naivdiva

Volt egyszer egy kislány, aki azt gondolta, ha nagy lesz, okos emberekkel fog együtt dolgozni, akikre felnézhet és akiktől sokat tanulhat, hogy egyszer majd ő is okos legyen.
A kislány felnőtt, egyetemre ment, el kezdett dolgozni, és kezdte úgy érezni nem minden felnőtt okos, sőt vannak kifejezetten buta felnőttek is. A kislány töretlen lelkesedéssel dolgozott, hogy mégjobb legyen és a nem anniyra buta felnőttek észrevegyék, hogy ő az okosodni vágyók táborát gyarapítja. Egy ideig ment szépen minden, a kislány okosodott, sokat olvasott, beszélgetett okos felnőtekkel meg az okos barátaival és azt hitte, hogy a kevésbé buta felnőttek (vö: munkáltató) értékelik az ő gyarapodó szellemi értékeit, nyiladozó elméjét, éleslátását, kreativitását, meg csupa ilyen bolondos dolgot, amiről a kislányok azt hiszik, hogy fontos.
A kislánynak egy szép napon az orrára koppintottak: mit képzelsz bazmeg?! Okosan, jól, szépen?! Takarodsz a sarokba?
A kislány kibőgte magát a női vécében, eldöntötte, hogy soha többet nem dolgozik faszkalapoknak, inkább megírja a csillagmesés könyvét és világhírű író lesz, vagy éhenhal, esetleg keres egy normális munkahelyet.
Egy naiv kislány történetét hallottátok gyerekek. Vigyázzatok, nehogy naiv felnőtt legyen belőletek! Jóéjszakát.

Tőlem ma ne várjon senki semmi konstruktívat. Kaptam egy ajánlatot, amire egyet lehet mondani és az nem az, hogy köszi, igen. Még annyi gerinc se volt bennük, hogy kirúgjanak. Szarabb fizetésért klasszisokkal szarabb meló. Ennyit erről.
Hogy miből fogom eltartani magam meg a macskát, azt nem tudom. Rossz szakmát választottam?

A BÜDÖS KURVA ANNNYUKAT.
Remélem érthető voltam.
 

Valaki megdobna egy csipaeltávolító készülékkel? Már két kávét is ittam, de csak a gyomrom fáj tőle, fel nem ébredtem.
Naggyon korai volt a kelés máma, voltunk festéken venni. Sikerült, okkert meg pirosat. Alig várom, hogy lássam az összhatást! Azt', ha ronda, festetek újra. De nem lesz ronda. Szép lesz.
Talán mára elkotródott a tegnap délutáni szörny, jót tett a kávézás Nyulinál, meg a kártya este. Szeretem ezeket az összeröffenéseket - oltári hangzavar, mindenki egyszerre beszél mindenkivel, telefonon, ordít a zene, a házigazda a macskájával, kiborul a kávé stb., stb., érzem, hogy élek.
Zsófi eszelős tempóban gömböjödik (elipszilon?), kiváncsi vagyok, hova bír még nőni novemberig....
Most pedig megmondják nekem (nekünk) a frankót melóügyben. Folyt. köv.

Most küldött Bank kedves levelet, hogy akarjak hitelkártyát, mert nekem azt lehet, csinálnak ingyér', ráadásul dombornyomott. (Én meg hangultnyomott vagyok hehehehe.) Megállapították jól, hogy havi 200 rugeszt hitelezgetnének nekem. Előtte persze felhívtak, telefonon akarta a csaj a nyakmba sózni a cuccot.
Mondtam: Nem (hozzátéve, kösz, mert Naiv udvarias)
Ő: Küldök tájékozatót, a jövő héten visszatérünk rá. (Értve ez alatt, hogy küld tájékoztatót és zaklat a jövő héten)
Mondtam: Jó.
Én barom áttanulmányoztam a tájékoztatót, attól függetlenül, hogy nekem kész életveszély lenne egy ilyen project, tutira elkölteném a keretösszeget és soha a büdös életben nem tudnám visszaköhögni.
THM.: 35 százalék.
Leszakad a lépem a röhögéstől.

Jajjj. Megint kezd rámjönni a világból kirohanhatnék. Próbálom fékentartani magam, mert nem akarok még egy ámokolós paraidőszakot, erre a nyárra már elég volt.
A következőkkel zabolázom felbojdult gondolataimat:
- mingyár kész Gyöngyszem
- majd jól beköltözöm Zorkával
- egyedül is le lehet élni egy életet (csak minek?)
- ne dögöljön meg a szomszéd tehene
- rossz vagyok, rossz, rossz, rossz
Remélem mingyár jól elszégyenlem magam és észheztérek.

Ma dolgoztam, jól. Az is valami. Holnap reggel veszünk festéket Apával, mert Szakmuki elkezdi festeni Göngyszemet. Az is valami. Egész hétvégén itt fogok punnyadni egyedül. Az is valami.
Utálom ezt. Monnyon le minden rohadt családos, vagy valaki mondasson le engem, vagy valami legyen már, mert ez így nem jó. Legyen jó. A rossz monnyon le!!!!!!!!
Doktorúr! Doktorúr! Beműtene egy rózsaszínlátó szemüveget a fejembe? Kösz.

Tudom, tudom, hogy ez az alja, de akkor is.

I never bought a Lotto ticket                    
I never parked in anyone's space
The banks feel like cathedrals
I guess casinos took their place
Love, come on down
Don't wake her, she'll come around

Chance is a kind of religion
Where you're damned for plain hard luck
I never did see that movie
I never did read that book
Love, come on down
Let my numbers come around

U2 - POP - The Playboy Mansion

 

Jajj, már megint kiöntjük a fürdővízzel a gyereket. Borzasztó, ami Kecskeméten történt, és az is elkeserítő, ahogy rögtön sárdoblásába kezdtek az érintettek. Nem az emberi élet szentsége számít, hanem, hogy ki vigye el a balhét.
Egyrészt nem vágom, hogy Kolompár honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy az orvosi szakvélemény előtt közlje, hogy szerinte megfulladt a fiú. Szerintem meg a holnap 6:50-kor, a II.Női Klinikán születendő gyermeknek hat lábujja lesz a bal lábán. Egykutya. Kolompárnak nincs orvosi végzettsége legjobb tudomásom szerint, nem volt jelen az üldözésnél, fingja sem lehet, hogy halt meg az a srác. Ugyanúgy prejudikál, mint az aki minden romát bűnözőnek tart. És ez az Örszágos Cigány Önkormányzat elnökétől baromi nagy melléllépés. Megértem az emocionális hátterét a dolognak, mert tényleg szörnyű, de előre gyilkosnak nyilvánítani egy rendőrt, nem megoldás.
Osztozzon  a család fájdalmában, sürgesse az ügy mielőbbi kivizsgálását, és adjon meg ehhez minden segítséget. Ezt teheti.
A rendőrség meg azt teheti, hogy nem hagy támadási felületet, és nem ver meg boldog-boldogtalant a kihallgatásokon, nem büdös cigányoz, és nem visz be senkit csak azért mert roma és gyanúsan lődörög valahol.
Ha pedig ilyen tragédia történik nem azt nyilatkozza  a kriminológus a mai Népszabiban, hogy "ez is egy szakma, nem kell mindenkinek mindehez értenie" - hozzátéve, hogy a rendőrnek tudnia kell uralni a saját maga által alkalmazott erőszakot. Hja.

Miaio - Ennyit mondott Zorka a második szurinál. Tegnap kapott kettőt, két hét múlva még kettőt. Doktorbácsi szerint rém eredeti és makk egészséges a csaj. Az oltási könyvébe színnek az került, hogy kék :)) Egy Lószerafin macskában. Hehhe.
Egyáltalán nem volt beszarva a dokitól, eleve rohan az ajtóhoz, ha jön valaki, és ott téblábol. Tenap istenien elszórakoztak A. bátyjának kutyájával, aki egy németjuhász-valami keverék, tehát alig nagyobb, mint az én kéthónapos, tízdekás, denevérfülű macskám.
A kutya mindenáron játszani akart, Zorka meg mindenáron le akarta rázni, olyan helyekre bújt be, ahova nekem a kezem se fér, és, ha az eb nagyon nem adta fel, oda-oda pofozott egyet - "nemérted, hogy túl nagy vagy nekem?!" stílben. De a kutya nem értette, úgyhogy időnként sírva jött panaszkodni, hogy a kis dög nem hajlandó vele hüjülni.
Olyan jó dolgok az állatok.
Sokkal jobbak, mint emberek.

Zorka ma megkapja az oltásait. Utálni fog érte...
Meló nuku, uborkánál is uborkább szezon van és még csak úgy sem tudok csinálni, mint aki dolgozik. Most küldtem el 3.0-nak az interjút és muszáj megvárnom amíg visszajelez, hogy tovább szöszmötölhessek vele.
Utálom ezt a semmittevést basztik.
Rosszat tesz az amúgy szárnyaló önbecsülésemnek.

Ja! Átmentem a számítógépes vizsgán. Muhhaha.

A változatosság kedvéért behalt a szisztem bent, már két postom szállt el a nagy büdös cyber-térbe. Ezúton csatlakozom M.-hez: az informatika monnyon le!
Szóval.
Tegnap Marcy-val vacsoráztam, aki két évet húzott le Grúziában a Békehadtesttel, tanárként. Respect.
Épp azt fejtegettem,amikor elszállt a gép, hogy mennyire durva dolgokat mesélt. Ott gyakran még mindig úgy szereznek feleséget a hím egyedek, hogy frankón 17-18 éves lányokat rabolnak el a nyílt utcán, aztán soha többet nem engedik őket vissza a családjukhoz. Ezzel együtt, ahogy Marcy mondta: the best thing a woman can do is to get married. Anélkül még kevesebb az esély a túlélésre.
Minden tiszteletem az övé, és a hozzá hasonlóké, akik fizetés nélkül, hihetetlen körülmények között (ő egy ideig huszadmagával lakott egy kis házban, no water, no electricity) fáradoznak az emberiség megmentésén.
Én túl gyáva, kényelmes, urbanizált, mittomén mi vagyok ehhez.
A legszembetűnőbb változás azonban az, hogy beszűkült amerikaiból igazi kozmopolita lett, nyílt gondolkodással, szociális érzékenységgel. Például annak örül a legjobban a hazatérés kapcsán, hogy otthon lesz a választásokkor, és Bokor Gyuri ellen szavazhat.

Jesszus, lefordulok a székről. Nem lehetne, hogy az időjárás viszontagságos mivoltára való tekintettel haza lehessen menni? Bealszom helyben.
Persze a munkamegmaradásról még mindig egy szó se. Állítólag ezen a héten. Ezt ígérgetik két hete. Ami késik nem múlik, nem vagyok ideges, fő a nyugalom, százévig élek én, ha így folytatom.
És végre kifejteném régóta gyűlő utálatomat egy bizonyos pecók kultúrájával foglalkozó havilap iránt, amelynek nevét most nem írom le. Rühellem, ahogy irtó ügyesen megmutatják minden számban, hogy kell 150 négyzetmétert ugyanennyi millából berendezni. Mi lesz azokkal a nyomorultakkal, akiknek csak harmincvalahány m2 jut, és mégsokkal kevesebb milló arra, hogy lakható kérót varázsoljanak maguknak? Nem lehetne majd egyszer a nyomorgó milliókat is ellátni néhány hasznos tanáccsal, vagy neadjisten poénos ötlettel? Vagy akkor kerüljön 4500 HUF-ba az újság, és akkor csak unatkozó milliomosfeleségek veszik majd meg, akik ráérő idejükben heccből lakásvásárolgatnak és azt lakberendezkedik. Arohattélet.

Napok óta Frankie-t hallgatok. Pontosabban a 80. születésnapján (vagy nagyjából akkor) adott koncertjének felvételét. Vicces, mennyire hallatszik a hangján, hogy megöregedett. Én mégis ezt a felvételt szeretem a legjobban, az a kis reszelős felhang csak még sármosabbá teszi.
Egyébként meg egy igazi bájgúnár volt az öreg:

 

Back in work. :(
És welcome Jack!
Még az a mázli, hogy kifogtam szabinak az idei egyetlen normális nyári hetet. Hehehe.
Remélem azért a Szigeten is jó idő lesz.
És most ennyi.

Szombat délután elhoztam a macskát. A.-val kocsiba pattantunk, irány a puszta, és hosszas autózás után megérkeztünk a helyisébe, mely M-éknek, következésképp szomszédaiknak is otthont ad. Mint az közismert, szomszédéknál látott napvilágot Zorka cica, aki Gyöngyszem úrnője kell, hogy legyen.
Zorka a legstrammabb cicacsaj ever, ugyanis a másfél órás autóút alatt egy nyikkantás sem hagyta el a száját, ellenben békésen aludt, majd A.-éknál (ahol átmeneti otthonra lelt, míg Gyöngyszem elkészül) irdatlan szőrbozolással, fújással és óbégatással védte meg magát az öt nagytól. Mármint macskától. Két óra ott-tartózkodás után a bentlakó magabiztosságával boríott magára egy fényképet, és bóklászott jobbra-balra. Reggel az egyik szelídebb őshonost konkrétan elzavarta a kaja mellől, hogy így jusson némi potyarepetához. Vagány csajszit sikerült beszerezni na. Alig várom, hogy együtt lakjunk:)

Ma pediglen A. pasijának volt meglepetés piknik-partyja a Margit Szigeten, ahova kb. 15-en vonultunk ki plédestül, magnóstul, rollerestül, parfétortástul. Régen szórakoztam ilyen jól, igazi békebeli hangulat, tollaslabda, gyerekzsivaj, kutyaugatás, szansájn, dídzsé, napszemüveg.
Az idillt csak egy enyhén exibicionista harcművészetes-izés trió zavarta meg, akik pont ott viccelődtek a formagyakorlataikkal, ahol a srécok fociztak. Félreértés ne essék, semmi bajom a harcművészetekkel, de az azért kissé röhejes, amikor két csávó meg egy csaj szigorú fekete póló-szürke nagdág szettben, vezényszóra ül fel a margitszigeti nagyréten, majd a gyakorlatok végeztével nyílt színen öltöznek vissza civilbe.
Kifelé sétálva ABBÁ-t ordíttatott a társaság a hordozható magnón, amit sajnos nekem kellett hordozni, bár tulajdonképpen még az is vicces volt.
És holnap megyek és meglátogatom Zorkát, akiről majd képet is mutatok, ha letöltöttem a gépről, becsszó.

 

Tegnap éjjel egy teljesen váratlan és nem kevésbbé pszichedelikus medencés bulin söpörtünk át, mint szélvész A.-ékkal. Az úgy volt, hogy megbeszélődtünk A.-val, hogy talkozunk, aztán a randi előtt nem sokkal felhívott, hogy a pasija már lebeszélte ezt a kerti mulatságot, menjünk oda. Nálam tökvéletlenül volt fürdőruha, rábólintottam.
A buli BérHerceg egyik haverjánál volt, Bivalybasznádon. Najó nem, de kurva messze az én fogalmaim szerint belvárosnak nevezett szektortól. Szerncsére autóval mentünk.
Ott először a srác gyorsan körbevezetett minket a kb 200 millából épült, ámde rém ízléstelen házon - ocsmány csempék, kis izé-bizék mindenhol, lcd kijelzős kocsifelhajtó-figyelő szisztem, sehol egy meghitt zug stb. - aztán bevetettük magunkat a habokba.
Enyhe kárörömmel konstatáltam a BérHerceg arcára kiülő bárgyú kifejezést,amikor meglátott fürdőruhában. Hát igen kisfiam...
Rajtunk kívül tartózkodott a társaságban két angol, egy amerikai meg még egy magyar srác, akinek az angoltudása frenetikus volt, mintegy háromésfél percig őőőőő-zött mire eszébe jutott a szó: square.
Aztán nagyon gyorsan megköszöntük a vendéglátást és elviharzottunk A.-ék két másik haverjáért, akikkel irány a Kulti, ott még elücsörögtünk. Fél egy körül mondtam be az unalmast, mivel Hugiból nem lehetett telefonon kiszedni egy ép mondatot sem arra vonatkozóan, hogy mi a prog., és amikor egynél több pár társaságában vagyok előbb-utóbb belémáll a para és muszáj lelépnem. Így történt tegnap is. Hívtam egy taxit és hazafelé arról álmodoztam, hogy majd egyszer lesz valaki, akinek ilyenor elkezdhetek fejhangon nyavajogni, hogy mennyünkmárhaza.

Újabb adalék a Kassziopeia sztorihoz. Nagyon ráérek.....

 
Cepheusz király és hiú felesége, Kassziopeia etiópiai uralkodók voltak. Az õ lányuk volt a gyönyörûséges Androméda, akinek anyja hiúsága miatt kellett bűnhõdnie. Történt ugyanis, hogy Kassziopeiának fejébe szállt a dicsõség és - valljuk be, hogy nem minden ok nélkül - azt kezdte hangoztatni, hogy õ a legszebb nõ a világon, szépségben még Nereusz tengeristen leányain, a Nereidákon is túltesz. Mikor a nimfák fülébe jutott Kassziopeia hallatlan kérkedése, bepanaszolták õt Poszeidonnál, a tengeristennél, aki éktelen haragjában egy tengeri szörnyet küldött Cepheusz országának elpusztítására. Ez volt a Cet. Cepheusz a jósok szerint a bajt csak úgy kerülheti el, ha leányát, az ártatlan Andromédát martalékul dobja a tengeri szörnynek. A király, megfogadva a tanácsot, odaláncolta leányát (az androméda jelentése: megláncolt) egy tengerparti sziklához és tétlenül várta az eseményeket. Ám Androméda - és azt hiszem, mindannyiunk - nagy szerencséjére éppen arra repült szárnyas lován, a Pegazuson Perszeusz, a hõs, aki a legyõzhetetlennek hitt, undorító Medúzát is legyõzte. Perszeusz és a Cet között ádáz küzdelem kezdõdött, amelyben végül is úgy gyõzött Perszeusz, hogy elõvette tarisznyájából a levágott Gorgó-fejet, amelynek látványától a tengeri szörny azonnal kõvé dermedt. Perszeusz a jól bevált módszert másodszor is alkalmazta: a levágott fejet Androméda korábbi kérõjének, Phineusznak is felmutatta, s a hatás itt sem maradt el... Perszeusz és Androméda a lakodalom után Argoszba ment, ahol Perszeusz király lett, Androméda pedig számos gyermeket szült neki. A görög mesében csak az a különös, hogy Poszeidon Kassziopeia hiúságáért az országot, majd Andromédát akarta megbüntetni, õt magát nem. A gyáva szülõk haláluk után az égre kerültek, ott ragyognak csillagaik a Tejút sávjának közelében.

 
Figyelem! A mai kép giccsparádé, de jobbat nem találtam.

Egyetértek az eszmefuttatással, de ki is egészítenem egyben, szokásos vesszőparipámmal. (Képzavar?)
Mert persze minden idők leglúzerebb kormánya már megint dalolva sétált bele a maga ásta gödörbe, de ne csináljunk úgy, mintha lúzerségük szerethetővé tenné őket.
Kevés undorítóbb dolgot tehet egy politikus (több politikus), mint, hogy kipécézi a gyerekeket, tesz velük valami jót, aztán megveregeti a saját vállát.
Mint tudjuk, gyerekkel, kiskutyával és piros autóval bármit el lehet adni. Ezt a politikusok is tudják. A kiskutya és a piros autó nehezen bevethető a hazai nyilvánosság esetében (bár láttam én már Gyurcsány Ferkót bagollyal a karján bohóckodni), ígyaztán valahogy folyton a kiskorú lakosság kerül elő a kalapból.
A gyereknek fogalma sincs, hogy a bácsi, akitől szgépet kapott, politikusbácsi, egyszerűen örül mindennek, ami új, és aztán persze a híradóban vigyorog ezerrel, a politikusbácsi pedig kidülleszti a mellét: lám, ezt én tettem. Az üzenet? Ha a gyerek boldog, a szülő is boldog. Ha a gyerekkel jót teszek, veletek is jót teszek. Ami akár lehet igaz is.
De nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy a kisgyerek ugyanígy örülne akkor is, ha nem kakaóálló PC-t, hanem új készlet zsírkrétát kapna, tehát, a dolog kampányhatékonysága elérhető lenne sokkal kevesebb adófizetői garasból. Plusz nekem ne magyarázza egy politikus se, hogy egész éjjel ébren forgolódik: mit vegyek ma a XVII. kerületi 51. sz. ovi látogatóinak. Ráadásul, hogy nem a winchester a legnagyobb hiánycikk a hazai óvodákban az is biztos. Tutira van jónéhány ovi, ahol nincs rendes játékcucc, festékkészlet, elég dadus sztb., stb.
Akkor inkább üljön oda valamelyik, töltsön el velük egy napot és akkor dülessze a mellét, ha a próbanap végére egyszer sem ordított, egyik kölyöknek sem plezúros a térde, és nem szaladtak előle az ötödik órában hüppögve a sarokba.

Hogy nálunk állandóan történik valami! Egyszer, amikor még nem voltam öreg és csúnya és buta, hanem fiatal és szép és okos, szóval, nagyon rég, kb. 8 évvel ezelőtt, lakott nálunk egy amerikai lány. Nagyon kedves lányzó volt. Nos, Marcy Európai körútra indult, és of course útba ejt minket is. Erről jóelőre tájékoztatta a családot, május környékén írt egy emilt, hogy majd valamikor júliusban jön. Aztán legközelebb az éjjel írt anyának, hogy na akkor ma érkezik, de accidently nincs szállása.
Nálunk annyira nem fér el, mert persze csatolódott hozzá egy barátnő is, ennyi ágyunk meg nincsen. Ellenben vannak nagyon kedves és jófej barátaink, mint M., aki rendelkezésre bocsátja alighasznált pecóját. Huhh.
Ezúton is mégegyszeris köszönjük.
Kívácsian várom a további bonyodalmakat.

És vicces volt az exiskolám udvarán ásványvizet szürcsölgetni tegnap. Hugi fején is láttam a hüje "most mi van" vigyort, amikor befutott. Persze találkoztam exosztálytárssal is, aki odajött borzongani.
Szerintem gyakran ellátogatok majd oda, olyan otthonos, vagy meghitt, vagy mi. Imádtam odajárni iskolába.

Csakazért is próbálkozom. Ma még elszórakozgatok ezzel, de megígérem, hogy holnaptól megint jókislány leszek.
Szóval, íme az all times favourite, a best ever: Mario Vargas Llosa. Isten hozta, Mester!

 

Kedvenc virágom. Köszi, kösz, köszi M.!!! Ezentúl elárasztom a világot képekkel is. Hehehehehe.

Mér nem tudok én úgy barnulni, hogy utána ne legyek tele pici, piros pöttyökkel? He? Egy merő viszketés vagyok, ami sokat levon a gyorsan szerzett cserzett bőrszín értékéből. Tegnap voltam uszodában, nem kíméltem magam, napozás, teljes erőbedobással egytől négyig. A bőrgyógyászom ajánlására... Welcome helyes kis napkiütések! Merre jártatok tavaly nyár óta? És miért nem maradtatok ott?!
Én nem bírok máskor napozni, mert nem kelek hajnalban azért, hogy ne érjenek a mettoménmilyen sugarak, a késő délutáni nap meg már halottnak a csók.
Egyébként kint aludtam M.-éknél, sütögettünk, beszívtunk, aztán csak bámultuk a csillagokat óraszám. M. pasija majdnem megmutatta, hol a Cassiopeia, de én elvesztem útközben, asszem a "na ésakkor most ugorjatok egy nagyot, kábé balra a Göncöl tengelyéhez képest"-nél. M. persze megtalálta, de ő hozzá van szokva a pasija instrukcióihoz. Láttunk hullócsillagot, többet is, aztán összevesztünk egy-egy fényes izé megjelenésekor, hogy akkor az most műhold, vagy repülő, vagy űrszemét, vagy ki és mit haluzik.
Istenien szórakoztunk, én régen nem érzetem ezt a porszemséget, mert ritkán bambulok félórákat mereven az égre, pedig csak ilyenkor érzni az ember, hogy tulajdonképp mennyire semmi jelentősége semminek itt lent, amikor az ott kint olyan nagyon végtelen.
És ma nem csinálok mostmár aztán tényleg semmit, törjön le a kezem, ha dolgzoni merek! Tegnap felvettem 3.0-át, tegnapelőtt meg megírtam 2.0-át. Szép kis szabadság....
Na, megyek, megiszom a kávémat.

 

Ha valaki egyszer megkérdezné, hogy miért ragaszkodom Közép-Kelet-Európához, és nyomós, érthető indokot kellene találnom, az egyik bizonyosan az lenne:
mert csak itt fordulhat elő, hogy az épület, ahol öt évvel ezelőtt középfokú tanulmányaimat végeztem, ma egy kocsmának ad otthont.
És valaki parancsoljon rám könyörgöm, hogy írjam meg 2.0-át, mert mingyár irdatlan csúszásban leszek, és azt utálom és frusztrált leszek tőle és elbaszom a saját szabim.
Este megírom. Komolyan.
 

Megkezdtem a szabadságot, stílszerűen lezúztam a Balatonra Hugiékkal.
Olyan színem van, mint máskor egy hét tengerpartozás után - nyilván a pigmentjeim is tisztában vannak vele, hogy az idén csak erre telik.
Igazi Balaton fílinget rittyentettem magamnak - ami persze a Balatonon nem nehéz - hekk, koviubi, starndröplabda, német túristák. Azért, hogy Siófok mekkora proletár birodalom! Tudom, hogy én meg egy elkényeztetett sznob **csa vagyok, de akkor is. Rohangál a sok Jürgen meg Józsi, a szemetet véletlenül se kívánják megóvni a gravitáció hatásaitól, hogy a másik szájába dugott 45-ös lábakról már ne is beszéljek.
Aztán irány haza, rövid kergetőzés után találka A.-val, sok kajtatás és eltévdés után Szóda kert. A kajtatás azért, mert a Szimplába indultunk, ami elköltözött tavaly óta, idén meg még nem volt egyikünk sem.
Persze rögtön belefutottunk néhány ismerősbe, akikbe nem kellett volna, de úgy tűnt, ők sem erőltetnék a dolgot: fej elfordít, nem köszön. Mármint az ismerősök. Naiv ennél sokkal szofisztikáltabb, ugye.
Olyan nagyon jó nem dolgozni egy kicsit. Hét végére valószínűleg már megőrülök majd a sok szabadidőtől.

Ha így folytatom száztíz kiló leszek hamarost. Egész nap tömtük a fejünket.
A probléma sajnos többrétű.
Unokatesó van rossz hatással a táplálkozási szokásaimra, ő ugyanis 45 kg vasággyal és mostanában szent esküt tett, hogy feltornázza magát 50-re. Ígyaztán reggeltől estig eszik, egész pontosan folyamatosan nyammog valamin. Ez önmagában nem vezetne kilóim gyarapodásához, de Unokatesó vasárnaponként nálunk időzik, hűen a családi alapelvekhez, itt töltekezik úgy lelekileg, mint gyomorilag hétről hétre.
Az ember meg nem hagyhatja szegény csajszit magában rágogni, ugye.
Bele se merek gondolni a máma bevitt kalóriák számosságába, de az biztos, hogy altató helyett (amire sose volt szükségem) egy dipankrinnal térek nyugovóra.
Közvetlenül miután kigyönyörködtem magam W.S. mellizomzatában, aki ma vámpírként zsongatja a női idegeket.

A buli LB-nél istenien sikerült, halálra zabáltuk és röhögtük magunkat. Ennek - és az elfogyasztott alkoholmennyiségnek - megfelelően ma reggel dupla hullának éreztem magam, nem mellesleg Hugi és Unokatesó is, akik szintén jelenlétükkel emelték az est fényét.
Hugi annyira kész volt, hogy úton hazafelé egy plüssbárány segítségével hagyta felszínre törni ötéves énjét (ami pont annyira súlyos volt, mint az emlékeimben élő kiskorú Hugi), én annyira kész voltam, hogy vinnyogva fetrengtem a röhögéstől a hátsó ülésen, a pasija meg szánalomból (vagy végső elkeseredettségében?) beszállt a buliba, úgyhogy a Váci úttól a bárány vezetett hazáig, és időnként bemutatott a mellettünk elhaladóknak, magyarán bábszínházat játszottunk mintegy fél órátn keresztül.
Jó móka volt.
Ma családi összeröffenés van nálunk - épp csak meglógtam pötyögni néhány sort. A kutya teljes extázisban, többször majdnem felborította a kerti asztalt, amihez persze nem kell különösebben megerőltetnie magát, elég, ha alákúszik, aztán elindul.
Mérhetetlen jóérzéssel tölt el a tudat, hogy most egy hétig nem dolgozom. Holnap indul a semmitevés, LB-vel közszemlére tesszük habtestünket valamelyik strandon, és az jó lesz nekünk.
 

Van vajon nyálasabb dolog, mint a levendula körül kergetőző pillangók?
Summer holyday:)))
Ma LB-nél lesz hiperparty, mert LB a legokosabb, ügyesebb LB és tegnap kapott isteni jó munkát.

Teljes rabszolgamunka ez a blogírás. Lázadok.
Befejeztem az első rektori interjút, Rektor 1.0 nagyjából nulla változtatással küldte vissza. Ügyes Naiv, okos Naiv!
Voltam reggel Rektor 2.0-nál. Én nem vágom, hogy az istenbe szavazta meg a Rektori Konferencia a törvénytervezetet, mert most mindegyik fikázza.
Persze elétrő részei miatt lázadoznak, de ez teljsen normális, más kell mondjuk egy bölcsészkarnak, mint egy nemzetközi közgazdász képzést bonyolítónak.
De azért furcsa. Tény, hogy a közös európai felőoktatási térséghez való csatlakozás nem kívánságműsor, jött az EU csatlakozással, mint a cukrászdanyitás Bécsben és nyilván valahogy ezt itthon is jogszabályba kell foglalni. Az is tény, hogy valamit kezdeni kell az itthoni képzéssel, ami egy őskövület, különben nem jön ide egy darab hallgató se, sőt, a magyar ifjak is külföldre távoznak (amint megtanulnak legalább egy nyelvet a sajátjukon kívül).
De, ha az egész cuccot utálja az összes egyetemi vezető, igencsak nehézkes lesz az átállás.
Eddig csak kettővel beszéltem bővebben a témáról, de mind a kettő vérig van sértve valamiért. Ergo, ott fognak betartani a kormánynak, ahol épp fogást találnak.
Vagy lovagok lesznek, és ha már egyszer elfogadták, nem köpnek a levesbe. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Nos. Egy óra múlva kiveszem az egyheti eltáv.-ot. Szokás szerint ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogok dolgozni a jövő héten, mert meg kell írnom 2.0-át és fel kell vennem és meg kell írnom 3.0-át, de talán a kettőre együtt max egy napom megy majd el.
Tervem a következő: nem csinálok semmit. Kreatív vagyok, ugye?
Strandolni fogok, meg olvasni meg aludni és az őrületbe kergetem Szakmukit, mert naponta fel fogok rohangálni magamhoz, tudatosítandó, hogy mostmár aztán húzzon bele. Ez lesz.
Még az is lehet, hogy megkezdem a szortírozást a költözködésre, mert akkor majd egy hétvégényi időm lesz összepakolni és átcuccolni. Az pedig rémületesen kevés, ha a cuccaim mennyiségét és az esetleges kidobásukkal járó döntés súlyát tekintem.
Persze az is lehet, hogy a jövő héten avanzsálok munkanélkülivé, ami természetesen teljesen más megvilágításba helyezi majd a dolgokat. Neverending holyday.
Naiv el.

Tegnap felhívott Ficsúr (emlékeztető: Ficsúr a roma vonalon munkakapcsolat, mitöbb, informátor). Azonnal és sürgősen meg kell beszélnünk ezt-meg azt a programot.
Nemértem, mi van, mert a szervezettől, ahol eddig dolgozott, eljött egy hónapja, a kormánynak meg még nem dolgozik, legalábbis ezt állítja.
Anyway. Holnap bejön hozzám, hogy megbeszéljük. Olyan lelkes volt, hogy nem volt szívem szólni neki, hogy lehet, hogy tök fölöslegesen csöpögteti nekem az infot, mert már nem lesz hol megírnom.
És ÉN rettegek vazze. Akinek informátora van! Hát kinek van itt informátora?! Pláne olyan, aki magától jelentkezik, ha esemény van?!

Ma nyugi van. Asszem lassan mindenki csendes apátiába süllyed. Már csak azt várom, mikor kerülünk át a katatón fázisba.
Ha a mocskoknak mázlija lesz a katatóniában csak ülünk majd a gépek előtt és pötyögünk, pötyögünk, pötyögünk...

Nem értem miért mutat mindegyik számláló berendezés már látogatottságot.... Majd M. elmagyarázza.

Hulla fáradt vagyok, de holnap még be kell fejeznem az egyik rektori interjút, és fel kell vennem egy másikat. Ez utóbbit 1/2 9-kor. Bele se merek gondolni egyelőre, hogy ehhez hánykor kell kelnem. Nagyon korán.

Jaj úgy szeretnék egy széles férfivállat, hogy azon sóhajtozzak. A vinyó nem túl együttérző....

Na megjöttem. Tegnap mégse bőgtem ki magam, ellenben egész este zabáltam, lelki nyomorodottségomat kompenzálandó.
Ma már nyilván három kilóval több vagyok, de szerencsére sose mérem magam.
Reggel láttam egy nőt a villamoson, aki egy "I Love Shopping" feliratú szatyorral indult neki a mai napnak...
És elgondolkoztam a buszmegállóban - ahol röpke fél órát töltöttem a BKV jóvoltából - , hogy mennyivel jobb volt, amikor 16 évesen szakadt farmeros, zilált hajú macsókról álmodoztam, és fogalmam sem volt, hogy mi az a munkanélküliség, meg rezsi, meg törlesztőrészlet. Aztán azon is elgondolkoztam, hogy hogy jön össze a kettő, de nem jöttem rá. Valószínűleg sehogy.
Még két nap, és elmegyek szabira, akkor legalább jobb lesz, mert nem leszek itt, és nem látom a többiek szemében a páni félelmet, és nem lesz ami emlékeztessen arra, hogy minden bizonnyal az én fejemen is ugyan ez a rémület ül.

Visszakoznék. Az agyam ezennel megszűnt létezni. Asszem hazamegyek és kibőgöm magam. Az majd jóttesz.

Az agyam helyén egy mosogatórongy tocsog.
Nem bírom már ezt az istenetelen hajszát a semmiért.
És persze a fontos dolgokról meg említést sem teszek. Hugi tegnap hazajött Tunéziából és hozott nekem egy vizipipát. Dohányt nem hozott hozzá, úgyhogy most ki kell derítenem, hol lehet vizipipába való dohányt kapni.
Megjöttek M.ék is, de csak telefonon beszéltünk, rohantak visszaszerezni a kutyát.
Én teljesítettem küldetésemet: a makkákok életben maradtak.
És Jóember érdeklődése valószínüleg pusztán szakmai volt. Legalábbis ma se hívott randira vagy ilyesmi. Pedig ma jólesett volna egy randi.

M.-ék ma hazajönnek. Olyan, mintha évek teltek volna el, mióta elutaztak. Rohadt sok minden történt azóta... Vagyis nem, csak úgy tűnik. Ha az ember szarrápörgeti magát idegileg minden nap egy évezred. Már megint kurva okos vagyok.
Reggel voltam egy interjún, tök jól sikerült, pedig nagyon be voltam szarva, mert az alany igazi szemét hírében áll.
Ehhez képest kedves volt és vicces, válaszolt a kérdésekre és nem anyázott.
Most pedig bent vagyok, és pesze ismét itt a kis görcs a hasamban, mert mindenki idegbeteg. Egyre többször szállnak a fohászok az ég felé: akkor rúgjanak ki, csak derüljön ki végre.
Rosszul vislehető ez a határozott bizonytalanság.
Na. Megyek gályázni.

Ragtime boogie.
Csak gondoltam megnézem, milyen leírva. Mostanában szeretem mondogatni. Cintányér. Cin-cin.
Hej, de kurvára ráérek! Persze, mert ledumáltam három interjút, meg elkezdtem telefonálgatni másikcikk ügyben, és most lihegek egyet.
Na. Mesélek még. Szóval, az egyik BérHerceg-idegesítő pasi jelentkezget. Hehe. Sose lehessen tudni, miből lesz a tiszavirág.
Nem vagyok lelkes, csak legyeződve a hiúságom. Az is valami. Rémület, hogy mennyire undoríttóan meg lehet találni bárkit két perc alatt ebben a városban.
Mert oké, most ez vicces, de mi lesz, ha eccer milliomosfeleség leszek, és már nem vágyom másra, mint, hogy otthon reszelgessem a körmeimet amíg, a mérhetetlen vagyon súlya alatt alkoholistává/drogfüggővé aszalódott életem párja hazatér, szóval, ha majd akkor akarnak mindenféle elmeőrültek zaklatni, busás haszon reményében. He? Ombudsmanhoz fordulok. Nem mégse, még a végén BérHercegnél köt ki az állampolgári bejelentésem, és akkor kampec az ügynek, nem bírálódik el soha, mert én nem levelezek hivatalosan se egy ilyen patkányszerű alakkal.
Na. Szóval onnan indultam, hogy küldöget nekem küldeményeket az a jóember. És fura mód (bár nyilván nem tehet róla) Jóembernek pont olyan az ímélstílje, mint P.-nek, aki ellenben egy oltári nagy tahó. Hátha ugyanaz az ímélstílje minden 35-40 közötti fővárosi hím egyednek. Drukkol drukkol drukkol. Ez legalább lehetne jófej. Akkor is, ha most csak súlyos visszautasításban részesülhet, mert még mindeg dirib-darabban heverek, és még mindig nem hozta senki az enyvesvödröt, megragasztandó. Meg egyáltalán. Jó nekem így egyedül. Nem akarok megint Éhenkórász Joe lenni. Nem akarom lerepülni a bevetéseimet.
Párdőz a napközbeni észosztásért. Olyan lángelme vagyok, hogy tulképp nem lenne szabad tűzoltókészülék nélkül közlekednem. Megyek és veszek egyet.
A leveleknek meg örülök na. Gyertek a mamához!

Oké, lenyugodtam.
Inkább mesélek. Például Gyöngyszemről. Holnapig Gyöngyszem új vízvezeték-hálózatot kap, mert jó lakás volt. És akkor vége a szerelési munkálatoknak. Jön a glettelés. Szeretem ezt a szót. Olyan, mint a blatt. Olvasok most egy könyvet, abban írja mindig id. Singer, hogy verik a blattot:)
Szóval glettelés, aztán parketta felvakarás. És akkor aztán végképp vége mindenféle rombolási munkálatoknak, jön a csempézés, meg galériaépítés, meg ilyenek. Pofásodunk és Szakmuki is egyre lelkesebb, ahogy közeledik az építő fázis.
A hétvégén pedig elhozom a cicalányomat faluról. Szokja a belvárost!

És akkor az úgy van, hogy Naiv bejön a munkahelyére, amit már alapból utál. Reggel elgondolkozik, mint ötödikben témazáró előtt, hogy mi a jobb? ha lázat vagy ha kartörést prezentál.
Szóval bejön. Nem várja semmiféle levél senkitől se nem.
Főnök beszól.
Naiv visszaszól.
Naiv beszól mindenkinek, aki az útjába kerül.
Naiv szégyenli magát.
Naiv utálja az egész ki***ott helyzetet.
Naiv legszívesebben elbujdokolna egy lakatlan szigetre sok könyvvel meg spanglival meg kajával. Vinné Zorkát (macska) is, hogy ne toljon ki M.-ékkel. Meg néhány fényképet.
Elég vóóóóóóttt.

Nincs kedvem itt pötyörészni, lassan, de biztosan kicsúszik alólam az eddig bombabiztosnak hitt bázis.
Lehet, hogy két hónap múlva nem lesz munkám és akkor nemtom mi lesz, hogy fizetem vissza a kölcsönt, hogy tartom fenn a még el sem készült lakásomat.
És persze leginkább nem kellene ezen sajnálkozni, hanem szépen rájuk kellene baszni az ajtót, közvetlenül miután pofánköptem az összes barmot.
Mert ez a max. amit érdemelnek és nem az, hogy itt ülök rettegve, mint klasszik közép-európai munkavállaló, hogy akkor vajon ez a tetű banda igényt tart-e rám a továbbiakban.
A probléma csak az, hogy túl új hús vagyok ahhoz, hogy most hirtelen találjak egy állást.
Lehet, hogy vissza kéne menni teljes állású hallgatónak. Még egy diploma?

Tegnap találkoztam BérHerceggel, aki megint hazavitt, és megint teljesen hüje volt, úgy tűnik, nem megy nekünk az emberi módon kommunikálás. Együtt voltunk egy buliban, ahol egy büdös szót nem szóltunk egymmához egész este. Hozzátenném, hogy a bulihoz sem volt kedvem, de lementem, mert A. tökre szerette volna és mert BérHerceg belengette, a "ha eljössz, hazaviszlek" szlogent. Szerencsére két kollégával (hím egyedek) rihi-röhizhettem a buli alatt, így nem tűnt fel senkinek, hogy legszívesebben az asztalba vertem volna a hüje szőke fejét, hogy ne bámuldozzon, miközben egy másik csajjal hetyeg, hanem rángasson a klotyóba inkább.

Aztán hagytam, hogy jól hazavigyen, elkérte az e-mail címemet, hogy aztán persze ma ne írjon.

Valamelyik okos férfi blogoló felvilágosíthatna, hogy hol a logika ebben a viselkedésben.

Más.
Észrevettem, hogy mostanság mindenre csak agresszív megoldást találok, legalábbis elvi szinten. Na EZÉRT kellene itt hagyni ezt a kurva céget. Teljesen meg fogok itt kattann izáros határidőn belül. Közben pedig olyan szépen alakulhatnának a dolgok.

Ha eddig nem említettem volna: úúúúúúúúútálom a főnökömet! Utálom utálom utálom utálom.
És, ha nem tudnám, hogy egy hét múlva lelép és a színét sem látom többé, valószínüleg súlyos attrocitás érné. Például el tudom képzelni, ahogy egy kalapács ütemesen dobol a fején. Vagy valami ilyesmi. Hol vagy már M., hogy újabb tervet szőhessünk a cég szarcsimbók alkalmazottainak kiirtására?!
Normális az, aki reggel köszönés helyett a nyakamba akaszt egy melót, majd leül a hátam mögé és onnan bámulja a vizenyős szemeivel, hogy mit babrálok a gépen? Frankón el kellett zavarni!
Pedig olyan szépen indult ez a nap. Felvettem a kis virágos rucimat, amiben perszehogy csodacsinos vagyok és csodacsinosságom teljes tudatában billegtem végig a szerkbe vezető úton.
Na eddig tartott a jóság.
És már kurvára unom, hogy minden napra jut egy hiszti, aminek semmi más oka nincs, mint, hogy ez a barom akkor érzi kereknek a maga betorzult világát, ha másokat basztathat. Grrrrrrr.

Bizonyítottan ótvar szemétláda vagyok. Vessetek meg, és köpjetek le, de eccerűen nem érzek magamban elég lelkierőt a gazdag barátnővel való találkozáshoz.
Az egzisztenciális harc közepén, melyet az élet nevű uzsorással folytatok (ahh!), nem bírnám végighallgatni, az "idén csak Mexikóra fussa" című előadást. Sorry.
Inkább találkozom Unokatesóval. És csakazértis veszek ma magamnak egy pacskert, mert a tavalyi talpát már papírvékonyra klaffogtam. Megérdemlem, hamár itt rohadok egész nyáron.
Miközben Hugi Afrikából küld nyavajgó sms-eket, hogy az ott unalmas. Én olyan kurvára bírnék unatkozni Tunéziában. Akár egy hónapot is végigunatkoznék ám! Semmi haccacáré. Csendben el láblógáznék, korai fekvés, késői kelés, olvasás. Néha hagynám, hogy valaki megmasszoljon. Szigorún hátilag. Bár M. szerint olyan nincs.
És elgondolkoztam azon, hogy az ember blogolás közben vajon mikor vált ilyen hetyke kikacsintósra? Nem tetszem így magamnak. Sose voltam az a kacsintgatós fajta. Abbahagyom. Mármint a kacsintgatást.

Hát ez már megint milyen? Gyermekeink védelmében! Hehe.
Ezek szerint a tisztelt képviselő szerint az a jó, ha egy gyerek a fütyit/puncit bögyörőnek meg micsodának esetleg tudodminek hívja, de leginkább tengermélyen hallgat a nemi szerv létezéséről. Aztán majd sorozatkéjgyilkos lesz az elfojtások miatt, vagy jobb esetben szexuálisan frusztrált egész életében.
Én sem egy kifejezetten szexuálisan extroveltált családban nőttem fel, de ezt sosem értettem. Miért jó, ha a gyerek előtt úgy csinálunk, mintha a szex/szexualitás nem létezne? Mintha az valmi rossz/bűnös dolog lenne? Azt értem, hogy egy konzervatív képviselőnek szem előtt kell tartania olyan dolgokat, mint katolicizmus, meg tízparancsolat meg önmegtartóztatás stb, stb. De könyörgöm. Amikor a Dajcs most költözik el otthonról másodszor?
És egyébként meg miez? A sötét középkor? Halál völgye?
Utálom, amikor a gyerekeket hülyére veszik és a legjobban azt utálom, amikor ezt valaki azért teszi, hogy megdobhassa az ismertségi indexét. Minek fujdogálni az újságos standokat (nem, nem stRandokat basszameg!)? Kasztráltassa magát nyilvánosan! Azzal legalább nem keveri bele az ügybe a kölyköket és a hírértéke is nagyobb lenne, az zicher.

Ajvé. Megfagyás egy-két-há. Új iroda, új légkondi. A régit is utáltam. Brrr. Lefagynak a piskótáim. Jécsapok lógnak a pilláimról és lúdbőrzök.Ennyit erről.
Ma találkozom nagyon gazdag barátnővel, aki valamilyen elmezavaros időpontban lépett a kis életembe. Azt leszámítva, hogy nagyon gazdag(ok a szülei) és nincs semmi realitásérzéke, nagyon jófej. Félévente egyszer. Én meg má megint genya vagyok.
Tegnap volt kártya, de senki sem volt lelkes, úgyhogy kb. 1/2 9-re otthon is voltam. Hogy aztán micsináltam, ne kérdezze senki. Asszem TV-t néztem és gyorsan elaludtam. Vérizgalomban telnek napjaim...

Valahol a rendszerben csatangol egy post. Ha ez sem jelenik meg, kettő.
Időnként számomra érthetetlen dolgokat produkál a cyber-tér. He.
Megyek kártyázni este Petrához, bár legszívesebben körmöt lakkoznék és videjóznék. De már a múlt hétenm is lemondtam, úgyhogy most nem lehet. Sajnáljatok.

Ó, hát persze lófasz. Közölték, hogy akár ki is rúghatnak, és megkérdezték, hogy ezesetben vállalnék-e külsős munkát.
Mondtam, hogy ezesetben másik munkát vállalok.
Annnyukat.

A benti események új lendületet vettek. Ma átköltöztünk az új helyünkre (vagyis az emelet másik felére), és áthívtak a "Másik Ház"-ba.
Ezenkívül összefutottam ÉEM-el reggel (hehe), elszívtunk egy cigit és rém udvariasak voltunk. Mindeketten.
Tegnap pedig fent volt LB meg Zsuzska meg a pasija, és igazi proliestét tartottunk. Pizza és sorozat.

Ez több, mint rémisztő.
Magamba néztem, próbálok emlékezni, vajon én 14-17 éves koromban kit véltem a legnépszerűbb hírességnek. Gyanítom, ha épp a kamasz énem kerekedett volna felül, a Lovasit nyögöm be. Ha az értelmiségi-palánta énem, akkor foglamam sincs. Gondolom valami írót, Déry, Karinthy, ilyesmi. De ezer százalék, hogy nem valami népirtót.
Persze hülyeség ezzel basztatni a kamaszokat, meg az ember ne parázzon be ilyeneken. De ráadásul a hétvégén olvastam a MaNcs-ban is egy felmérést a tinik hozzáállásáról a kis hazánkba érkező külföldiekről, és az se volt szívderítő. A mennyenekhaza, és a nejöjjenekide bőséges túlsúlyt képviselt a válaszok között.
Persze a fiatalság mindig radikál, de ennyire? És vajon ez változik majd idővel? És, ha nem, lehet majd ebben az országban élni? Vagy a MIÉP nyer tizenöt év múlva a választásokon?
Nem, nem. Majd tanulnak szépen történelmet és észhez térnek. Remélem.

:) M. persze még Amerikából is oszt, de igen, igen, igaza van, a videjo nem magától javult meg, nem is attól, hogy műszaki zseni vagyok, hanem attól, hogy ő, élete kockáztatásával e-mailt rittyentett nekem, a megfelelő csatorna beállításról. Na. Remélem a lovagiasság szabályai szerint elintéztük a dolgot...
Tegnap este megnéztem a Tűsarok c. Almodovar filmet, és hülyeségeket álmodtam egész éjjel.
A héten pedig egyedül leszek, mint az a bizonyos ujj, mert mindenki eltávozott a szélrózsa minden irányába:( Szegény én.
Lehet, hogy ki kéne mozdulnom, de semmi kedvem, kicsit az az érzésem van, hogy ez a város már nem mutat nekem semmi újat, a régi dolgok meg már nem érdekelnek, úgyhogy motíváció híján valószínüleg otthon maradok.
Megint dolgozni kell(ene).

Szerelmes vagyok a Nick Cave hangjába. Csak a hangjába, mert egyébként rém ronda.

Az gáz, ha azt, hogy szúrta, szútrá-nak gépelem? Még jó, hogy a hátba-t nehéz Káma-nak írni. Asszem súlyos elvonási tüneteim vannak baszki.

Itt az igazi kánikula. Naiv örül. Egyébként meg nem örül, mert ismét emlékeztették, hogy az Ámokolós mekkora barom. Hatalmas. Mi több, orbitális. Egy ríl picihópata.
Annyira elegem van belőle, hogy el is döntöttem, hogy a jövő héten szabadságra menekülök. Ennyit erről. Utána ő már nem fog itt dolgzni, úgyhogy már csak öt napot kell vele kibírni (a maival együtt).
Ma megint felhívott ÉEM. Én nem tudom, mi van vele, de mindenképp meg akar dobni egy kis melóval. Amit természetesen nem utasítok vissza. Csak nem értem, mi ez a fene nagy lelkesedés. Valahogy nehezemre esik elképzelni, hogy hirtelen, majd' egy évtizednyi ego-állatság után most átvedlett irgalmas szamaritánussá. Ráadásul, ha hív mindig olyan a hangja, mintha be lenne tépve/lőve vagy valami ilyesmi. Kérdőjel, kérdőjel, kérdőjel.
Azt mondta, megbeszél a hétre egy hármas randit a lap főszerkesztőjével, aminek dolgozik. Mondtam, hogy beszéljen. Havilap, úgyhogy nem ebből fogom gennyesre keresni magam, de jól jön minden plusz fillér eladósodott állapotomban.

Végre itt a (majdnem) kánikula. Naiv örül.
Nagybátyámék (sajtvágó cucc mindenkinek beugrott?) pedig kerti partit szerveztek, tegnap ott tobzódtunk mind ahányan, szüleimet leszámítva, akik egy testcsellel kiautóztak Szlovákiába a hétvégére.
Frenetikus volt, nem is tudtam, hogy a családom egy része úton van alkoholizmus felé. Ugyanis délután fél 3-kor úgy kellett elhajolgatni az érező jégerek, törkölyök, borok elől. Én se vagyok kispályás, de ez azért túlzás.
Végül teljes anomáliába fulladt az est. Miután a nagyszüleim távoztak, a maradókkal (kb. 10 fő) belekezdtünk egy soha véget nem érő rikikbe (két pakli, tizennégy osztás oda, aztán vissza), és akkor már nem lehetett nemet mondani a piákra, bár még mindig én voltam a legkevésbbé ittas. Nem is részletezem, legyen annyi elég, hogy többek helyett pirult az egyébként vastag bőr a képemen. Fél kettőre értem haza (súlyos lelkiismeret-furdalás közepette), a macskák óbégatását már a liftben hallottam. De szerencsére nem haltak éhen...
Ma aludtam, amíg bírtam (11). Szerencsére a macskák gyorsan átszoktak a vidéki hajnali kelésről az én tempómra, úgyhogy kb. 1/2 9-ig nyugi van reggel, és a kaja után még hagynak dögleni. Aztán átslattyogtam Évihez, aki épp Horvátországban leledz, megetettem a cicáit, és hazajöttem a családi hajlékba.
Csendben jegyzem meg, még jó, hogy nincs több cicás ismerősöm, kezd kicsit sok lenni az átmenetileg elárvult egyed.
Na mindegy, erre a nyárra nekem ez jutott, nem megyek nyaralni az idén, mert nincs rá pénzem, meg nincs is kivel, meg a franc akar nyaralni, ha dolgozhat is helyette. Ugye.
Sebaj, megjavult M. videója, ma szerintem a meccs után Almodovar-estet tartok. Az is valami:)

Rém mulatságos dolgot műveltünk ma egész délután Jófej Kollégával.
Jófej Kolléga szülei külhonban nyaralnak messze-messze kis hazánktól és Jófej Kolléga mamája addig vacakolt a telefonjával, ( PIN kód többszöri elrontása) hogy a gépezet PUK kódért kiállt.
Jófej Kolléga megszerezte adott mobilszolgátatótól a PUK kódot ám ekkor rájött, hogy a nem működö mobilon nem fogja elérni a szüleit, hogy megadja a kódot, amivel ismét működni fog.
Úgyhogy elkérte az utazási irodától a hotel számát, ahol a szülők laknak és nemzetközi viszonylatban használható nyelvtudás hiányában megkért engem, hogy hívjam fel a szállót és kérjem a szülőket.
De. A szám nem él. Sebaj, leleményes újságíró nem esik kétségbe, elkezdtünk a neten szám után keresni, de az arab nyelvű honlapok között még én is rosszul tájékozódom, az angol nyelvűek pedig nem tüntetnek fel négy csillagnál kevesebbel rendelkező szálláshelyet (sic!).
Végül találtunk számokat, de az egyik egy utazási irodához tartozik valahol egészen máshol, a többi szitén nem működött.
Így végül szívhez szóló emilt írtam a szálloda központi mél címére és most már csak drukkolni tudunk, hogy az üzenet valahogy eljusson a szülőkhöz, akik ráadásul nem beszélnek nyelveket.
A fejleményekről később beszámolok.

Túl vagyunk a bank-korszakon, vége vége vége! Úgy jogilag, mint financiálisan birtokon belül vagyok, extulaj letudva, kifizetve, kiköltöztetve (ez utóbbi már hónapok óta). Hehehe.
Azért ez jó. Akkor is, ha fél órát várattak a rohadt bankban, és aztán a csaj közölte, hogy az átutalási megbízást írjam úgy alá, ahogy a mittomén melyik papírt két hónappal ezelőtt, mert így ellenőrzik az aláírásom. ??? Akkor már nem lett volna egyszerűbb elkérni a személyimet? (Amim momentán egyébként nincs, mert a régi lejárt, az új meg még nincs kész:))
Komolyan nem vágom, hogy ezek mit gondolnak. De el tudom képzelni a sok kockafejű köcsögöt, akik ezeket a bebiztosító szabályokat kitalálják. Egyik sem találkozott még ügyféllel, az ziher.
Mindegy. A lényeg, hogy túl vagyunk rajta.
Ennek örömére elmegyünk délután LB-vel és megnézzük a Shrek 2-t. Mert az nekünk jó.

Jelentem visszatért a családi béke kis bérháztartásunkba. Mindenki visszarendeződött, és korábbi személyiségének megfelelően funkcionál. Huhhh. Kicsit aggódtam...
Tegnap elmentünk a rácba (Hugi, LB, Hugi Pasija és Unokatesó), persze ötmillióhatszázezren voltak, mindeki meccset nézett, így csak egy sör erejéig maradtunk, azt is a parkolóban a padkán fogyasztottuk el. Ha ezt az ÁNTSZ látná...
A sör és a zsírosdeszka után meggyőztük magunkat, hogy közelg a vihar és LB-vel hazamenekültünk hozzám. Megnéztük a meccs végét (kezdem azt gondolni, hogy mindig az kap ki, akinek drukkolok, úgyhogy taktikát váltok, és a döntőben a görögöknek drukkolok), és nyugovóra tértem.
És így is maradtam reggelig, nem volt éjszakai őrjöngés, se verekedés, se semmi.


Ma pedig elmegyek a bankba és vagy lezárom ezt a kurva herce-hurcát, vagy felvágom az ereimet. Tegnap még kitalálták, hogy csatoljuk ezt meg azt, nembaj, hogy ma kell menni, intézzem el. Elintéztem. Ha az ügyvéd történetesen nem a család egyik régi barátja, egy hétig tartott volna, gondolom akkor késedelmi kamatot fizethettem volna, vagy ilyesmi. Remélem ma is eszükbe jut még valami, amit be kell mutatni, alá kell írni, ki kell kérni, mittomén.
Fel vagyok készülve a legrosszabbra. Valaki írhatna néhány sort az Index-en a hitelfelvétel gyötrelmeiről. Vagy majd megírom én.

Nos, amíg M. New Yorkban lógázza a lábát és lelkesedik helyettem a nagy alma etnikai sokszínűségén, én megpróbálok úrrá lenni a macskáin. Ez nem kis feladat, tekintve, hogy az elmúlt pár hónapban súlyos metamorfózison estek át, amit persze M. elfelejtett közölni, úgyhogy úgy érzem magam, mintha két vadidegen macsekkal laknék együtt és most ismerkednénk.
Ettől eltekintve a mai ejszaka már valamivel nyugisabb volt, én mindenesetre aludtam legalább néhány órát. De az is lehet, hogy annyira K.O. voltam, hogy egyszerűen nem ébredtem fel az őrjöngésre.
Ma állítólag testületileg elmegyünk inni, remélem akkor még nyitva tudom majd tartani a szemem.
Ja. És persze nem sikerült kiderítenem, hogy müxik M. videója. Minden össze van kötve mindennel, de nincs kép. ???