felejtettem az időérzékemet az árok szélén, és csak 1/2 11-kor találtam meg újra, amikor a banda nagy része hazament.
Az ez után következő film részleteiről csak azért tudnék beszámolni, mert már ötször láttam.
És el kell mondanom, hogy kisebb sokkot kaptam a két macska láttán. Igaz, hogy én most egy kiskorúval élek egy háztartásban, de a méret, amivel a nagy rendelkezik, egy párducnak is büszkeségére válna.

Ma megint a házitündérkedés van soron, és kezdem érteni drága jó anyámat, aki időnként, ha nem segítettünk a házimunkában, rabszolgaként volt hajlamos aposztofálni magát. Kizisten hord el ennyi cuccot egy hét alatt??? Három órája csak mosok.

Najó. Abbahagyom a litániát.

Be kell vallanom, hogy az előző post bejegyzése után 1,5 órával a 6-os megállójában álltam, egy műanyag pohárral, meg a benne lötyögő legultrakommerszebb kékfrankossal a kezemben.
Csak egy pár órára inogtam meg: ott ugyanis elgondolkoztam ezen az öregedés dolgon, aztán mint egy idióta nikkelbolha pattogtam végig a koncertet. Végül kikötöttünk a város legújabb értelmiségi-gyűjtő helyén, és minden visszazökkent a normális kerékvágásba.
Ott rájöttem, hogy az ember eldöntheti: vagy felnő, vagy nem. Köztes megoldás ritkán.
Elnéztem az érkezőket: harmincközeli csajok 15-nek öltözve, harmicas, ám negyvennek tűnő pasik oldalán, vihi-vihi, jajdecukivagyunk stb. stb.
Bár már többször leszögeztem, herótom van ettől a társaságtól, most nem fejtem ki mégegyszer. Én vagyok a hülye, faszér' kell nekem félévente bepróbálkoznom.
Na. Most összekapom magam, elmegyek ebédelni az anyámékhoz, este pedig tisztes felnőtt módjára szétcsapom magam M.-éknél. Kultúrált szórakozás lesz, már látom.

Megöregedtem.
Nem akarok nyálas, szentimentális faszságokba bocsátkozni.
Számlákon agyalok, meg fizetésen, meg hogylesz-eken, meg milettvolnaha-kon. Faszság.
Minek?
Nem tudok elég fatalista lenni ahhoz, hogy parák nélkül létezhessek.
Pedig az kellene. Hagyni a világegyetemet, pörögjön csak, hátradőlni és röhögni az egészen.
Ehelyett ő röhög rajtam.

Nos.
Bevégeztetett. Nincs kedvem erről rinyálni itt, úgyhogy legyen elég ennyi. IsmétFacér Naiv.
Iszonyatosan keveset aludtam, ráadásul két napja terhesnek álmodom magam. (Annyira nem vagyok jó megálmodásban, hogy ennek reális veszélyét lássam). Kicsit bizarr.
Ma megyünk bulizni - mit bulizni, partizni megyünk!- lesz amorf a 38-on, aztán állítólag (de még lehet, hogy előtte?) irdatlanul berúgunk.
Úgyis nyílt új hely, majd jól lecsekkoljuk.
És végre rászántam magam és tisztáztam a villanyszámla körüli anomáliákat, úgyhogy kapok szép csekket és befizethetem jól. Éjjen.
Mondjuk ez még mindig jobb, mintha kikapcsolnák az áramot, mint M.-nél. Ő persze örök hazárdőr. Olyan, mint Apa, aki addig jár egy tank benzinnel, amíg a kocsi ott nem hagyja az út közepén.
M. a számláit nem fizeti, azt' csodálkozik, hogy ezt-azt kikapcsolnak a lakásában. De legalább nem húzza fel magát.


És este megnéztük ezt. Jó, ajánlom, bár itt-ott történelmi hézagok vannak benne.

Jaj de bírom, hogy okos férfibloggolók jól hozzászólnak, mit kell mondani.
Máskor mér nem tudjátok sose, mi a jó stratégija????
Férfigyűlölő-démonszörny leszek mindjárt!

Máááá.

And now. The embarrassment of the year:
Csomag valóban olvassa a blogot. Pontosabban állítólag csak olvasta. Kezdek olyan lenni, mint valami kretén teleregény.
Szerencsére sokkal jobban szégyelli magát a "magánlaksértésért", mint amennyire megsértődött, hogy legalócáztam.
De azért így sem kellemes...

M. nálam aludt, kicsit verekedett álmában, reggel egy kisegérnyi zajjal távozott - én úgy tettem, mintha még aludtam volna. Valószínűleg belepusztulok, ha fel kell vele kelnem. Szegény. Magának főzött kávét. Tegnap amúgy is megállapították a Pasijával, hogy köcsög egy házigazda vagyok, úgyhogy fel vagyok mentve a jófejkedés alól.


Három napos hétvége lesz lészen, és el akarok menni valahova, ha máshova nem, hát Piripócsra M.-ékhez, már lobbizok egy kihelyezett kártyáért. Beleremegek a gondolatba, hogy három teljes napig (ami 72 óra és 4320 perc!!!!) nem kell dolgozni, főnökök baromságait hallgatni, kalviatúrát bambulni stb. stb. stb.

Ma találkozunk, Csomag meg én, és a leghalványabb fogalmam sincs, mit fogok mondani. Ötlet?

Olvassátok!
Olyan ritkán "szólal meg" magyarul....

Nem szeretem kiteregetni a szennyest, de meg kell állapítanom, hogy kedves barátném, M. egy sunyi disznó.
Bekéreckedett nálamalvásra, én meg persze azt mondtam, hogy persze, és csak hosszú órák után esett le, hogy M. időközben médiasztárműsorvezetőmegahíres lett, és reggeli idősávban osztja meg a várossal (velem nem, mert épp beszart a rádióm) a magyar- és világgazdaság legfrissebb eseményeit, vagyis holnap nagggyon hajnalban kelünk.
Legalább tagadni sem próbálta, hogy elsunyulta a figyelmeztetést.

Aki pedig tudja, hogy lehetséges-e, hogy rossz az elektronikus kisugárzásom, és, ha létezik, hogyan lehet javítani rajta, az jelezzen.
Ugyanis egy hét alatt felmondott az egyik áramkör a lakásban, aztán végleg elsötétült a szgép monitora, és ma reggel óta már a rádióm sem fogja a jeleket.
Vagy költözzek biofaluba?

Rémes gyanú kerített hatalmába:
Szerintem Csomag nézi a blogot.
- Most hirdessek rádiócsöndet?
- Ha igen, akkor mér nem vall színt?
- És honnan fogom tudni?
- És jó az neki, hogy nézi, de nem mondja meg?
Jajj.

Tegnap voltunk soppingóni anyáékkal, kaptam három pulóvert. Amikor becigőtem (nem viccelek) öt fűzöld pulcsit a próbafülkébe, Apa rámnézett és aszonta:
- Édesem, ezekből egyet!
Kurvára bírom a zöldet mostanság.
Rohattélet. Unom magam.

Ja! Zorkova legújabb mutatványa:
Ma (egy havi kísérletezés után) sikerült mellém esnie a kádba. Szerencsére zuhanyoztam, úgyhogy csak röhögni tudtam rajta. Már egy ideje a kád szélén kavirnyál, ha fürdök, de ma megcsúszott, és leszánkázott, mint egy kiterült béka. Aztán persze kurvára meg volt sértődve és félórát rázogatta még a vizes lábát.
Végül elfoglalta helyét a mosdókagylóban és onnan aszisztálta végig a tiszálkodás hátralévő részét.
Imádom.

Oké, szégyenlem magam jól.
Elolvastam a múltkori postot, sok jót nem jelent. Jajaj.
Nemtom micsinálok...
Inkább elmesélem, milyen ügyesen nem csinálok ma semmit.
Például felkeltem hajnalban, hogy beérjek a nemlétező, vagyis később létező órámra. Már megint támadnak az idősíkok. Eddig csak az M.-el folytatott levelezésbe kavartak bele, mostmár a minennapi teendőket sem hagyják annyiban.
Szóval, nem mentem órára, mert igazából déltől volt, nekem meg 2-kor fel kellett vennem egy interjút. Hogy hogy fogom kidumálni magam, a következő órán, arról a leghalványabb fogalmam sincs, de addig biztos kiizadok egy hihető történetet.
Tehát most itthon süppedek, megszereltem a szgépet, mingyá megyek vásárolni (cekker vaze, cekker!), aztán jönnek a csajok délután, csőstül.
És egy tetűláda aljadék szemét köcsög buiz-e lelkivámpír vagyok.
Még nem hoztam nyilvánosságra az ügyrendi bizottság döntését, de ami késik, nem múlik, ahogy a bölcs mondás is tartja.
Nemmegyek holnap se dolgozni (éljen!éljen!), viszont becsszó megyek iskolába.

Most őszintén, micsinálok egy pasival, aki annyira interaktív, mint egy galóca?
Főundok szerint kifogtam a fából faragott királyfit.

1. A hűtőmágnes kontesztet lezártnak tekintem. M. győzött, ő küldte be az egyetlen pályművet. A többiek szégyeljék magukat, illetve ne próbálkozzanak nyílt tendereken ilyen aktivitás mellet. Akaratos közreműködését köszönjük.

2. Megint rajtam a faszságokon gondolkodás, aminek direkt jót tesz, hogy töklázas vagyok.
Szóval. A hugom meg az anyám (bár inkább a hugom) ma összehangolt támadást intézett ellenem.
"mikor fogtok öszeházasodni?"
"jó, ne házasodjatok össze, de mikor szülsz?"
Baszki. Egyelőre halálra vagyok parázódva a puszta ténytől is, hogy van pasim, asse tudom megérjük-e a jövő hetet.
Miért kell még plusz nyomatni a parát? Világ életemben önálló, magáról gondoskodó nő voltam, nehezen veszi be a gyomrom, hogy most nem így van. Hogy van valaki, aki mindenbe beleugathat, mindenhez hozzászólhat, hogy nekem vica versa ugyanezt kell csinálnom.
Tökjó, hogy van, hogy engem akar, meg, hogy vagyok már annyira felnőtt, hogy nem menekülök hanyatt-homlok vissza a jól megszokott terepre.
De ez egyelőre komoly erőfeszítést igényel. Remélem eljön a nap, amikor nem így lesz, amikor magától megy az egész.
De most épp az "akkor soha többet nem lesz másik pasim?, akkor Vele?, akkor akarom én ezt?"-nél tartok.
Türelem polgártársak!
ÉN nem az vagyok, aki három hónap után férjhez megy, mert úgy igen nagy lenne az esély, hogy az első házassági évfordulónk egybeesik a válásunk napjával.
Mondjuk annak is meglenne a maga bája...

Megint tök betegnek érzem magam, de most nem lehetek.
Fáj a torkom. Nyajj nyajj nyajj. Folyik az orrom. Nyajj nyajj nyajj. Fáj a fejem. Nyajj nyajj nyajj.

Mellesleg elalszom a gép előtt, de ezt már megszoktam.
Reggel Zorka keltett, megint rajta van a bélpokol, mindent és azonnal megzabál. Beleértve a csikkeket is. Állandóan lesben kell állnom, nehogy kitúrjon egyet a hamutálból. Tulajdonképp nem rossz: muszáj kétpercenként kiüríteni.

Csomag vidékre megy családozni a hétvégére, ami nem baj, lesz idő gondolkozni. kicsit furán mennek a dolgok, mondhatnám, hogy nem mennek sehogysenem.

Én is megyek haza holnap, a Gyerek máma 11 éves. Baszki 11, azaz tizenegy. Most született, most pelenkáztam, most kezdett beszélni, most állt az ovi közepén "nem tudom hol van a másik cipőm!" Most ment iskolába.

Most ötödikes. Állatorvos akar lenni.

Említettem már, hogy imádok itt lakni?
Most ment el M. és a Pasija, akik felugrottak munka után. Érted?
És bárki bármikor felugorhat, és én vagyok az, aki itthon marad, aki nem hív taxit, aki csak kikísér az ajtóhoz.

Egyékbént úgy gépelek, mintha ciánnal lenne átitatva a kalviatúra, mert most lakkoztam körmöt.

Abba is hagyom.

Volt nálam kártya tegnap.
M. megjött, kicsit átrendezte a lakást, beállította a fényeket. Aztán rászóltam, hogy máshol terrorizáljon mást. Bírom, amikor elhatalmasodik rajta az őrület... Szerencsére általában észbe kap, ha meg nem, lehet neki szólni.

Reggelente már egyáltalán nem tudok felkelni, vissza kellett térni a 10-12 évvel ezelőtti gyakorlathoz: az anyám kelt. Minden reggel felhív a vonalas telefonon, akkor muszáj lemásznom a galériáról. Ha már lent vagyok, tutira nem fekszem vissza.

Utálom ezt az időt, süthetne legalább. Szeretnék shoppolni is. Nem voltam tisztességes ruhaüzletben hosszú hetek óta. Pedig irtó szükségem lenne egy jó cipőre, meg nadrágra meg mittomén.
Ehelyett befizetem a telefonszámlát.

A hűtőmágnes konteszt nem zavart túl sok vizet egyelőre. Hajrá srácok, hajrá!!!

Akkor ezennel Akaratossal karöltve hűtőmágnes kontesztet hirdetek.
Ami adott: a hűtő.
A kérdés:
- milyen hűtőmágnes díszítse Naiv hűtőjét?
a legfrappánsabb ötletet beküldő pályázó abban a megtiszteltetésben részesül, hogy elküldheti déháellel a hűtőmágnest. Kiteszem, becsszó.

Reggel a szembe ház - aminek a harmadik emeletén egy esküvői ruhaszalon van, pont velem szemben - hologrammosdit játszott.
7-kor keltem (anyáék szerves közreműködésével), és akkor még nem is látszott. Nincs messze, nem a köd takarta el. Viszont olyan szürkésbarnás színe van, mint a körúti házaknak általában, ha nem éri fény, beleolvad a nyúlós reggeli szmogmaszatba.
Szóval konstatáltam a tényt, hogy az éjjel lebontották, eltűnt egy fekete lyukban, beszippantotta egy másik dimenzió. Agyő ruhaszalon és fehér fodrok, hiába a sok ruhapróba, néhány ara esküvői fátyol nélkül marad. Bár, kiafranc megy férjhez októberben?
Aztán, amíg megfőztem a kávét, felépült újra. Ugyanis időközben felkelt a Nap, és a szürkebarna narancsvörösre változott, újra háromdimenzós lett kép, a ház is ott állt, benne a ruhaszalonnal.
És nemtudom, lehetséges-e, hogy az ember is ilyen bújócskát játsszon... Jó lenne időnként eltűnni valami másik síkban, ott éldegélni, amíg a valóságban elül a szmogszutyok és előjönni, ha a megfelelő vegyület előhív. Például egy endorfin-injekció jól jönne...

A hétévégbe becsúszott mégegy kötelező buli, mert ugye nincs is jobb, mint egy végigdolgozott vasárnap után este 10-re visszamenni a szerk.-be és fegyelmezetten együttörülni.
Pláne, ha a fegyelmezett együttörülés elmarad, és fél 11-kor hazazavarnak mindenkit, hogy bocs, csúszunk, nem kell megvárni.
Ehhez mértem kibaszottul elaludtam reggel, 3/4 9-kor ébredetem. És itt jegyezném meg, hogy a múlt heti affér előtt ez velem soha, de soha nem fordult elő. Nem vagyok fáradt, csak az agyam mondja fel lassan a szolgálatot...

Aztán persze ordenáré lebaszás a telefonba, rohanás eseményre, rohanás a szerk.-be. Mostanra az anyagot is leadtam, tartalmas 600 karakter.

Jövő vasárnap megint dolgozom, asszem akkor este már hívhatjátok egyenest a proszektúrát. Egy szép kényelmes tepsit szeretnék, lehetőleg fűthetőt, bár akkor állítólag má mindengy.

Ja! És erről jut eszembe, hogy hiperdurva élményem volt az éjjel. Ugyanis irdatlan dühömben jól beszívtam, és tv bumbulás után lefeküdtem aludni, és akkor sikerült mgélnem azt, amiről M., meg Nyuli szoktak mesélni: kiszálltam magamból. Elhagytam a porhüvelyt és lebegtem az ágy fölött. Egy kicsit be is paráztam, mivan, ha most meghalok, de nem haltam meg, hanem jól ellezulgattam ezen, aztán elaludtam.

Két marcona ember hozta a hűtőt, meg rám a frászt. Ugyanis nem csöngettek, valahogy bejutottak a házba és egyszercsak megjelentek az ajtó előtt:
két tagbaszakadt árny az esőben, egy irdatlannagy izével.
A frigó kicsi, de gyönyörű, megyek is vásárolni délután, legyen mit belepakolni...

Takarítottam, mostam, ebédet rendeltem, megetettem az anyámékat, főztem nekik kávét, teregettem, hasonlók.

Tegnap a céges buli két vilmos után tűrhető volt, bár 1/4 12-kor tudtam csak lelépni. Sokkal hamarabb akartam, de a vezetőség csak nem jött, és a pofavizit miatt muszáj volt maradni. Szerencsére rá tudtam hiénázni egy kollégára, és jól hazahozattam magam. Csomag utólag lebaszott, hogy nem hívtam, hogy jöjjön értem. Biggyeszt. Nem tudom megértetni vele, hogy időnként szükségem van az illúzióra, hogy egyedül is képes vagyok megoldani dolgokat.

Este szex, reggel szex, a legjobb bőrápoló...

Apa most hívott:

VAN HŰŰŰŰTŐŐŐŐŐŐŐŐM!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Holnap hozzák. Nomádiának lőttek. Hehe.

Szakad az eső.
Mi következik ebből?
Igen, ma mostam hajat és a világos farmerem van rajtam. Kurvaélet.

Az odáig rendben van, hogy az ember kutyája/macskája olyan, mint a gazdája, de, hogy a gazda is átvegyen egy-két jó szokást, az még nekem is új.
Tegnap este azon kaptam magunkat, hogy együtt ücsörgünk az ablakpárkányon és bambulunk a körútra... Mondjuk Zorka nem bagózott.

Vártuk Csomagot, aki valami kutatási meló végén tart, a rendes munka után még szalad egy kört egyeztetni, és következetesen 10 körül esik be. Tegnap nagy közös nyafogást rendeztünk "nem élet ez így" címmel, utalva a napi 10 óra munkára, amit mindketten abszolválunk.

Hétvége megint nem lesz, vasárnap meló, marad a szombat, amit én személy szerint alvással fogok tölteni, asszem. Jó lenne, ha maradna valami energia csinálni dolgokat, de úgy vonszolom el magam minden este a földalatti megállótól a kapunkig, mint akinek egy-egy húszkilós vasgolyó van a lábára kötve.

Egy hónap szabit akarok, most!

Mikor tette rá a kis életemre a kezét a cég, aminek dolgozom?
- Amikor idejöttem?
- Amikor beparáztattak, hogy kirúgnak?
- Amikor nem rúgtak ki?
Holnap este kötelező, (érted vazze???) buli van este.
Hát bazmeg hol van az a szerződésemben, ami egyébként nincs, hogy velük kell töltenem még a péntek estémet is???
Itt rohadok napi 9-10 órát, és viszik a péntek estémet is, mint a Télapó a puttyonyát. Baszki.

Tulajdonképp nem akartam hozzámatatni ehhez az ügyhöz, de nem hagy nyugdoni a gondolat:
ez a rohadt *csa, akinek a nevét ne mírom ide, mert ne találjon hozzám semmilyen köcsög antiszemita faszkalap, szóval ő, képes merő feltűnési vágyból ekkora hisztit csinálni.

És a hangsúly persze azon van, hogy a magyar média (amiről mindenkinek, még a magyar médiának is megvan a véleménye), hogyan szop be bármit. Mert a csaj tudta, hogy elég elkezdeni zsidózni, meg karlendíteni és hisztérikus újságírók tömege veti magát a táméra, mint plázacica a rózsaszín mobilelőlapra.

A jó taktika az lenne, hogy nem ír, beszél, tudósít róla senki. Kicsit beleástam magam az ügybe. Tudjátok hányan vannak?
Szerintük százan. Vagyis vagy harmincan.

És persze látom a nagyszüleimet, de még az anyámat is, aki ilyenkor remeg, és egy barátom nagyszüleit, akik nem mernek utcára menni, mert frankón azt hiszik, hogy azok visszajöhetnek.
Ez a legnagyobb gedvaság az egészben. Hogy én legyintek és leszarom, mert tudom, hogy 2004-ben nem lehet létjogosultsága egy ilyennek, és, ha nem is működik 100 százalékon a magyar parlamentarizmus, meg igazságszolgáltatás, a legnagyobb barmok fennakadnak a hálón.

De a barátom nagyszüleiben, akik történetesen Auschwitzból jöttek haza, újraélednek mélyre eltemetett borzalmak, amikről azt hitték soha többet nem kell velük szembenézni. Most, 60 év után, élő egyenesben megnézhetik, hogy egy kiscsaj pózolva karlendít, újra át kell élniük azt, amiről soha mégcsak nem is beszélnek, egy exibicionista, dugatlan cafka miatt, aki azt ítélte a legjobb kiugrási lehetőségnek, hogy nyilas lesz.

Jó dolog a belvárosban lakni.
Tegnap volt egy katartikus szakasz, kb. 7 és 1/4 8 között, amikor a következők történtek:
- megjött Unokatesó
- megjött Ficsúr
- átkopogtak Anyáék a nagyanyáméktól
- Anyáék elmentek
- megjött Hugi
- telefonált LB
(az események közé mindenki képzeljen kb. 1, 1,5, de max. 2 percet)

Akkor elgondolkoztam. Aztán úgy döntöttem, hogy ez jó. Zorka kevésbbé élvezte a dolgot. Először elbújt, aztán irdatlan műsort rendezett, ha már ekkora közönség volt jelen.

Végül 10 körül mindenki hazatakarodott, még butultam a gép előtt fél órát, aztán beájultam.
A macska újabban azzal szórakozik, hogy az éjszaka közepén bemászik a paplanhuzatba, és ott kavar, illetve vadászik, hangulattól és vadászszezontól függően.
Időnként idegesen kirázom belőle, ilyenkor vérig van sértődve és bosszúból keres valami jó zörgős dolgot (kis, műanyag bigyókkal tele a lakás) és annak segítségével cincálja az idegeimet. Tudja, hogy nem mászom le a galériáról félálomban, csak, hogy agyonüssem. A kis dög.

Na, most van egy szussznyi időm.
Rémkurvára elfoglalt vagyok még ma, aztán holnap megint jönnek a gyomorgörcsös régi szép idők.
Előre örülök.
Szóval, reggel úgy elaludtunk, mint a vihar, bár én még viharabbul aludtam volna el, ha csak rajtam múlik. Szerencsére Csomag, (aki még alvás közben is dolgozik szerintem) 1/4 9-kor felébredt.
Félre kellett volna beérnem. 11 körül már magamnál voltam, a délelőtt eseményeit azóta sem sikerült rekonstruálnom. Gyanítom viszonylag gyorsan készültem el, mert 3/4 9 körül bent voltam.
Viszont bizonyítást nyert M. elmélete, mely szerint a macska csak akkor ébreszt, ha előtte már valami berendezés (rádió, vekker, atombomba) is beriasztott. Zorka simán hagyott volna aludni délig.

Jesszus. Fél napot vagyok itthon és rögvest bedepizek.
A televíziót nem sikerült elintézni, úgy felhúztak, hogy kondenzcsíkkal a hátam mögött hagytam ott őket. Mert
- kurvára nem annyi, mint amennyit hiszel
- ugyan nincs belépési díj, de 4 hónapot előre ki kell csenegetni (ez jelen esetben 12 rugóba fájna)
- és ugyan kifizettetik veled ott helyben a 12 ropit, de bekötni csak egy hónapon belül jönnek
Hát bazmeg, ha már kifizetek 4 hónapot előre, akkor már ne csináljuk, hogy egy hónapig nincs TV-m. Ezzel az erővel a szüleim kérvényezhették volna megszületésem alkalmából is a listára vételt. Grrrrrrrrrrrr.

Na. Konyha újrainstallálva (ha nem említettem volna full szétázott a múlt héten egy renitens tömítés miatt), Szakmuki kifizetve. Végre. Nem kell több csap-, villany- és szekrényszerelési, parkettalerakási, csempeaplikálási, mittoménmijen esettanulmányt végighallgatnom. Egy genya vagyok.

Tegnap megnéztük ezt:



Két hétig masszívan ellenálltam, nem szeretem a Jim Carry-t, mert alapvetően egy ripacsnak tartom. Szóval eddig működött a szelíd terror (jesszus most kapok szívritmuszavart, asszem kicsit erős lett a reggeli kávé....).
Csomag minden héten bepróbálkozott vele, aztán azt néztük meg, amit én akartam. A pasim nem egy terrorista típus.
Tegnap viszont már égett a fejem, úgyhogy nagy levegőt vettem, és mondtam, ha ez a szíve vágya, nézzük meg.
És jó volt! Tényleg jó. A film alatt néha kaptam egy "ugye megmondtam?" pillantást és kurvajóvolt "igen, igazad volt" visszaüzenni.
És imádom, hogy ilyen. Hogy még egy dzsimkerrit is meg tud etetni velem, és imádom, hogy igaza van.


És ma nem megyek dolgozni, hanem elmegyek a nővéremmel függönyanyagot venni, mert még iskola sincs, reggel hívtak a tanulmányiról. Úgyhogy végre elintézek ezt-azt, beköttetem a TV-t is.

Zorka tövig rágta a lakás egyetlen növényét. Egy hete kaptam, szép volt. Rövid élet adatott neki... Azt hiszem, vagy sivatag maradunk, vagy megkérem a barátaimat, hogy ezentúl csak macskákra mérgező zöldeket hozzanak és magam is így teszek.

Zorka az ölemben ismerkedik a monitorral.
Egyelőre nem tudom neki elmagyarázni, hogy nem kaphatja el a kis ugráló izéket...
Lehet, hogy ha nem leszek itthon, nekiáll és könyvet ír.
A klaviatúrán mászkálás már remekül megy.

Hát ez megnyugtató.
Jó kis tesztek vannak itt, ajánlom mindenkinek, ha üres órákat kell eltölteni valahol.
A látszat ne tévesszen meg senkit, dolgozom. De holnap nem fogok.
A repiesemény istenien sikerült, a Tévedések vígjátékát viszont ne nézze meg senki, akinek hangyányi ízlése van. Rémisztően szar. Szegény Shakespeare forog a sírjában.
A pasim elvisz moziba meló után és nekem ez jó. Gyanús ez a sok jó.
Lécci lécci lécci...

Tájékoztatom a tisztelt előfizetőket, hogy van itthon gépem.
Már telepítettem zene-szerző programot (nem Mozart babérjaira török, hanem letöltök) és backgammont.
Ez utóbbin rögtön lejátszottam néhány partit, hetek óta nem volt hol játszani, amióta a munkahelyemből láger lett, és nem lehet semmit letölteni, illetve a játékoldalak is le vannak tiltva. Most kezdenek enyhülni az elvonási tüneteim.
Megyek készülődni, családi repiesemény van este, ahova a pasim is jön.
Végre lovag karján tipeghetek be....

Ja! És az apukám angoltanfolyamra jár (58 éves). Már tud számolni és betűzni. Büszke vagyok rá nagyon!

Megint itt a megálmodós időszak.
Néhány évente beköszönt egy-két hónap, amikor megálmodok dolgokat. Mondhatjátok, hogy baromság, mindenki azzal álmodik, ami foglalkoztatja, aztán egy-két ügy beüthet.
De ez más. Konkrét helyzeteket, érzéseket, hangulatokat álmodok. Aztán bejönnek, és állok, mint a Bálám szamara, hogy miafasz.
Be is szoktam parázni, nehogy valami katasztrófát álmodjak, és ráhozzam az emberiségre a hét csapást, vagy a fejemre a féltéglát.
Ugyanakkor vicces. A lényeg, hogy nem kell agyalni rajta reggel. Ha úgy van, hogy meg kell történnie, megtörténik. Ennyi fatalizmus engedtessék meg nekem.
Hátha ma a lottóötösről fogok álmodni...

Abban a házban lakom (már majdnem két hete), ahol Anya felnőtt. A nagyanyám 65 éve lakik ott.
Lakik egy néni az elsőn. Kertész néni már Anya legkorábbi emlékeiben is ősöreg volt, fehér hajjal állt a konyhájában, áradt a zsírszag, sült a ránotthús.
Kertész néni konyhaablaka előtt minden reggel elmegyek és minden reggel megkérdezi:
- Te most melyik vagy?
És nem arra gondol, hogy a négy unoka közül. Arra gondol, hogy az anyám vagyok, vagy én.
Néha azt gondolom, Kertész néni maga Yoda, örökké fog élni, de legalábbis nagyon sokáig, és, ha már ő maga időtlen, nem akarja követni a generáció váltásokat a családban. Anya vagy én, egyre megy neki, ugyanúgy örül, mert mi vagyunk az izékéék a harmadikról. Anyával még a nevünk is ugyanaz, neki tökmindegy, a fiatalabb vagy az idősebb, ugyanúgy derül fel az arca, bármelyikünket látja.
Egy módon lehet zavarba hozni, ha egyszerre jelenünk meg az ablaka alatt...

A pasim holnap lesz 30 éves. Nincs beparázva, de hajnali kettőkor 5 oldalas ímélt rittyentett az élet értelméről.
Imádom, amikor pasik nincsenek beszarva dolgoktól. Így könnyű segíteni is...

Zorka tegnap köhögőgörcsöt kapott, úgy beparáztam, hogy kihívtam mára Attila bácsi állatorvost. Lehet, hogy csak félrenyelt valamit, mert azóta nem köhög. Szoktak a macskák félrenyelni?

Anyáék megtekintették Gyöngyszemet, Apunak volt néhány remek ötlete. A mindent ráhagyok stratégiát követem, úgysem fog emlékezni, amikor legközelebb jön. Van internetem, ma elvileg kapok hozzá gépet is, és nyárig kölcsönbe televíziót. Ma megyek és megrendelem a kábelcsomagot. Hehe. Lassan összkomfort lesz. Hűtőm még mindig nincs.

Olyan szép lenne az élet, ha képes lennék rá, hogy egyszerűen kicsukjam azt a szartengert, amiben doglgozom. Napok óta gondolkozom azon, hogy tulajdonképpen örülnöm kéne: van munkahelyem, ergo kapok fizetést, de nincs munkám. Elvileg ez jó felállás. De sajnos egy maximalista és egy sztahanova szerelemgyermeke vagyok, és ez megnehezíti a felhőtlen örülést.
Mi több, sokkal inkább vagyok frusztrált, mint nem. Aki nem dolgozik, ne is egyék, tartja a mondás, és félek, az égi igazságszolgáltatás előbb-utóbb nyakoncsíp. Persze elég nehéz úgy produktínak lenni, hogy lefogják kezed-lábad.
Tegnap Csomag felajánlotta, hogy kölcsönad a csizmára, amit nincs pénzem megvenni. Azt mondta, majd szépen apránként törlesztem. Nemet ordítottam (amivel nem csak őt, de magamat is megleptem, mert tényleg kiabáltam). Egy hét együttjárás után azért meredek lenne, ha ő ruházna télire....
Munka kell. Sürgősen. Ha valaki tud egy helyet, ne habozzon, írjon levelet. Nem sértődöm meg, becsszó.

Szerencsére ma rájöttem, hogy a pasim kevésbbé tud írni, mint én. Ez megnyugtató, ha már százszor olyan okos. Legalább valamiben én vagyok a jobb:)

És előtör belőlem az állat.

Egy vállalat dolgozóinak valódi, maximális teljesítménye úgy mérhető, hogy megfigyeljük, milyen gyorsan futnak, ha a telephelyet bombatalálat éri. Itt az ideje egy gyorstesztnek.
Nagyjából ilyennek képzelem:

Tévedtem. Mégsem írok cikket.
Viszont nem vagyok meglepve. Az is valami.

Cikket írok! Én! Olyat, amit én találtam ki! Állítólag. Mármint állítólag megírhatom.
Szakmuki megőrült, fürdőskurva sztájlban nyomja.
- Lefogytam 8 kilót.
- Kivannak az idegeim.
- Nincs bőr az ujjbegyeimen.
Én meg a túlszociál fejemmel nem bírom neki azt mondani, hogy azér kapod a pénzed vazze.


Tegnap 10-ig dolgoztam még otthon, Csomag gépén, súlyos kísértések közepette. Ha az ember lányánál ott a pasija leptopja, hihetetlen akaraterő szükségeltetik, hogy ne kurkássza végig az összes könyvtárat, régi titkos szerelmeslevelek után kajtatva. Egy hősnő vagyok.


Jó volt egyedül lenni egy kicsit tegnap, bóklásztam Gyöngyszem két különböző termében, néha megtapiztam ezt-azt, nem álmodom-é, tényleg kész a lakás, ami egyben az otthonom.


Libegőzni akarok a hétvégén, lakberendezési áruháznak a környékére sem megyek egy évig, de legalábbis a héten nem. Akarok kis textil dolgokat, meg kell vennem szöget, hogy felrakjam a képiemet, meg keretet a régi kedvencnek, az előző teljesen eldeformálódott.


És Csomagnak és LB-nek pénteken van születésnapja, és hihetelen logisztikai bravúrt kell előadnom, ha meg akarom ünnepelni mind a kettőt. Hjaj.

Zorka ma beugrott a kádba miután fürödtem, és felitta a vizet, ami maradt benne. Fura egy macskám van. Majd keverek egy kis szappant a vizébe ezentúl....

A hétvégén majdnem statisztika lettem, úgyis, mint házi balesetek. A mosógépem akart az ölembe ugrani, miközben én a kád vízben henyéltem. Valami el van baszva rajta, centrifugálás közben úgy ugrál, mint a tinédzserek egy rokkendroll találkozón '70-ben. Meg kell bütykölni, különben egyszer emeletestül szakadunk az alattam lakó néni nyakába.

Reggel a blogger baszakodott, tiszta szerencse, igen ótvar kedvem volt, csúnya postot írtam. Egy része most is áll, de nem ismétlem meg. A hétvégén egy csomó javakkal gyarapodott Nomádia, már csak félnomád, igaz a hűtő hiánya fájó pont, de talán a héten.


Ja! A zikea policy-t azér elmesélem. Két hete rendeltük meg a konyhát, a korpuszokat elhoztuk akkor, az ajtók hiányoztak. Mondták megrendelik, szólnak, ha megérkezett. Pénteken jött a dísztávirat: átvehetjük a szajrét.
Kiautóztunk apáékkal, kifizettük, állunk sorba az árukiadónál, gurítanak is elénk egy helyre rakás ajtólapot, de a csavó félhalkan hozzáteszi, hogy kettő hiányzik. Persze ez már a láblejárás és a két órás pénztárnálsorbanállás után volt. Na akkor Anya feje eldurrant. Faszér mongyák, hogy megjött, ha nem? (persze nem ezekkel a szvakkal kérdezte ugyanezt) Erre makogás, hogy a számítógépes adatbázis meg a fizikai valójában létező árukészlet, meg a relativitás és a csillagok, nem is beszélve a virágokról a réten. Duma duma duma.
Anyu kihisztizett egy ingyen hazaszállítást, de a poén nem ez. A poén az, hogy akkor kezdhetsz újra sorbaállni, mert ilyenkor az az ikeapolicy, hogy visszaadják a pénzt, amit azért fizettél ki, amit nemtudtak odaadni. Érted? Ők basszák el, te állsz sorba. A reklamációnál. 3/4 órát. Ha nem állsz sorba, úgy veszik, nem kéred, ami nem jött meg. Hö.
És az ember nem kapjon agyvérzést.

Oké, bocs.
Elengedtem magam. De tényleg rohadtul elegem van.

Sebaj, ma este bulicska Nyulianyunál, és aztán egy napig nem jövök be ide. Az is valami.
Most pedig megyek beszélgetni, a pasim is ott lesz. Szigorú szabályokat fektettünk le, szakmai nyilvánosság előtt nem járunk.
Vicces lesz.
Ja! És megjött a konyhaajtó! Holnap megyünk érte, és remélem valaki jól összerakja.

És amikor már úgy állsz neki baszki, hogy nem tudod megcsinálni.
De nem azért, mert béna vagy, későn/nem jutott eszedbe, nem bazmeg.
Azért, mert hiába adod le azt a kurva hetitervet múlt pénteken, és hiába basztatod őket egész héten, hogy miafasz van vele, és nem mondanak semmit, hanem baszki péntek déli egykor hozza ide, hogy akkor ezt még ma.
Ki a véreres lófaszt lehet utolérni ebben az országban péntek délután bazmeg?!?!
És ezt te nem tudod, ha egyszer eltöltöttél 10 évet a szakmában?!?!
És megint ki lesz a béna, lusta, lúzer kirúgnivaló?!
Gyűlölöm ezt a kibaszott cirkuszt.

Piacra fogok járni.
Reggel meló végett mentünk a Lehelre és belezúgtam a fílinbe. Imádom a szagokat, a nyüzsit, hogy minden ott van egyszerre, de válogathatsz is, megfoghatod, alkudhatsz, ilyesmi. Felülkerekedett bennem a soha nem volt háziasszony.
Már láttam magam kiskötényben a tűzhely előtt. Höhö.
Én, meg a tűzhely! Baszki ma reggel egy kis füles edényben forraltam vizet a neszkávémhoz, mert egy napba telt, mire rájöttem, hogy csinálhatok kávét vízforraló nélkül.

Nyilván sosem lesz belőlem hajnali piarcajáró, de a hétvégi bevásárlást tényleg el lehetne ott intézni, főleg, hogy klasszisokkal olcsóbb, mint a rócsild, meg a szmecs.
És hangulata is van, békebeli. Olyan, mint a forraltbor.

Má most nemazér, de a fidesz úgy viselkedik, mint valami sértődött fürdőskurva.
Nem szavaznak, kivonulnak, nem fogadják el, stb., stb., stb.
Mizistennek ülnek a Parlamentben? Ahhoz nem kell képvislőcsoport, hogy ne legyenek ott. Nem?
Nem megszavazni meg nem részt venni úgy is lehet, hogy nem indulnak a választásokon. Csomó lóvét spórolhatnának.
Plusz újabban a max. érvrendszer, amivel elő bírnak állni, az a teanyád. Régen legalább szórakoztató baromságokat találtak ki. Régi szép idők.